Becker András 2012–2019 között dolgozott az Átlátszónál újságíróként és szerkesztőként, az ő nevéhez fűződnek a miniszterelnöki vő, Tiborcz István résztulajdonában állt Elios Zrt. közbeszerzési sikereiről szóló első tényfeltáró cikkek. Az Átlátszó interjút készített egykori kollégájával, aki a 2018-as országgyűlési választás, a harmadik Fidesz-kétharmad után kiszállt az újságírásból, sőt az országot is elhagyta. Most kamionsofőrként dolgozik Európában.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az interjút Bodoky Tamás, az Átlátszó főszerkesztője készítette, és kifejezetten érdekes lett, s nem csak a politika és nem csak az újságírás iránt érdeklődők számára. E sorok írója e ponton megjegyzi, hogy személyesen is volt szerencséje ismerni Becker Andrást, sőt külsősként együtt dolgozni vele, mivel ő szerkesztette korábban a vidéki Magyarország híreivel foglalkozó rovatát az Átlátszónak, és egyértelmű ez alapján, hogy a szakma elhagyásával veszített egy nagyszerű újságírót hazai szakma, s ami még fontosabb, a hazai újságolvasók.
Becker András többek közt arra a kérdésre is válaszolt, hogyan kezdett el foglalkozni a miniszterelnök vejének cégével, illetve hogyan bukkant rá erre a témára? Becker András elmondta, hogy a legelső külső információ, jelezés, olvasói tipp a napelemes vállalkozók sztorija volt. De már azelőtt, 2013 szeptemberében írt egy cikket az Eliosról annak apropóján, hogy a Közgép bevásárolta magát Tiborcz István cégeibe, és két év alatt háromszázszorosára ugrottak az Elios Zrt. bevételei. Ezután kereste meg őt egy mérnök cég, amelyik a Szegedi Egyetem naperőműves beruházásán dolgozott az Elios beszállítójaként, alvállalkozójaként, ugyanakkor a munka mintegy 90 százalékát ez a cég végezte, de Tiborczék mondvacsinált okokkal nem akarták kifizetni őket. Erről az ügyről is, majd a következő években újabb ügyekről is írt Becker András az Elios kapcsán az Átlátszóra. A volt újságíró azt mondta, hogy 2013-ban számára már látszott, hogy ez a múlt nélküli, szakmai, gazdasági értelemben nagyon vékonyka cég (az Elikos) egészen szürreális mértékben letarolja a piacot, nemcsak a közvilágításban, de az uniós pénzekkel támogatott ún. háztartási méretű, kiserőművi piacot is. És ebbe a sorba illeszkedett a szegedi naperőműves projekt is. A pályázaton az Elios adta a legdrágább ajánlatot – a beruházást végül mégis ők csinálták meg, mert az akkor már befideszesített közbeszerzési hatóság őket hozta ki győztesnek.
Az interjúból ennyit idézünk, a teljes cikket olvassák el az Átlátszón, valóban érdemes.
Egy megjegyzés a végére az egyik legfontosabb cikkről, amit Becker András írt az Eliosról az Átlátszónak. Ezt a cikket Becker 2019-ben írta, és ez is a nagy visszhangot kiváltó uniós (illetve Pécsett nem uniós) forrásból megvalósított közvilágítási programról szólt, de már nem magáról az ügyről, hanem a második nyomozásról. Hogy, mint fogalmazott Becker András, “nyilvánvalóan nem lehetett sem tévedés, sem félreértés, sem figyelmetlenség a Nemzeti Nyomozó Iroda, illetve a nyomozást felügyelő Pest Megyei Főügyészség részéről az, hogy a második nyomozás sem talált bűncselekményt az Elios-ügyben. A cikk pontról-pontra bizonyítja, hogy a nyomozóhatóság elszabotálta a nyomozást”.
„A cikk tulajdonképpen egy vádirat volt az ügyészséggel szemben, a szöveg explicit módon bűncselekménnyel vádolja meg a nyomozó szerveket, tényekre alapozva állítja, hogy az OLAF által feltárt összefüggéseket az ügyészség nem ignorálhatta volna.“
Becker András, illetve az Átlátszónál akkor dolgozók arra számítottak, hogy az ügyészség be fogja őket perelni rágalmazásért, jó hírnévhez való jog megsértéséért stb., hiszen egy újság azt állítja róluk, hogy bűnsegédként részt vettek egy bűncselekmény-sorozat eltussolásában. Ebben az esetben az ügyészségnek az igazságszolgáltatás nyilvánossága előtt kellett volna felelnie a kérdéseikre. De nem így lett, az ügyészség hallgatott – és hogy ezt megtehette, szerinte abban szerepe volt a független sajtónak is. Elképőesztő olvasottsága volt ugyanis a cikknek, sok újságíró kolléga személyesen is gratulált neki, de mint mondja az interjúban, “ehhez képest egyetlen médium sem szemlézte, de még csak nem is említette a cikket”. Akarva-akaratlanul szerinte ezzel nagyon megkönnyítették az ügyészség dolgát. És ez igazolta azt az egyébként már korábban meghozott döntését, hogy ebben (mármint a hazai újságírásban) a továbbiakban nem akar részt venni.
Megjegyezzük, hogy annyiban, ha minimálisan is, de pontatlan Becker András visszaemlékezése, hogy volt olyan lap, amely szemlézte ezt a cikket, sőt külön, név szerint említette, hogy ő készítette: a Szabad Pécs. És e sorok írója azért is megérti Becker András csalódottságát, mert tényleg érthetetlen volt, hogy miért nem volt ennek az ügynek még nagyobb sajtóvisszhangja.
19? Lapot!
