Alig több, mint két hónap múlva új parlamentet választ az ország, a választási plakátok azonban már ellepték az országot, nap mint nap látjuk őket. Számos cikk foglalkozott azzal a magyar sajtóban, hogy mennyire kevés helyen hirdethet az ellenzék ahhoz képest, amennyi felett Orbánék diszponálhatnak. A Szabad Pécs az alábbiakban dr. Heindl Péter jogász, civil jogvédő véleménycikkét közli a választási és kormányplakátokról, azok szabályosságáról, jogszerűségéről, a kialakult helyzet morális kérdéseiről, valamint arról a panaszról, amit a véleménycikk szerzője az állami plakát- és médiakampány miatt az ügyészséghez nyújtott be.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Immár egy hét híján két hónapja landolt a Pécsi Járási Ügyészségen az egyéni panaszt és egyben közérdekű bejelentést tartalmazó beadványom a kormánypártok politikájának támogatására buzdító és az ellenzéket szidalmazó törvénysértő állami plakát- és médiakampány miatt.
Az ügyészségnek 8 napon belül kellett volna a törvénysértés miatt eljárásra jogosult szervhez áttennie a beadványt és engem erről írásban értesítenie. Ehhez képest először – nyilván tévedésből – a Fővárosi Főügyészséghez tették át a beadványt.
A Fővárosi Főügyészség ezek után megállapította, hogy ő maga nem jogosult eljárni, de azóta sem ők, sem a tévedéséről azóta már a Fővárosi Főügyészségtől (és egy újabb beadványból, tőlem is) tudomást szerzett Pécsi Járási Ügyészség „nem találta meg” az eljárásra jogosult szervet. A Pécsi Járási Ügyészség eddig másfél hónappal, a Fővárosi Ügyészség pedig több mint egy hónappal lépte túl a 8 napos határidőt, amit a törvény az eljárásra jogosult szervnek való továbbításra, és a továbbítás tényéről az ügyfél értesítésére előír.
Közben a plakáthelyzet nem javult, hanem tovább „fokozódott”. A lakóhelyem közelében lévő patacsi körforgalom körül jelenleg 10(!) „ellenzékellenes”-üzenetű óriásplakát látható. Ebből öt az eddigi „Magyarország előre megy! Nem hátra!”-típusú, felirata szerint „Magyarország Kormánya megbízásából” készült kampányplakát. Öt viszont immár olyan új, az ellenzék közös miniszterelnökjelöltjét, Márki-Zay Pétert Gyurcsány Ferenc „klónjának” ábrázoló plakát, melyen a hirdetmény kiadójaként egy pro forma profitorientált szervezet, a „Kövess Minket 2022 Kft.” van feltüntetve. A Magyar Nemzet című kormánylap szerint ezt a kft.-t a kormány melletti tömegtüntetéseket szervező „Civil Összefogás Fórum” (CÖK) hozta létre.
Magát a plakátkampányt is a CÖF, valamint a szervezethez tartozó Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) szervezi. Minderről Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke nyilatkozott a lapnak. Ezzel „csak” az a baj, hogy a CÖF-CÖKA nem az államtól független intézmény. Anyagi értelemben semmiképp sem. Az atlatszo.hu tényfeltáró-oknyomozó portál nemrég tette közzé, hogy az eddig napfényre került adatok alapján a CÖF-CÖKA csak az elmúlt öt évben legkevesebb 743,4 millió forint támogatást kapott különböző, állami vagyont kezelő, állami tulajdonú cégektől.
Elmondható tehát, hogy immár két szervezet – egyrészt maga a magyar kormány, másrészt egy hatalmas állami támogatással működő „civil” mozgalom – folytat az utak menti óriásplakátokon az ellenzék ellen választási kampányt – a kormánypártok HELYETT.
Jellemző az anyagi háttér tekintetében az egymással versengő politikai erők között megmutatkozó egyenlőtlen erőviszonyokra, hogy a fent említett körforgalom körül a 10 „állami hátterű” ellenzék-ellenes plakát mellett mindössze egyetlen kormányellenes óriásplakát látható. Azon teljesen egyértelmű, hogy a közzétevő szervezet és a közzétételért felelő személynek a hatpárti ellenzék része: A plakáton feltüntetett impresszum szerint a felelős szerkesztő nem más, mint az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, dr. Márki-Zay Péter. A felelős kiadó pedig MZP politikai mozgalma: a Mindenki Magyarországért Mozgalom. A plakáton olvasható még a választáson összefogó ellenzéki választási szövetség önmegjelölése, az „Egységben Magyarországért” név. A plakát közzétevője tehát maga az Orbán-kormányzat megbuktatására szövetkezett ellenzék, mindenféle álcázás nélkül.
Miért lenne fontos, hogy az ellenzéki pártok szövetsége ne a Magyar Állammal, hanem a választáson az ellenzékhez hasonlóan szintén közös listával és közös egyéni jelöltekkel induló kormánypártokkal versenyezzen a választók befolyásolásáért, végső soron pedig az áprilisi voksoláson a szavazatok elnyeréséért?
Azért, mert e nélkül szabad, demokratikus választásról nem beszélhetünk!
Ahol ugyanis az állam a saját, hatalmas erőforrásaival nyíltan beavatkozik a pártok versenyébe, ott – ahogy azt a magyar Alkotmánybíróság 14 éve, a 63/2008. (IV. 30.) AB-határozatban egyértelműen kimondta – „a demokrácia egészséges működése nem képzelhető el”.
A mai nyugati demokráciák főbírái még ennél is határozottabban fogalmaznak. A német Szövetségi Alkotmánybíróság a 2020-ban meghozott, 2 BvE 1/19. számú ítéletében például egyenesen a szabad választás elengedhetetlen feltételeként határozta meg az állam pártsemlegességének a követelményét, amikor így indokolta az állami beavatkozás tilalmáról szóló döntését: “…demokratikus legitimációt csak szabad választás eredményezhet, de ehhez nem csupán a szavazat leadásának kell nyomástól és kényszertől mentesnek lennie, hanem a választói döntéshez vezető véleményalkotási folyamat nyíltságát, szabadságát is biztosítani kell.” (…) “Ebben a folyamatban a politikai pártok meghatározó jelentőségűek a modern parlamentáris demokráciában.” (…) “A pártok esélyegyenlőségének elve nemcsak a választási kampányban, hanem a választási kampányidőszakon kívül is megköveteli az államsemlegesség követelményének betartását.” (…) “Az (….) esélyegyenlőség elve nem teszi lehetővé, hogy a szövetségi kormány a PR-munka lehetőségeit a kormánypártok támogatására vagy az ellenzéki pártok elleni küzdelemre használja fel.”
A jogszabályokra hivatkozást egy nemzetközi jogi egyezménybe foglalt, hazánk által is aláírt és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezésének alapjául szolgáló norma idézésével zárom: „A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartanak olyan körülmények között, melyek a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítja a nép véleményének kifejezését.” (Forrás: Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló római Egyezmény, Első Kiegészítő Jegyzőkönyv, 3. cikk) A szabad választáshoz való jog érvényesülése tehát olyan követelmény, amelynek kikényszerítésére kontinensünkön végső soron az Emberi Jogok Európai Bíróságának van jogosultsága. Amúgy a szabad választás biztosításának ellenőrzésére az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jogosult, mely szervezetnek hazánk szintén tagja. Meggyőződésem szerint Magyarországon a pártok versenyét is magában foglaló választási folyamatba való állami beavatkozás ma már olyan méreteket ölt, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a választás szabad jellegét.
Igaza volt Márki-Zay Péternek, amikor az elmúlt hétvégén az előttünk álló választásról azt nyilatkozta: „Ez nem igazságos verseny, hanem a jogainkért, az életünkért folyó küzdelem.”
Ezt a küzdelmet meg lehet nyerni. Ezt hirdetik – ahol tudják – az ellenzéki pártok politikusai, s ezt hirdeti – ahol tudja – Márki-Zay Péter, a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt is.
Én is így gondolom, de azt is hozzágondolom még: ha ilyen körülmények között a többség szavazataival képes lesz legyőzni az Orbán-rendszert, akkor azt nem választási győzelemnek, hanem „Magyarország bársonyos forradalmának” kell majd neveznünk.
