Nők, anyák, családok – Mi lesz az álmainkkal? címmel tartott ismét Pécsett, a Bóbita Bábszínházban beszélgetést a múlt héten a „Védett tér” című sorozatban Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzata, együttműködve Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatával és a Friedrich-Ebert-Stiftung Budapest irodájával. Az előadás és a beszélgetés megtekinthető volt ZOOM-alkalmazáson keresztül is, de a FES publikálta a Facebook-oldalán is az eseményt rögzítő videót. A nagyon fontos társadalmi kérdéseket körüljáró programot mi is megnéztük.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Mint a bevezetőben írtuk, volt már hasonló beszélgetés Pécsett a „Védett tér” keretében, néhány hónapja. A mostani program abban különbözött az előzőtől, hogy „Khaled-Abdo Szaida színházi dramaturg, író, rendező jelenetein keresztül Várnagy Kinga és Matta Lóránt színészek mutattak be a színpadon néhány tipikus élethelyzetet, ahol a nők teherviselése a legkiugróbb”.

A szakértők Bodor Andrea Lili pszichológus, Kleisz Teréz szociológus és Nagy Tímea szociális munkás, pszichodráma asszisztens voltak, a beszélgetést Veiszer Alinda televíziós újságíró vezette.

Anya marad otthon, +/- 20%

Az első jelenet a „Mindig anya marad otthon” címet kapta, ami egy fiatal, kisgyermekes házaspárról szól. A példában több probléma is felüti a fejét, a férj a házaséletre próbálja rávenni fáradt és a tehetetlenség miatt egyre dühösebb feleségét. Óvodás gyermekük beteg, enyhe tünetekkel, így elvinnék az óvodába, de a feleség attól fél, hogy nem engedik be az intézménybe a gyermeket, ezért neki otthon kell maradnia. Végül így is lett, “a probléma” így oldódik meg.  Az indok pedig (ismét) az, hogy a férj keres több pénzt, és az ő munkája – szerinte – fontosabb.

Tipikus megoldás ez Magyarországon erre az élethelyzetre, vélték a szakértők. Valóban, általában az anya marad otthon a beteg gyerekekkel. Ennek egyik oka, hogy általában a férj keres több pénzt, illetve “neki van karrierje”. 

Magyarországon ugyanis átlagosan húsz százalékkal magasabb az ugyanolyan végzettségű és munkakörben foglalkoztatott férfiak bére, mint a nőké.

Ha a férj sikeres vállalkozó, míg a feleség alkalmazott, akkor ez a jövedelmi különbség ennél is magasabb, akár jóval magasabb. Nyilvánvalóan racionálisnak nevezhető döntés, hogy amennyiben a férj sokkal többet keres, akkor a feleség marad otthon a gyerekkel. Viszont a magyar társadalomban, a hazai minták szerint akkor is az ábrázolt megoldás a bevett, ha a szülők fizetése kb. ugyanakkora. Ennek az is az oka, hogy a magyar nők többsége hű a társadalom által elvárt női szerepeihez, azaz a gondoskodást, a gyermekek, idősek gondozását, ápolását, a család összetartását tekintik elsődleges feladatuknak.

Egyedülálló, harmincas

A 2. jelenet címe: „Egy kicsit hideg lesz”. Egy nőgyógyászati vizsgálóban vagyunk, ahol a páciens fekszik a vizsgálóasztalon és egy férfi nőgyógyász vizsgálja. Kiderül, hogy a betegnek endometriózisa van. A diagnózis elhangzása és a páciens számára sokkoló információk után kiderül a jelenetből, hogy még teljes életmódváltás mellett is valószínűsíthető, hogy műtétre lesz szükség. Magánegészségügyi ellátás keretében ez több, mint egymillió forintos beavatkozás, az állami egészségügyben viszont akár egyéves is lehet a várólista. Ráadásul a műtét miatt több hétre ki fog esni a munkából, amit a páciens nem engedhet meg, mivel egyedülálló, harmincas nő. 

A rejtélyesnek is nevezett, de egyáltalán nem ritka nőgyógyászati betegség egyik fő tünete a fájdalmas menstruáció. A szakértők elmondták, hogy az endómetriózis Magyarországon minden hetedik nőt érinti, és már kamaszkorban felismerhető lenne, de sok nő csak több évnyi szenvedés után kap helytálló diagnózist. Ennek oka, hogy a női páciensek, és a férfi orvosok is természetesnek veszik a fájdalmas menstruációt. Van egy anyáról, lányra szálló mantra, ami arról szól, hogy a fájdalom a menstruáció alatt természetes és szenvedni ettől a fájdalomtól szintén az. Aki panaszkodni mer, az túlérzékeny.

A fájdalmas menstruáció azonban valójában betegséget jelez, nem kell és nem is szabad elfogadni. A magyar orvosképzésbe még nem épült be az endometriózisról szóló tudás, alig akad szakember, aki ezt a tudást átadja. Az endometriózisról létezik egy elsősorban pszichológiai szempontból a betegséghez közelítő könyv, amely nemrég jelent meg itthon, és most szakemberek próbálják elérni, hogy a könyv végre bekerüljön a magyar orvosképzés tananyagába is. Az orvosképzésnek része (természetesen) a betegség leírása, felismerése stb., ugyanakkor, amint az a beszélgetésből kiderült, a tapasztalatok alapján sok esetben a gyakorlatban ez nem történik meg olyan gyorsan, mint az lehetséges lenne. Számos női páciens számol be ugyanis arról, hogy csak több év és több orvos felkeresése után kap pontos diagnózist. A szakértők szerint ezen a helyzeten segíthetne az, ha az általuk ajánlott könyv is beépülhetne szakirodalomként az orvosok képzésébe a mostani képzés kiegészítéseként. (javítva: 2022. 03. 01. 12. 43)

Ráadásul az anyák sem állnak a helyzet magaslatán, már ami a nőiséggel járó fontos és helyes információk átadását jelenti a lányaik számára. 15 lányból mindössze 3 lányt világosít fel az édesanyja a menstruációról részletesen, a többségük azt sem tudja, hogy mi történik vele. És kb. ugyanez igaz a szexuális felvilágosításra is. Ennek egyik oka az, hogy a nők maguk is keveset tudnak a saját testükről. Elképesztő, de 2018-ban fedezte fel csak az orvostudomány, hogy a női nemi szerv sokkal bonyolultabb és rejtélyesebb és összetettebb, mint eddig gondolták.

Bodor Andrea Lili ebben a részben mondta ki a beszélgetés legjobb mondatát: „Az emberi faj járt már a Holdon, többször is, tervezi, hogy a Marsot is meghódítja, de a nők csiklóját még mindig nem ismeri”. 

Veiszer Alinda a jelenet után rákérdezett a mögöttes okokra. Lehetséges-e, hogy a probléma gyökere az, hogy mind az orvostársadalomban, mind a társadalom informálásáért felelős média világban még mindig férfi túlsúly uralkodik? Ebből következhet az is, hogy a nők hangja alig hallatszik, hisz az ő problémáik nincsenek kihangosítva, azért, mert elsősorban a férfiak tematizálják, hogy miről szóljon a közbeszéd. Úgy tűnt, hogy a szakértők folyamatosan ott vannak a probléma gyökerénél, kerülgetik, körülírják, ám végül senki sem mondta ki azt egy az egyben, ami a hallgatóság egy részének, e cikk szerzőjének is következik/következhet az elhangzottakból: hogy a társadalmunk még mindig nagyon erősen férfiközpontú, patriarchális. Így a kifejezetten nőket érintő problémák esetén, a tévhitek és a megfelelési kényszer miatt az adott problémák nem megoldódnak, hanem eszkalálódnak. 

Szendvics

A harmadik jelenet címe Szendvics volt. Ebben egy középkorú, már kamasz gyermeket nevelő házaspár áll. A feleségnek egyszerre kell helytállnia a gyermeknevelésben és idős édesanyja gondozásában. A nő a jelenetben kócosan, leharcolva, a végkimerülés szélén állva vitatkozik az őt egyébként érzelmileg támogató férjével. Azon megy a vita, hogy beadják-e az idős, demens édesanyát otthonba. Jó megoldás, feloldás nyilván itt sem születik, a szeretett szülő és a már saját család között kellene a felvázoltak szerint választani ugyanis. 

A szakértők szerint a magyar, középkorú emberek egy részének, ez a szendvicsnek nevezett élethelyzet, azaz, hogy valaki az idős hozzátartozóját ápolja és közben a gyerekeit is neveli, szintén tipikus. Magyarországon egy idős szülő elhelyezésére egy idősotthonban 1,5 -2 évet kell várni. Ezért a racionális megoldás az lehet, hogy érdemes előre készülni erre a helyzetre, azaz már akkor feliratkozni a várólistára, mikor még nem alakult ki a demencia vagy súlyosabb betegség. A nyugati társadalmakban az idősek előre készülnek erre a helyzetre és tartalékolnak (mert tudnak is tartalékolni) pénzt, hogy nívós idősotthonokban töltsék életük utolsó éveit. A magyar társadalom nagy része azonban nemcsak, hogy belesodródik ebbe a „szendvics” élethelyzetbe, de eleve erre is rendezkedik be. A társadalmi elvárás is az, hogy gondoskodjunk a rokonainkról, és az idős emberek egy része is elvárja azt a gyerekeitől, hogy gondozza őt. A gyermekek nagy része pedig, és itt megint elsősorban a nőkről van szó, teljesíti is ezeket az elvárásokat.

Kleisz Terézt és egy 2018-as nőkutatást idézve szerintem, úgy válaszolható meg az est fő kérdése – azaz, hogy mi lett az álmainkkal –, hogy a magyar nők többsége roskadozik életterhei alatt, miközben az egyenlőtlen társadalmi elvárásokat és a rossz beidegződéseket természetesnek veszi.

KategóriákMETÁL