A történtek után három évvel, de most már jogerősen a magyar bíróság is kimondta azt, amit amúgy minden épeszű, de minimum józanul gondolkodó ember tudhatott: hogy hiába ömlik napokon keresztül a kormánymédia minden szegletéből és bugyrából, hogy Hadházy Ákos és családja kisemmizte egykori szomszédját, ebből egy szó sem igaz.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A teljes fideszes-orbánista médiagépezet beszállt 2018-ban abba a karaktergyilkossági kísérletbe, amelynek célpontja az akkor még LMP-s, de már akkor is korrupciós ügyek feltárásával foglalkozó országgyűlési képviselő, Hadházy Ákos volt. És ami lényegében azzal a fél mondattal írható le, hogy Hadházy Ákos és családja tönkretette, kisemmizte egykori szomszédját. A karaktergyilkossági kísérlet persze csak kísérlet maradt, de nem azért, mert a propagandisták visszavonulót fújtak, hanem mert ehhez is tehetségtelenek voltak, s főként azért, mert azonnal olyan szintű képtelenségnek tűnt a történet akkor, 2018-ban, a bemutatásakor is, amilyen képtelenség volt valójában. És mert a propagandistákkal és a róla hazudozó nyilatkozóval ellentétben Hadházynak komoly hitele volt és maradt az emberek körében. Igaz, ettől függetlenül nyilván nagyon kellemetlen lehetett számára és a családja számára, hogy ezt hallgathatták és láthatták napokig, hetekig ömleni a fideszes médiavilágból.
A kormányközeli propagandasajtó az azóta már elhunyt idős szomszéd lányára hivatkozott, aki azt állította Hadházy Ákosról és családjáról, hogy korábban kisemmizték, sőt a halálba kergették volt szomszédjukat, egy szegény, rossz sorsú alkoholista embert.
Hadházy Ákos nyilván nem hagyta annyiban a dolgot, és mint erről szóló Facebook-bejegyzése is megemlíti, most jutott oda az ügy, hogy a bíróság, immáron jogerősen kimondta, hogy a néhai szomszéd lánya bűnös rágalmazás vétségében. A bíróság emiatt a nőt 240 napi büntetési tétel pénzbüntetésre ítélte, amit ha nem fizet meg, a büntetést fogházban kell leülnie.
Mint azt Hadházy írja, ő az Origo és a Ripost újságíróját is feljelentette, de a rendőrségi nyomozás során a szerkesztőségek azt állították, hogy nem tudják, hogy valójában kik írták a rágalmazó cikkeket – mivel azok külön szerző feltüntetése nélkül jelentek meg.
A bíróság előtt a vádlott, a néhai szomszéd lánya bevallotta, amit a Hadházy Ákos által amúgy annak idején is bemutatott dokumentumok szintén igazoltak: hogy semmi sem igaz abból, hogy ő a szomszédját “ki akarta semmizni”, “sanyargatta”, elzárta a vizét és eláztatta a lakását. Sőt, a vallomásában éppen hogy azt igazolta, hogy a súlyos alkoholbeteg szomszédjával nem voltak rossz kapcsolatban, és a lehetőségekhez képest segítették őt.
„A rágalmazó azzal magyarázta tettét, hogy a propaganda újságírói zaklatták, “nem hagyták békén” – írta most a történtekről Hadházy Ákos.
„A vádlott bocsánatot kért már az előkészítő tárgyaláson, de muszáj volt végigvinnem az ügyet. Egyrészt szerettem volna, hogy a propaganda ellen már megnyert polgárjogi per mellett egy büntetőper is részletesen és egyértelműen állapítsa meg, mennyire mocskos, aljas és képtelen rágalom volt engem “szomszédgyilkosozni”. Másrészt szerettem volna elérni, hogy egy büntetőperben hozott ítéletnek legalább legyen egy kis elrettentő ereje. A polgári perekben megítélt párszázezres sérelmi díjakat ugyanis röhögve kifizeti a propagandamédia, azonban ha egy rágalmazó “újságírónak” büntetett előélete lesz, az talán számít valamit. Ebben csak részsikert értem el: a szomszédom rágalmazó lányát elítélték, a “bátor” propagandasajtó viszont a névtelenül leközölt cikkek íróit nem merte kiadni. Ez a vircsaft a propagandánál: névtelenül mocskolódni, minden következmény nélkül” – írta Hadházy Ákos.
19? Lapot!
