Úgy tűnik, a közeljövőben két távol-keleti egyetemi beruházás is megvalósulhat Budapesten. A kínairól többet tudunk, de még ott is sok a kérdőjel. Igyekeztünk összefoglalni a Fudan kampusszal kapcsolatos aggályokat, és új szempontok szerint reflektálni a felmerülő kulcskérdésekre.
A cikk a hirdetés után folytatódik
„A Kína és Közép-Kelet Európa országai közötti kooperáció az egymás iránti tisztelet elvére épül, politikai szálaktól mentes” – mondta Hszi Csin-ping kínai elnök a 17+1 együttműködés 2021. február 9-i csúcstalálkozóján. „Minden érintett ország, méretétől függetlenül, egyenrangú partner egy olyan együttműködési mechanizmusban, amely kiterjedt konzultáción, valamint a partnerek közös hozzájárulásán alapszik, és kölcsönös előnyökkel jár” – tette hozzá. Beszédében a kínai államfő a kulturális és oktatási kapcsolatok szempontjából fontos projektek közül kiemelte a sanghaji Fudan Egyetem budapesti kampuszának felépítését.
Alig négy hónappal később Budapest utcái „a Fudan-projekt” ellen tüntetők ezreivel voltak tele. A tömeg „Nem leszünk Európa Kínája” feliratú transzparenseket, tibeti zászlókat, és a Hszi Csin-pinget karikírozó, jelképként elhíresült plüss Micimackó-figurákat a magasba tartva vonult az Andrássy úton a Kossuth tér, a magyar Parlament felé. A Fudan tervezett budapesti egyetemi kampuszának megépülése ellen való tiltakozás az Orbán-kormány Kína-politikájával szembeni állásfoglalás szimbólumává vált.
„A Fudan-üggyel kezdjük Magyarország visszafoglalását” – ezt már Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere (s akkor még ellenzéki miniszterelnök-jelölt) mondta a tömeghez intézett beszédében.
A média hetekig hangos volt a Fudan-körüli spekulációktól. A főpolgármester konzultációt indított, majd népszavazási kérdésjavaslatot nyújtott be, amelyet a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) hitelesített. Azonban a népszavazásra leghamarabb 2023-ban számíthatunk, ugyanis a kormány szerint ekkorra lesznek ismertek a beruházás pontos feltételei. Így őszre a Fudan ügye, első európai egyetemi kampuszának tervezett projektje fokozatosan elcsendesedett, ami főként annak köszönhető, hogy továbbra is alig áll rendelkezésre a beruházásról információ. Azt a kevés tényt, amit a nyilvánosság számára hozzáférhető információk alapján fel lehetett tárni, már feltárták – jellemző a hazai közállapotokra, hogy főként oknyomozó újságírók munkájáról beszélünk.
Hónapok óta viszonylagos csend van tehát, és az is biztos, hogy érdemben a Fudan építése nem fog elkezdődni már jövő tavaszig, amikor is választások lesznek Magyarországon, ugyanakkor ez azt sem jelenti, hogy addig ne történhetnének akár nagyon is fontos és nehezen vagy egyáltalán nem visszafordítható döntések.
Mindenesetre még sok a tisztázatlanul maradt kérdés, ráadásul egy óriási beruházásról van szó, amit egy másik, s azon túl nem uniós ország állami egyeteme valósítana meg, így nem csodálkozhatunk azon, hogy a Fudan budapesti kampusza körül egy hatalmasra nőtt aggodalom-háló szövődött.
Cikkünkben ezekkel az aggodalmakkal és kételyekkel kiemelten foglalkozunk, egyrészt azért, hogy koncentráltan, összefoglaló jelleggel felsorolhassuk és megvizsgálhassuk őket, de kimondott cél és szándék a kontextus bővítése is. Nemzetközi példákon keresztül azt vizsgáljuk, mennyire lehetnek megalapozottak a Fudan beruházáshoz fűződő félelmek. Írásunkban szakértőkkel folytatott háttérbeszélgetések alapján reflektálunk a Fudannal kapcsolatban felmerült főbb kérdésekre.
Konfuciusz
A Fudan-projekt bejelentését követően hamar megjelentek az azt boncolgató cikkek, hogy a kínai egyetem a kommunista ideológia terjesztésének eszköze lesz. A Fudan alapokiratában található mondatok a szocialista értékek fontosságáról, illetve az intézmény a Kínai Kommunista Párthoz való hűségéről csak rátettek egy lapáttal a már meglévő általános ellenszenvre.
Az ideológiai befolyásolás vádja számtalanszor felmerült az elmúlt években a Konfuciusz Intézetekkel kapcsolatban is világszerte.
Ez utóbbi körülmény viszont azért is érdekes nagyon, mert amíg a Fudan új, európai, azon túl jövőbeni magyarországi kampusza ugyan megjelent a közbeszédben, de lényegében az még egy tervezett projekt, a működését évek múltán kezdheti csak meg, miközben a Konfuciusz Intézetek már itt vannak, működnek, évek óta állnak kapcsolatban fővárosi és vidéki nagyvárosok iskoláival, egyetemeivel, tartanak órákat, kurzusokat, ismeretterjesztő módon népszerűsítik a kínai kultúrát – és e tekintetben látszólag semmiképpen sem különböznek amerikai, német vagy éppen francia hasonló, oktatási-kulturális intézményektől. Ráadásul, mint mondtuk, a Fudan budapesti kampusza az első lesz Európában, és Kínán kívül a világ más részein sincs túl sok hasonló intézmény, így tehát a Fudan kapcsán kifejezetten érdekes az, hogy miképpen vélekednek és írnak a Konfuciusz Intézetekről a világban.
Azt azért még ezt megelőzően meg kell jegyeznünk, hogy az alábbiakban tárgyalt esetekhez hasonlóról a hazai Konfuciusz Intézetekkel összefüggésben nem hallottunk.
2019 februárjában ugyanis például az Egyesült Államokban vizsgálatot indítottak 90 olyan egyetemen, amelyen Konfuciusz Intézet működött, miután bejelentések érkeztek arról, hogy az intézetek az USA szabad oktatásra vonatkozó jogszabályaival összeférhetetlen, a cenzúrát súroló vagy annak nevezhető tevékenységet folytatnak.
A diákok arról számoltak be, hogy bizonyos, Kína számára kényes témákról nem beszélhettek az intézetek tantermeiben. A vizsgálat megállapította, hogy a partneregyetemek és az intézetek közti szerződések feltételeit újra kell tárgyalni, hogy tisztán definiálják az USA jogrendszerének autoritását. A vizsgálóbizottság azt javasolta, hogy bontsák fel az együttműködést, ha a felek nem jutnak dűlőre az ellentmondásosnak ítélt kérdésekben. Az elmúlt 7 év során összesen 45 Konfuciusz Intézetet zártak be az Egyesült Államokban, amihez – és ez is fontos körülmény lehet – számos amerikai politikus, igen aktív kampányolása is hozzájárult. 2020 augusztusában a kínai külügyminisztérium az események kapcsán azt nyilatkozta, a Konfuciusz Intézetek elleni akció az USA hidegháborús mentalitásáról tanúskodik, amellyel démonizálja a két ország közötti együttműködési projekteket és polarizálja az oktatást.
2019 novemberében viszont már Londonban robbant ki egy botrány, amikor egy, a London School of Economics által szervezett konferencián a Konfuciusz Intézet hivatalnokai megpróbálták elkobozni a diákoktól az összes olyan kinyomtatott cikket, amely említést tett Tajvanról. Itt fontos egy pillanatra megállni és megjegyezni, hogy Tajvan kulcskérdés a kínai külkapcsolatokban és diplomáciában.
Egyes, a kínai gondolkodásmódot, gazdasági, diplomáciai és politikai, vélt vagy valós törekvéseket jól ismerő forrásunk szerint ez az, amiből Kína, a népi Kína nem enged, az Egy Kína-elvből. És abban az egyik legsúlyosabb ütközőzóna – Tibet és Hong Kong mellett – éppen Tajvan, amely Kínától független államként határozza meg magát, miközben a népi Kína az Egy Kína részének tekinti, és ennek elismerése és elfogadtatása az egyik legfontosabb szempont Kína számára.
Mindenesetre az eset után az angol kormány vizsgálatot indított, hogy felderítse, Kína befolyása hogyan veszélyezteti a szabad, független oktatást az ország egyetemi kampuszain. A vizsgálóbizottság a bizonyítékok alapján a Kínához köthető szervezetek és intézmények szigorúbb monitorozását és komoly szankciók bevezetését javasolta. A vádakra reagálva Geng Shuang, a kínai külügyminisztérium akkori szóvivője azt mondta, Kína mindig is betartotta a Be nem avatkozás-elvét, a Konfuciusz Intézetek célja kizárólag a kölcsönös tiszteletre alapuló kulturális eszmecsere előmozdítása. „Megalapozatlan vádak és feszültségkeltés helyett az angol kormánynak a Kínával való diplomáciai kapcsolat erősítésével kellene foglalkoznia” – tette hozzá Geng.
Magyarországon jelenleg négy Konfuciusz Intézet működik, egy az ELTE-n, egy a Szegedi Tudományegyetemen, egy a Miskolci Egyetemen, és egy a Pécsi Tudományegyetemen. Valóban a kínai állam előretolt helyőrségei ezek az intézetek – e kérdésről Mohr Richárd, a szegedi Konfuciusz Intézet igazgatója nyilatkozott lapunknak.
“A Konfuciusz Intézetek hálózata a kínai állam 2004-ben elindított tudatos kezdeményezése arra, hogy a nemzetközi közösség számára közelebb juttassa a kínai nyelvet és kultúrát, ezáltal egyfajta Kína iránti érzékenyítést vigyen végbe a világban. Joseph Nye kedvelt kifejezésével ezt szokták a puha erőnek nevezni. Kétségtelen, hogy az egy nagyon jó erő, amikor egy állam a saját pénzét arra fordítja, hogy saját nyelvét és a kultúráját eljuttassa másokhoz. Hiszen tudjuk, hogy a humán kapcsolatok azok, amik előremozdítják a világot. Vannak más erős országok a világon, amelyek szintén működtetnek hasonló intézeteket, de ezeket érdekes módon nem tekintik kémképzőnek. Ez az a jelenség, amikor az ismeretlentől való félelem összeesküvés-elméletekben oldódik fel. További példákért sem kell messzire menni, csak körül kell nézni oltásügyben.
Kínát számos vád éri a nyugati országok részéről, amelyek valamilyen mértékig érintik a kínai nyelv és kultúra külföldi képviselőjének tekinthető Konfuciusz Intézeteket is. Ne felejtsük el, hogy ezek az intézmények egyfajta diplomáciai létesítményként is funkcionálnak. Márpedig a diplomácia előírja az egymás berendezkedésének tiszteletben tartását. Sokat dolgoztam kormányzati körökben tolmácsként 2010 előtt, és számos ilyen tárgyalást volt lehetőségem végighallgatni. Kína nemzetközi együttműködései tekintetében vannak olyan alapkérdések, amelyekben nem ismeri a viccnek az árnyékát sem.
A szuverenitás és a területi integritás két olyan alapfogalom, amit minden nemzetközi együttműködőnek el kell fogadni. De ez ugyanígy működik Nagy-Britannia vagy bármely másik nyugati ország esetében is. A különbség az, hogy kezd létrejönni egy fenyegetettség-érzés a nyugati világban, amit Kína gazdasági növekedése és politikai térnyerése okoz.
Én ott voltam a Konfuciusz Intézetek alapításának 10 éves évfordulóján 2014 decemberében, amikor már kezdtek élesedni a negatív hangok az intézetek körül. Ezen a rendezvényen a Hanban (Kínai Nyelvoktatási Tanács – a szerk.) akkori főigazgatója elmondta, hogy soha senkit nem kényszerített Kína, hogy Konfuciusz Intézetet alapítson. Ott a szerződés, vagy tessék betartani, vagy tessék megszüntetni. Ismert tény és nehéz kihívás, hogy sok helyen az akadémiai világban a forrásbevonás fontos cél, néha még a tudományos munkánál is fontosabb. A Konfuciusz Intézetekre, illetve a kínai együttműködésekre sok egyetem talált pénzként tekintett, aztán megijedtek, hogy megszűnik a szabadságuk. Nem szűnik meg, de az együttműködést inicializáló állam érdekeit figyelembe kell venni. Aki erre nem hajlandó, az ne alapítson Konfuciusz Intézetet.” – mondta Mohr Richárd.
Azt persze egyelőre legfeljebb csak sejteni lehet, hogy a Fudan és a Konfuciusz Intézetek e téren is, azaz a működési elv és a keretek szempontjából mennyire lesznek hasonlatosak, de nyilvánvaló, hogy a közös kiindulópont miatt ez az elv visszaköszön a kínai egyetem kapcsán is.
Óriásberuházás és nemzetbiztonság
A Fudan-projekt kapcsán az is jelentősen borzolta a kedélyeket, amikor kiderült, hogy a beruházás kivitelezésével a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalatot bízták meg. Ahogyan azt a Direkt36 is megírta, a cég különféle nemzetközi beruházások során többször keveredett korrupciós ügybe, illetve számtalanszor felmerült körülötte a nemzetbiztonsági kockázat gyanúja is.
2020 novemberében az Egyesült Államok feketelistára tette a vállalatot, majd Donald Trump akkori elnök külön rendeletet bocsátott ki, amely megtiltotta az amerikai állampolgárok számára, hogy részvényt vásároljanak a cégben. A rendeletben Trump arra hivatkozott, hogy a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalat az USA-ból befolyó tőkét a hadsereg és a hírszerzés fejlesztésére és modernizációjára fordítja, amellyel egyre erősebben fenyegeti az Egyesült Államok polgárainak biztonságát.
Érdekesség ugyanakkor, hogy a vállalat weboldalán a beruházásokat tartalmazó portfólióban szerepel a volt amerikai elnökhöz kötődő Trump Organization egyik luxusgolfpályája és szabadidőkomplexuma, a dubaji Trump International Golf Club is. A kínai cég 2017 és 2018 között három szerződést nyert el (összesen 215 millió dollár értékben), hogy hozzájáruljon az infrastruktúra kiépítéséhez a DAMAC Hills városnegyedben elterülő, 460 hektáros telken. A megbízások nem sokkal azután születtek meg, hogy Donald Trump kijelentette, amíg ő a Fehér Házban van, nem vesz részt külföldi üzleti megállapodásokban és tranzakciókban. Az ügy számos összeférhetetlenségi kérdést vetett fel azzal kapcsolatban, hogy Trumpot az ingatlanbirodalmának bővítéséhez fűződő érdekei mennyire befolyásolhatják az elnökként meghozott külpolitikai döntéseiben.
Kína a világban
Mindenesetre nem csak politikusok, elemzők és diplomaták, de e területet kutatók is bizonyosak abban, hogy az elmúlt évtizedekben a kínai állam tudatosan használta többek közt a saját, állami nagy építőipari vállalatai által világszerte elnyert beruházásokat arra, hogy megszilárdítsa befolyását az érintett országokban.
Lapunk beszélt nem csak Kína- és Kelet-kutatóval, de az afrikai országok gazdasági és politikai kapcsolatait, s azon túl a kínai afrikai külkapcsolatokat jól ismerő szakemberekkel is, ugyanis azon aggályok egy jó része, sőt igazából mindegyike a kínai állam afrikai expanziója kapcsán is rendre felmerült.
Kína, azon is túl a Népi Kína erőteljesebben az ötvenes évek második felétől kezdve jelent meg a világban befektetőként, beruházóként, saját szerepét a világpolitikában a külkapcsolatain keresztül alakító országként. Még, ha ma már nagyon másként is gondolunk Kínára, egyfajta nagyhatalmi attitűd, gazdasági erő már akkoriban is jellemezte őket, ami persze hatással volt lehetőségeikre és erőteljesen meghatározta külpolitikájukat és külgazdasági kapcsolataikat.
Persze, akkoriban Kína látványos külföldi beruházásainak fókusza máshol volt. Idejekorán felismerték azonban ők is az Afrikában hosszú távon rejlő lehetőségeket. Másfajta politikát folytattak mint a korábbi gyarmatosítók, és ez sikeres volt. Egyik forrásunk ezt úgy fogalmazta meg, hogy a keleti, konfuciánus gondolkodás a jin és jang az élet minden terén, így például a külkapcsolatokban is nagyon fontos számukra, ha kapok, adnom is kell. És persze a kínai befektetéssel megépített majdnem kétezer kilométer hosszú kelet-nyugati vasútvonalon a földrész kitermel ásványkincseit is szállították, hogy aztán onnan elszállítsák, de a fejlesztés maga ott maradt, és az afrikai embereket is szolgálta, de ez csak egy példa a sok közül arra, hogyan is gondolkodtak.
A kínai expanzióval kapcsolatos kritikák sorába tartozik, hogy új területekre lépnek be, alakítanak ki hídfőállásokat, és végső soron nagyhatalmi törekvéseiknek rendelnek alá mindent, elsősorban persze a már említett puha erőt alkalmazva. És ez úgy tűnik, működik, mert a baráti afrikai országok szavazataira az ENSZ-ben számíthatott és számíthat Kína a számukra kiemelten fontos kérdésekben.
Ugyanakkor megint csak igaz, hogy ilyen hatalmi játszmákkal más hatalmak is élnek, vagy próbálnak élni. És azt is előrevetítették forrásaink, hogy azon túl, hogy Magyarország amúgy az Egy Kína elvet már elfogadta, egy Fudan-beruházáshoz hasonló gigaberuházás e téren is szorosabbra fűzheti a két ország viszonyát. Hazánk a fentiek ellenére is kiállt egyes esetekben nyilatkozat szintjén például emberi jogi ügyek kapcsán, akár a kínai érdekekkel szemben is, de kérdés, hogy miképpen lenne ez úgymond Fudan után. Például mit lépne a kabinet, ha egy közösnek szánt uniós nyilatkozatot kellene Magyarországnak is aláírnia, amelyben Kínával szemben fogalmazna meg így hazánk is kritikát – a példánál maradva, mondjuk egy emberi jogi kiállás vagy figyelmeztetés esetén. Egy ilyen különállás ráadásul nem csak az EU-n belül lenne ismét feszültségforrás, hanem az olyan hatalmakkal szemben is akár, mint az USA vagy Nagy-Britannia.
Miért Magyarország?
Kérdés az is, vajon miért választhatta Magyarországot a Fudan új, európai kampuszának felépítésére Kína. Ha politikai válaszokat hallgatnánk meg a két oldalról, akkor kb. azt hallanánk, hogy az Orbán-kormány és a Keleti-nyitás sikere, vagy hogy Kína Magyarországot a keleti gyökerek miatt kiemelt országként kezeli, másképpen tekintenek az egyetlen, Keletről elindult, és máig megmaradt európai népre – és ez amúgy igaz is. Az ellenzék pedig felemlegetné azt, hogy egy újfajta, XXI. századi autokratikus rendszer kiépítésén munkálkodó kormáy és a kommunista Kína egymásra találása, és hogy az eget verő kormányzati korrupció csodákra képes.
A kínai külkapcsolatokat és gondolkodásmódot jól ismerő forrásunk viszont azt mondja, nem vitatja el, hogy az igazság kis szelete akár ott lehet mindkét oldalon is, de ő prózaibb okot vélelmez. Azt, hogy a nyolcvanas évek végén a kelet-közép-európai országok Kína felé történő nyitása, a kínaiak számára történő beutazás megkönnyítése azt eredményezte, hogy rövid idő, néhány év alatt több tízezer kínai érkezett és települt le Magyarországon, és közülük nagyon sokan ma is itt élnek, dolgoznak, erős gazdasági kapcsolatokkal, de még erősebb, megmarad kulturális gyökerekkel, ami egy nagyon fontos szempont lehetett Kína számára. Ráadásul, ha valaki a világtérképet tekinti perspektívának, akkor Magyarország és a kelet-közép-európai államok geopolitikai elhelyezkedése kifejezetten vonzó lehet Kína számára, hiszen a hazánkat átszelő észak-déli és a kelet-nyugati tengely is kiemelten fontossá teszi az országot. Az persze, hogy éppen hol, hogyan, milyen feltételekkel fogadják a kínai felet, ehhez csak hozzátehet (vagy épp elvehet belőle), de abban, hogy Magyarországgal számoltak és erősen számoltak, a fent említettek kiemelten fontosak lehetnek.
Hitelek
A kínai afrikai gazdasági kapcsolatok erejét nagyon is jellemzi, hogy Kína immáron évek óta a legnagyobb, az USA-t is megelőző befektető és kereskedelmi partner a kontinensen, ahogyan azt éppen egy pécsi Afrika-kutatóval, dr. Tarrósy Istvánnal készült beszélgetésre építő Mandiner-cikk írja. Kína a legnagyobb egyéni hitelezővé vált, a teljes földrészen csupán öt ország maradt, amely még nem vett fel hitelt Kínától. Rohamosan nő az Afrikában élő kínaiak száma (több milliósra becsülik ezt a számot), és a kínai cégek is egyre erőteljesebben vannak jelen.
Egy forrásunk szerint a kínai kapcsolatok olyannyira jók és fontosak Afrikában, hogy az egyre szélesebb és tehetősebb afrikai közép- és felsőosztály gyerekeinél már egyre inkább vonzó és érvényes lehetőségként él, hogy a nagy nyugat-európai és észak-amerikai egyetemek helyett az elit kínai egyetemekre menjnek, észa és nyugat helyett inkább kelet (észak-kelet) felé vegyék az irányt. Ami azt is jelenti, hogy a befektetett milliárdok egy része így is megtérülhet. Nem beszélve arról, hogy a kínai techiparnak milyen fontos és nagy piacot jelent Afrika.
De, ha már említettük a hiteleket! Az, hogy mit várhatunk a Fudan-beruházástól és annak pénzügyi finanszírozásától, arra vélhetően megint csak jó összevetést adhat Kína afrikai jelenléte. Ott ugyanis szintén ún. erőforrás fedezetű hitelekből folynak a beruházások, jórészt, vagy teljes egészében kínai közreműködők bevonásával. Ugyanakkor Afrika-szakértők azt mondták, hogy ebben is van már változás, lehetséges jobb megállapodásokat kötni és egyes afrikai vezetők ez keresztül tudták vinni, hiszen valóban nehéz azt eladni egy országban, hogy a jórészt külföldi hitelből fedezett, a másik félnek is fontos beruházást mi, a fogadó ország fizetjük majd meg kamatostul, és még a gazdasági fejlődés egyik motorját jelentő építőipari munkákból sem részesülünk, sőt még a munkásokat is, az alapanyag egy részét is Kínából hozzák. Ráadásul olyan államközi hitelszerződéseket kötve, amelyek részletei gyakorlatilag tilosak.
Ezzel kapcsolatban egy magyar, a NER legfelsőbb köreiben is járatos, és az iparágat jól ismerő forrásunk úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon sem csak kínai cégek fognak dolgozni a Fudan építésén, habár ő azt mondta, hogy egyvalakinek a cége jött csak számításba, sőt az ő (nyilván nem hivatalos és nem megerősített) értesülése szerint ez a kérdés már el is dőlt a háttérben. Annyit mondott, hogy nem Tiborcz Istvánra, és nem Szíjj Lászlóra kell gondolni, hanem egy náluk gazdagabb emberre, aki sok egyéb mellett építőiparral is foglalkozik. Nyilvánvalóan 2021-ben, Magyarországon nem is kellene leírni, hogy Mészáros Lőrincről beszélt.
Egyik forrásunk szerint Kínának nem lehet érdeke az, hogy ezek a hitelek bedőljenek, mert az rövid távon biztosan veszteséget jelent, ugyanakkor ha értékes ingatlanok, vagy megvalósított beruházások a hitel bedőlése miatt a kínai állam kezébe kerülnek, akkor az hosszabb távon mégiscsak megérheti az üzletet vagy ezt az üzleti kockázatot.
És ez az egyik nagyon fontos aggály és kritika a tervezett budapesti beruházás kapcsán is. Az, hogy nem tudjuk pontosan milyen feltételek szerint veszik fel a nagyösszegű hiteleket – a Budapest–Belgrád vasútvonal megépítéséhez kb. 600 milliárd forint hitel szükséges, míg a jelenlegi adatok és számítások szerint mintegy 540 milliárd forintos beruházást jelentő Fudan a mintegy 100 milliárdos kormányzati hozzájárulással együtt is 440 milliárd forintos kölcsön felvételét követelheti meg. És, ha valami miatt nem tudja az ország fizetni a kölcsönt, akkor az értékes budapesti, jelenleg állami területnek számító ingatlan is kínai kézbe kerülhet. Ráadásul erre láttunk példát a közvetlen közelünkben is, úgy tűnik ugyanis, hogy egy montenegrói autópályaépítésre felvett 2014-es kínai hitel visszafizetése nehézségbe ütközik, de hasonló történt egy kikötőfejlesztés után Sri Lankán is. (Igaz, itt abból a szempontból más történt, amint az a KKI tanulmányában is olvasható hogy egy már korábbi fejlesztésbe szálltak be forráshiány miatt a kínaiak. Habár a hambantotai kikötőfejlesztésről még a kínai médiában is gyakran az Övezet és Út Kezdeményezés tengeri zónájának az egyik legfontosabb csomópontjaként beszélnek.)
Nem beszélve arról, hogy az amúgy valóban a világ élvonalába számító, elitegyetemnek nevezhető Fudan budapesti kampuszán elsősorban nem magyar diákok fognak tanulni, ugyanakkor a várhatóan nagyon komoly pénzügyi lehetőségekkel rendelkező és gáláns oktatói díjakat kifizetni képes Fudan országon belüli agyelszívó hatásától már igenis tartani lehet, attól tehát, hogy éppen a magyar állami egyetemekről és intézményekből is igazolnak majd oktatókat, kutatókat. Úgy, hogy ennek a beruházásnak a közvetlen anyagi vonzatát a magyar adófizetők fogják kifizetni.
Diákváros
A hazai Fudan elleni tiltakozás egyik legfőbb kiváltó oka azonban egy olyan ügy volt, ami lényegét tekintve teljesen elvált a Kína megjelenik a világban és befolyást szerez narratívától, mégpedig az, hogy a tervezett kínai beruházás veszélyezteti az észak-csepeli területre tervezett Diákváros projekt megvalósulását. A főpolgármester kijelentette, nem adják „a Diákváros egyetlen négyzetcentiméterét sem”, mert létfontosságú, hogy a Budapesten tanuló fiatalok számára megoldódjon az elérhető lakhatás kérdése. A jelenlegi megfizethetetlen albérletárak rengeteg vidéki, illetve az agglomerációban élő diáktól veszik el annak a lehetőségét, hogy a fővárosba jöjjenek tanulni.
Lássunk pár számadatot, ami jobban bemutatja, miért is ennyire fontos a Diákváros. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2019-ben publikált egy felmérést a hazai magánlakásbérlési trendekről. A felmérés eredményei alapján a magánszemélyek által bérbeadott lakások csaknem 40%-a Budapesten koncentrálódik, ez a becslések szerint mintegy 110 ezer lakást jelent. A fővárosban lakást bérlők 13%-a jelölte meg a tanulmányokat a lakásbérlés okaként (a külföldi bérlők között ez jóval magasabb, 40%). A 13%-kal számolva Budapesten kb. 14,300 lakás bérlője diák. (Fontos megjegyezni, hogy a fővárosban tanulók nagy hányada kollégiumban lakik, ez a fenti számokba nem tartozik bele.) A Diákváros az eredeti elképzelés szerint 12 ezer diáknak adna otthont alacsony áron.
Lapunk arra is kereste a választ, hogy vajon mi oka lehetett arra az Orbán-kormánynak, hogy kiajánlja a kínaiaknak a Diákvárosnak is helyet adó ingatlant. Ezzel kapcsolatos népszerű álláspont, hogy biztosan a fővárosnak és Karácsony Gergelynek akartak kellemetlenséget okozni, csakhogy forrásaink szerint még nem Karácsony volt a főpolgármester, amikor a kínai fél már jelezte, hogy nekik ez a helyszín tetszik a legjobban. Úgy tudjuk, számos területet megmutattak a kínaiaknak. Más forrásból arról értesültünk, hogy a Fudan beruházásért folytatott lobbi során egy erős ígéretként hangzott el az is, hogy igyekeznek előnyös, vízparti vagy vízpart közelében lévő állami területet biztosítani az egyetemépítésre.
Akárhogyan is, a kormány oldaláról tárgyalók nem beszélték le azzal a kínaiakat a szóban forgó területről, hogy ott már egy másik, a kormány és Budapest számára is kiemelten fontos program, a Diákváros valósulna meg. Amely egy hatalmas problémát orvosolna ráadásul, az egyre inkább elszabaduló ingatlan- és albérletárak mellett biztosítana megfizethető lakhatást a diákoknak. A Szabad Pécs emiatt arra kérdezett rá több, a hazai és a budapesti ingatlanpiacot ismerő szakértőnél, hogy lehet-e azt tudni, hogy kik a leginkább érdekeltek a jelenlegi ingatlanpiaci helyzet konzerválásáért, vagy még inkább a kiadói oldal lehetőségeinek növeléséért. És lehetséges lehet-e az, hogy akár ilyen megfontolások is mozgathatták a hazai döntéshozókat. A válasz nem volt egyértelmű igen. Már csak azért sem, mert mint mondták, a fővárosi ingatlanpiac és annak tulajdonosi oldala rendkívül sokszínű, diverzifikált.
A legtöbben szerintük, akik kiadnak lakást, olyan hétköznapi emberek, akik vagy a saját lakásuk, vagy házuk üresen álló szobáját adják ki (ma már ez akár 100-120 ezer forint is lehet Budapesten havonta, rezsi nélkül), vagy értékállónak vélt befektetésként vásároltak félretett pénzből és hitelből lakást albérleti kiadásra, passzív rendszeres jövedelemre. Ugyanakkor azt is mondták, hogy az is egyértelmű, hogy akik nagyban tudnak gondolkodni, azok lehetnek itt is, akik amúgy másutt is, azaz ner-közeli üzletemberek, szerencsés ifjak, akiknek talán nem jönne jól egy a lakáspiaci viszonyokra mindenképpen hatással lévő olyan beruházás, mint a Diákváros, a maga piaci árakat letörő hatásával. Ami ráadásul az újépítésű ingatlanok piacára is hatással lehet, azokra az ingatlanokra is, amelyeket nem albérleti piacra és kiadásra és nem diákoknak szánnak. És azt nem is kell külön mondani, hogy ezen a piacon ma milyen erőviszonyok vannak. Ugyanakkor azt állítani ezzel együtt sem lehet, hogy egészen biztosan lehetett ilyen megfontolás is a mögött, hogy Budapesten éppen egy olyan területre kerülne a kínai egyetem, amely egy olyan fontos beruházást húzhat keresztbe, amilyen a Diákváros. Egy biztos, a más országokban teljesen abszurdnak ható feltételezés az előzőeken túl azért sem tűnhetett sci-finek, mert az úgynevezett Airbnb-lakások piacát érintően már történt olyan, hogy egy tervezett szigorítást mégsem léptettek érvénybe, és a pletyka akkor is az volt, hogy a NER-nek kedves vállalkozók érdekét is figyelembe vehették.
Kelet felé?
A Fudan-ellenes tiltakozás júniusban nem csak a kínai egyetem ellen szólt, hanem a Fidesz ellen is. Ez is azt mutatja, hogy az ellenzék szemében a kelet felé való közeledés Orbán politikájának egyik legproblematikusabb területe Magyarország jövőjére nézve. Fontos megvizsgálni, hogy az Orbán-kormány Kína-barát és egyúttal egyre erőteljesebben nyugat-ellenes viselkedése vajon mennyire van összhangban azzal, ahogyan a magyar társadalom általában vélekedik arról, hogy melyik érdekszférához érdemes tartozni.
A Political Capital és a Globsec Trends friss felméréséből kiderül, hogy a magyar lakosság mindössze 13%-a tekinti az Egyesült Államokat stratégiai partnernek Magyarország számára. Ezzel szemben Kínát 33%, Oroszországot pedig 35% tartja hazánk stratégiai partnerének. Az eredményeket és az abból levonható következtetéseket egy november 3-i kerekasztal beszélgetésen Szunomár Ágnes, az MTA Világgazdasági Intézet munkatársa értékelte:
“Amit itt látunk, az a társadalom véleménye, ami nem biztos, hogy megegyezik a kormányzat véleményével. A kormányzat esetében is meg kell osztani a vizsgálódást a tekintetben, hogy mit kommunikálnak kifelé, és hogyan kommunikálnak belül, vagy adott esetben német vagy amerikai vállalatokkal. Az egyértelműen látszik, hogy a média kommunikációjukban pozitívan nyilatkoznak a két keleti nagyhatalomról és igyekeznek azt az üzenetet átadni a magyar média fogyasztóinak, hogy ezek az országok jó szövetségesei és gazdasági értelemben is hasznos partnerei hazánknak. Ugyanakkor amikor egy német vállalat akar itt befektetni, vagy akár érkezik egy tajvani vállalat, akkor azért a színfalak mögött ugyanazokat a kedvezményeket megkapják ezek a vállalatok is. Csak erről kevesebbet beszélnek, mert a politikai retorikát illetően ellentmondásos lenne az, hogy a tajvani vállalat itt eszközölt egy hatalmas beruházást és ugyanazokat az adóösztönzőket megkapta, amit pár évvel ezelőtt egy kínai vállalat megkapott.”
Ugyanerről a politikai kommunikáció, illetve a valós diplomáciai és kereskedelmi folyamatok között fennálló ellentmondásról beszélt lapunknak a Szegedi Konfuciusz Intézet fentebb már idézett vezetője, Mohr Richárd is, csak éppen a nyugati államok gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy erről a fontos szempontról a Fudannal kapcsolatos véleményalkotáskor sem szabad megfeledkezni.
„Akik azt állítják, hogy a nyugati világban óriási és általános Kína-ellenesség tombol, azok még sosem voltak mondjuk az Európai Unió kereskedelmi kamarájának az ülésein. Nekem korábban volt szerencsém ilyen üléseken Magyarország képviselőjeként részt venni, és látni ahogyan a politikai ellentéteket félretéve zajlik egy hihetetlenül intenzív gazdasági kapcsolat-fejlesztés. Vannak értékválasztásaink, vannak gazdasági érdekeink, és ezekből létre kell hozni egyfajta szintézist. Én nagyon óvnék mindenkit a fekete-fehér gondolkodástól. Értékalapon kell gondolkodni. Az oktatás, a humánkapcsolatok pedig az egyik legfontosabb értékalapú együttműködés. Azért is hangsúlyozom ezt, mert egyre többen ítélkeznek Kínáról – akár pro, akár kontra – anélkül, hogy megalapozott tudással rendelkeznének, márpedig ezen kizárólag a tanulás segíthet. Ahogy Konfuciusz is mondta: ’Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.’”
A Fudan egyetem tervezett budapesti kampuszának ügye sokkal bonyolultabb is lehet, mint ami elsőre tűnik, még akkor is, ha valaki jogos vagy jogosnak tűnő aggályokat fogalmaz meg a beruházás kapcsán. Arról nem is beszélve, hogy a Fudan egyetem érkezésére kifejezetten pozitívan (de nem magyar kormányzati közelség és kormányzati érdekek miatt) tekintő forrásaink szerint azért lényegében egy nagyon egyszerű ügyről van szó: arról, hogy kínai növeli külkapcsolatait, egyben befolyását a világban, és közvetíti a kínai kulturális értékeket.
Az egyik fő kérdés ugyanis az, hogy vajon Kína számára mik a fő értékek a Fudan körüli együttműködésben? És erre is csak különféle elméleteket és verziókat találtunk, a mai napig megy ugyanis a találgatás, hogy Kínát milyen érdekek fűzik ahhoz, hogy éppen Budapesten nyisson egyetemi kampuszt. A kínai sajtóban nem kavart különösen nagy port a magyar Fudan ügye, így az ottani véleményekről nem sokat tudunk. Ezért fordultunk egy magyar külképviselőhöz, megkerestük a kultúra és az oktatás területéért felelős, Pekingbe delegált magyar diplomáciai vezetőt, de a Fudanról nem kívánt nyilatkozni lapunknak.
Országimidzs
A júniusi tüntetésen a tömeghez intézett beszédében Karácsony Gergely főpolgármester hangsúlyozta, a tiltakozás nem a kínai emberek ellen, de még csak nem is Kína ellen szól. Az viszont tagadhatatlan, hogy a magyar lakosság körében (mind kormánypárti, mind kormányellenes oldalon) érezhető egyfajta, Kínával szembeni idegenkedés, ami túlmutat a kínai politikai berendezkedéssel kapcsolatos ellenérzéseken. Mohr Richárd azt mondta, a hazánk és Kína közötti interkulturális különbségek átlépését többek között az is nehezíti, hogy a fiatal generáció számára a mai Kína kevésbé érdekes, mint mondjuk Japán vagy Dél-Korea.
“Ebben Kínának is van még tennivalója, mert nem ad magáról értelmezhető és fogyasztható képet. Koreának például lett egy nagyon tudatosan felépített imidzse, amibe beletartozik a filmművészet, a televízió, a popzene. Japán hasonló az animével. Amikor egy nemzet jól el tudja adni a saját kultúráját, az elképesztő nemzetközi sikert és elfogadást hozhat. Kínának egyelőre nincs ilyenfajta populáris, a nyugatiak számára könnyen megszerethető kultúrája. Ez pedig nagyon nehézzé teszi azt, hogy belopja magát a fiatalok szívébe. Ugyanakkor a kínai kultúrának vannak olyan kevésbé populáris oldalai, amelyeket az idősebb generáció egzotikus dolgokra nyitott képviselői könnyebben be tudnak fogadni. Ilyen például a kínai irodalom, egyre több kiváló mű olvasható magyarul, de ilyen a zeneművészet, a kalligráfia és a festészet, vagy akár a híres kínai cirkusz is. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a kínai webshopok, a kínai street food, a velünk élő kínai közösség által teremtett általános Kína-kép elfogadottságát már a fiatalok körében is egészen pozitívnak látom.”
A napokban robbant a hír, hogy Orbán Viktor egy dél-koreai egyetemet is tervez Budapestre hozni. Érdekes lesz követni, vajon mennyiben lesz más a magyar nyilvánosság hozzáállása a Koreával való oktatási együttműködésre.
Cikkünk a Transparency International Magyarország oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében és támogatásával készült.
