Ma világszerte sok országban, hazánkban is a nőket és a lányokat ünneplik a nemzetközi nőnapon. Ilyenkor a nők többsége virágot, édességet és más ajándékot kap. A nők egy jelentős részének – Magyarországon mintegy 200 ezer nőnek – azonban a virág mellé (vagy ahelyett) csak bántalmazás jut. De azok a nők sincsenek társadalmilag könnyű helyzetben, akik jól választottak, és nem egy bántalmazó partnerrel élnek. Ugyanis más típusú hátrányok, például az alacsonyabb fizetés, őket is sújtják.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Szilágyi Liliána úszónő a múlt év végén állt a nyilvánosság elé gyermekkora szomorú történetével, és azzal a váddal, hogy apja – egykori olimpikon, ma sikeres ügyvéd – testileg, lelkileg és szexuálisan is bántalmazta.

Február elején egy férfi Észak-Kelet-Magyarországon, az elmúlt évek egyik legbrutálisabb és legmegdöbbentőbb bűncselekményét elkövetve súlyosan bántalmazta, és eközben mindkét szemére megvakította volt élettársát, majd egy árokba lökve magára hagyta. Az elkövető többszörösen visszaeső nőverő, korábban két alkalommal is összeverte élettársát.

Az elmúlt években, több családirtás, és bestiális, családon belüli erőszakról szóló hír járta be a magyar sajtót.  

Mi történik Magyarországon? 

„Magyarországon az elérhető statisztikák szerint havonta legalább 3 nőt meggyilkol férje vagy volt férje, élettársa vagy volt élettársa, barátja vagy volt barátja, alkalmi partnere.” – olvasható a Nők Joga oldalon.

A kegyetlenkedések hátterében társadalomtudósok szerint többféle szociológiai és szociálpszichológiai tényező állhat. E cikk készítője osztja ebben a feminista nézőpontú tudósok álláspontját, akik közül többen is úgy gondolják, hogy az egyik ilyen tényező a férfi-központú, patriarchális társadalmi berendezkedés lehet – amiben mi, magyarok is élünk.

A túlzottan férfias hatalmi struktúra egyik beszédes mutatója a női politikusok aránya a nemzeti parlamentekben. Hazánkban az Európai Unióban a legalacsonyabb ez az arány, mindössze 12,6 %. Mindeközben az EU-s átlag 33 %, de az élen lévő országokban, például a skandináv országokban ez az arány 40 és 50 százalék közötti érték. Magyarán míg nálunk tíz parlamenti képviselőből egy, esetleg két nő van, addig a legtöbb helyen 3-4, a más szempontból is a legfejlettebbnek számító államokban pedig 4-5.

Annak, hogy Európában itthon a legmagasabb a férfiak aránya az országgyűlésben és a magyar politikai életben, egy következménye lehet az, hogy a nők és gyermekek fizikai, szociális és lelki védelme területén még mindig komoly hiányosságai vannak a magyar intézményrendszereknek.

A nők törvény előtti (jogi) egyenlősége Magyarországon is megvalósult, ám a nők és férfiak közötti komoly társadalmi egyenlőtlenségek nagyon lassan csökkennek.

A társadalmi egyenlőtlenségek fennmaradásának a másik lehetséges oka a hazai társadalomtudósok egy része szerint, hogy a jelenlegi magyar kormány – és a magyar társadalom jelentős része is – meglehetősen konzervatívan gondolkodik a nőkről és a női szerepekről. A legutolsó, a nők helyzetét vizsgáló átfogó kutatás 2018-ban készült, Kováts Eszter, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) német politikai alapítvány tudományos munkatársa és Gregor Anikó szociológus által. Az eredményeik teljes terjedelemben Nőügyek 2018 című kötet címmel olvashatóak.

A konzervatív női szerepszemlélet erősödését a kormány Isztambuli egyezményből való kihátrálása is bizonyította. A kilépés, 2020-ban a pandémia miatti vészhelyzeti kormányzás egyik első intézkedése volt. Úgy, hogy azóta tudható – olyan országok statisztikáiból, ahol ezt a problémát igazán komolyan veszik –, hogy a Covid-járvány és a kényszerű karantén óta jelentősen megnőtt a nők elleni, és a családon belüli erőszakos esetek száma.  A nyilatkozatot – aminek a következménye a kilépés lett – amúgy egy női kereszténydemokrata magyar képviselő, Juhász Hajnalka neve is fémjelzi.

Megmagyarázták

A KDNP az egyezményből való kilépést azzal indokolta, hogy annak egyes rendelkezései ellentétesek a kormány migrációs politikájával. „Emellett nem kívánják a magyar jog részévé tenni a társadalmi nem fogalmát, sem az egyezmény gender-ideológiáját” – állt a magyarázatban.

Az azóta megszavazott gyermekvédelmi törvénymódosítás – amellyel az LMBTQ-emberek szerint megbélyegzik és kriminalizálják őket – a KDNP-s magyarázat egyenes folytatásaként is értelmezhető.

A nőket, mint társadalmi csoportot hasonlóan komoly társadalmi hátrányok érik, mint az LMBTQ-embereket.

A hátrányok persze összetettebbek és sokszor láthatatlanok, többek közt azért, mert természetesnek vett, hétköznapi szokásokban is tetten érhetők, s mert berögzültek, így észre sem vesszük őket, nem azonosítjuk őket a nők hátrányaként. Elcsépeltnek is nevezhető példa, de igaz, így megemlítjük: van persze előrelépés és fejlődés, de a magyar háztartások többségében a házimunka és a gyermekgondozás jelentős részét továbbra is kizárólag, vagy szinte kizárólag a nők végzik.

A koronavírus csak súlyosbította a problémát 

A szakértők a nőket érő legfontosabb társadalmi hátrányok közt említik a nők és gyermekek elleni erőszakot, a nők és a férfiak közötti jelentős bérkülönbséget, vagy éppen a szexuális és reproduktív egészséghez való jogot. Utóbbi az úgynevezett szülészeti erőszak, illetve az abortuszhoz való jog kérdését is magába foglalja. Az abortusz tiltása is egyértelműen a nők elleni erőszak egyik formája ugyanis egyes társadalomtudósok és szervezetek szerint.

Ezeknek a hátrányoknak azért is lenne fontos folyamatos és sokkal nagyobb figyelmet szentelni, mert – szintén EU-s kutatási adatokból – tudható, hogy a Covid megjelenésével visszaesés történt a már meglévő és korábban kivívott női jogok kárára.

Ilyen visszaesés Magyarországon a már említett Isztambuli egyezményből való kilépés, illetve a szintén 2020-ban történt abortuszellenes koalícióba való belépés. De ide sorolható a lengyel, abortuszt korlátozó törvény is, ami Európában a legszigorúbb, és amely ellen számtalan nagy tüntetés is zajlott Lengyelországban és azon kívül is. 

Simon de Beauvoir – francia író és filozófus, a feminizmus egyik meghatározó alakja – 1900-as évek közepén írt figyelmeztetése sajnos látomásosnak bizonyult: „Ne feledjétek, elég egy politikai, gazdasági vagy vallási válság és újra megkérdőjeleződnek majd a nők jogai. Jogainkat nem tekinthetjük adottságnak, legyetek éberek, amíg csak éltek!”.

A legfrissebb –  március 4-én kiadott – Eurobarométer-felmérés szerint: az Európai Unióban a nők háromnegyede – a válaszadók 77 százaléka – szerint a világjárvány következményeképpen nőtt a nőkkel szembeni fizikai és érzelmi erőszak. Finnország (48%) és Magyarország (47%) kivételével mindenhol 50 százalék felett volt az ebben a kérdésben negatívan nyilatkozók aránya. A legkedvezőtlenebbül Görögországban (93%) és Portugáliában (90%) ítélték meg a helyzetet.

Mit javasol az Európai Parlament?

Az Európai Unió nemek közötti egyenlőségről frissen kiadott jelentésében, amit a parlament 2021 decemberében fogadott el, és aminek a fókuszában a nők és férfiak közötti bérszakadék, és a nők munkaerőpiaci lehetőségei állnak, a következő olvasható:

„A fejlődés jelenlegi üteme mellett az EU-nak még vagy 60 évbe telne megvalósítani a nemek közötti egyenlőséget. Meg kell szüntetni a jelenleg 14,1 százalékos átlagos bérkülönbséget. És a nemi alapú erőszak ellen új intézkedések és jogszabályok kellenek. “

A nők bére az EU-ban tehát még most is, 14,1 százalékkal, a nyugdíja pedig 29,5 százalékkal elmarad a férfiakétól.

„A nők ráadásul gyakran olyan területeken – ápolásban, takarításban, gondozásban, a kiskereskedelemben, oktatásban vagy bizonytalan ágazatokban – dolgoznak, amelyek ugyan komoly társadalmi-gazdasági értéket képviselnek, de kisebb megbecsülésnek örvendenek és rosszabbul fizetettek, mint a férfiak uralta ágazatok.”

Mivel a nők elleni erőszak a jelentés szerint is, a világjárvány és a kijárási korlátozások óta fokozódott, így a jelentéstevők arra kérik a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a rendőrség és más hatóságok azonosítsák és kövessék figyelemmel a bántalmazókat. Az áldozatok védelmét speciális programokkal, a jogorvoslati segítséggel, valamint menedék biztosításával képzelik el.  A jelentés ezen a területen külön kiemeli Magyarországot.

„A nemi alapú erőszak felszámolásához Bulgáriának, Csehországnak, Magyarországnak, Lettországnak, Litvániának és Szlovákiának is ratifikálnia kellene az isztambuli egyezményt, és a területet részletesen szabályozó uniós jogszabályokra lenne szükség” – vélik a képviselők.

Az Európai Parlament által elfogadott, a nők helyzetével foglalkozó jelentés, után tavaly decemberben, a parlament igazságügyi bizottsága ülésén a fideszes képviselők leszavazták Gurmai Zita MSZP-s képviselő, nők és gyermekek védelméről szóló javaslatának a napirendre tűzését. Tették ezt annak ellenére, hogy az EU által elfogadott állásfoglalás és Sandra Pereira, baloldali portugál Európai parlamenti képviselő jelentése szerint: „Kiemelten fontos ügyként kell kezelni a nők elleni erőszak mindenféle formája elleni fellépést. Csak így teremthetünk valódi egyenlőséget nők és férfiak között.’’

Hiszen hogyan is lehetne másképp? Hogyan képzeli bárki is, hogy a saját férjüktől, partnerüktől rettegő nők ki tudnak állni a jogaikért? Hogyan állhatna ki magáért, azonos fizetésért a munkahelyén az a nő, akit otthon folyamatosan fizikailag és/vagy lelkileg bántalmaznak? Vagy hogyan állhatna ki a szülészeten, mikor az orvosa a szülés levezetése közben visszaél hatalmi helyzetével és nem tartja tiszteletben a vajúdó nők jogait? Akit érdekelnek a szülészeti erőszak „változatos” formái, mint például a „szűz öltés” az a „Másállapotot a szülészetben” mozgalom Facebook-oldalán rengeteg szomorú történetet olvashat.

Mi a probléma a magyar hatóságokkal a magyar nőjogi civil szervezetek szerint?

Magyar nőjogi civil szervezetek szerint a hatóságok sok esetben áldozathibáztatók, akárcsak a magyar társadalom, és gyakran megesik az eljárások során, amit a női jogokkal foglalkozó szakirodalom intézményi árulásnak nevez.

Az intézményi árulás az intézményi szakszerűtlenség speciális formája (Freyd & Birrell, 2013; Freyd, 2015). Hatásaiban különbözik az egyszerű bürokráciától, speciális csoportokat érint, speciális állami vagy társadalmi intézmények követhetik el, és az érintett életét ez a fajta árulás alapjaiban rengeti meg.

Speciális csoportot érint annyiban, hogy az intézményhez forduló jogsérelmet szenvedett személy vagy az ellene erőszakot elkövetőnek, és/vagy az intézménynek kiszolgáltatott helyzetben van, és eredetileg bízik abban, hogy az adott intézmény vagy szerv hatékonyan eljár majd a védelmében. Az állami vagy társadalmi intézmény, mely az intézményi árulás elkövetője lehet, azért speciális, mert jogszabályi vagy vállalt kötelezettsége alapján az volna a dolga, hogy védelmet és igazságot nyújtson a jogsérelem vagy az erőszak elszenvedőjének – ráadásul ezt senki más nem is tudja neki biztosítani. Amikor az ilyen intézmény ezt a kötelezettségét elmulasztja, és a hatékony védelmet megtagadja, nem csupán elárulja a hozzá forduló bizalmát abban, hogy megvédik, hanem egyben fenntartja az érintett kiszolgáltatottságát az elkövetőnek, és az elkövető cinkosává válik, csatlakozva az eredeti jogsérelem vagy erőszak elkövetőjéhez. Ezzel az eredeti rendeltetésével ellentétben nem csak nem segít, hanem általában egyenesen ront is a hozzá forduló helyzetén.

Sajnos gyakori lehet

Magyar nőjogi civil szervezetek véleménye és tapasztalatai szerint az intézményi árulás meglehetősen gyakori, ha nők elleni és családon belüli erőszak áldozatairól van szó. Például előfordul, hogy a sértettet egy rendőr beszéli le arról, hogy feljelentést tegyen. Van amikor a bíróság a sértettet életveszélyes helyzetbe hozza azzal, hogy nem rendel el távoltartási végzést vagy nem tartatja be azt az elkövetővel. Van, hogy az igazságügyi szakértő pszichológus szakszerűtlen véleményével pecsételi meg végleg az áldozatok sorsát, mert paranoidnak, téveszmésnek, diagnosztizálja a bántalmazójától rettegő áldozatot. De intézményi árulás az is, amikor csak akkor indulnak a rendőrök intézkedni, ha már „vér folyik”.

A valóságban számtalan rendszeráldozat él közöttünk, akiknek a magyar hatóságok nem szolgáltattak igazságot, csak ők nem mertek a történetükkel a sajtóhoz fordulni, vélik nőjogi ativisták.

Családi összekötők

Lapunk kereste a Baranyai Megyei Rendőrkapitányságot is. Egyebek mellett azt kérdeztük, tudnak-e arról adattal szolgálni, hogy amióta a magyar Btk-ban is létező törvényi jogállás a családon belüli erőszak, azóta több esetet derített-e fel a baranyai rendőrkapitányság? Azaz nagyobb bizalommal fordulnak-e a rendőrséghez a bántalmazottak, és hai igen, a nemierőszak-esetekre is vonatkozik-e ugyanez, vagy továbbra is magas a látencia?

A rendőrség válasza szerint a családvédelemmel összefüggő feladatok végrehajtását családi összekötő tisztek koordinálják, akik a feladatellátásuk során napi szintű támogatást, segítségnyújtást biztosítanak, illetve a jelzőrendszeri tevékenységben is részt vesznek. Évente átlagosan mintegy 800-900 jelzést továbbítanak veszélyeztetett családokról illetve gyermekekről. Az együttműködőkkel rendszeres, kiegyensúlyozott partneri kapcsolatot ápolnak, írták.

Áldozatvédelmi program indult

A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság – a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság gyakorlata alapján – 2021. szeptember 1-jétől bevezette a „Fókuszban az áldozat” elnevezésű áldozatsegítői modellt, ezt még mindig a lapunknak küldött válaszban hangsúlyozta a rendőrség. A válasz szerint a modell kiemelt célja a rendőrség látókörébe kerülő áldozatok tájékoztatása, támogatása, a másodlagos sértetté válás megelőzése és az áldozatsegítő szolgáltatásokhoz történő hozzáférés elősegítése. Az áldozatvédelmi program egyrészt azokra a büntetőeljárásokra terjed ki, ahol a sértett természetes személy, ezen felül kiterjed a tulajdon elleni szabálysértések sértettjeire, valamint a közlekedési balesetek vétlen áldozataira, de az olyan rendőri intézkedésre is, ahol jogsértés nem állapítható meg, azonban felmerül az áldozattá válás lehetősége. Az utóbbi olyan esetben fordulhat elő, amikor például egy családi veszekedéshez hívják ki a szomszédok a rendőröket, de az áldozat a helyszínen fél elmondani, hogy bántalmazták, mert a bántalmazó épp ott áll mellette. 

A program eredményes működése érdekében a megyében minden rendőrkapitányságon külön áldozatvédelmi referenst jelöltek ki. Ők igyekeznek minden – a hatóság látókörébe került – áldozattal, potenciális áldozattal, egyes esetekben az áldozatok hozzátartozóival  felvenni a kapcsolatot, és megvizsgálják, hogy mely áldozatvédelmi lehetőség jelenthet kiutat, majd személyre szabott tájékoztatást adnak. Közvetlen kapcsolatfelvételt biztosítanak a Pécsi Áldozatsegítő Központ szakembereivel, illetve egyéb segélyszervezetekkel. Kiemelt figyelmet fordítanak a különleges bánásmódú sértettekre (nemi élet szabadsága, nemi erkölcs elleni bűncselekmények), és arra, hogy a büntetőeljárás során is biztosítva legyenek a sértettek jogai.

A fenti program keretében eddig több mint 1600 személlyel történt meg a kapcsolatfelvétel, egyharmaduk pedig már igénybe is vett valamilyen segítséget.

Női NEM

A rendőrséget megkérdeztük a Pécsi Rendőrkapitányság “Női NEM- Válasz az erőszakra” című projektjéről is. Azt írták, hogy a Pécsi Rendőrkapitányság 2014-ben indította útjára ezt az áldozatvédelmi programját, amellyel a nők elleni, párkapcsolati, családon belüli erőszakra kívánják felhívni a figyelmet, és segítséget nyújtani az érintettek részére. A program három pillérre épült. Az első pillér egy pécsi cég által kifejlesztett mobilapplikáció, a „Kezedben a biztonságod” bemutatása, amellyel telefonálás nélkül lehet segítséget kérni szorult helyzetben, és amellyel korábban a rendőrség is riasztható volt. A második pillér egy tájékoztató előadás, a harmadik az önvédelem nők számára is elérhető módozatairól, a védekezésre való felkészülés elméletéről és gyakorlatáról szól. A program elsősorban a bántalmazottakat célozta meg.

Felvetettük, hogy egy korábbi, nők elleni erőszakkal szembeni rendőrségi videókampányból botrány lett, mivel sokan azon a véleményen voltak, hogy áldozathibáztató módon mutatta be a problémát. Erre válaszul most azt kaptuk, hogy a főkapitányság az elmúlt időszakban több kampányfilmet is készített annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a nők elleni, illetve a családon belüli erőszak egy társadalmi probléma, de van segítség. Az áldozatok – általában nők és a gyermekeik – sokszor nem mernek segítséget kérni, mert nem ismerik a lehetőségeket. Vagy éppen attól félnek, hogy a családjukban zajló eseményekről idegenek is tudomást szereznek. Az alábbi kisfilmekkel arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy ne féljenek segítséget kérni, továbbá arra, hogy a nők testi és lelki bántalmazásának felszámolása érdekében nem csak az áldozat, hanem bárki felléphet.

Nem kell vérnek folynia, hogy menjen a rendőr

A rendőrségnek kötelessége (az Országos Rendőrfőkapitány 2/2018. ORFK utasítása alapján):

  • minden „családon belüli erőszak”- híváshoz kimenni (nem csak “ha vér folyik”)
  • a feleket külön kell meghallgatni
  • meg kell győződniük róla, hogy az áldozat biztonságban van
  • tájékoztatnia kell az érintettet a jogérvényesítés lehetőségeiről.

Amennyiben a rendőrség eljárásával szemben panasszal kíván élni, ezt megteheti az adott rendőrkapitányságon, vagy az ORFK panaszirodában is. Erről további információt itt találhat.

Még 60 év

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete által kidolgozott nemek közötti egyenlőségi mutató szerint az Európai Uniónak még legalább 60 évre van szüksége ahhoz, hogy területén megvalósuljon a nemek teljes egyenlősége.

2021-ben a tagállamok 100-ból átlagosan 68 pontot értek el, ami az EU egészét tekintve mindössze 4,9 pont javulást jelent tíz év alatt. A tagállamok egyharmada még a 60 pontot sem érte el; a Magyarországra vonatkozó mutató 53,4 ponttal a görög érték után a második leggyengébb az Unióban.”

A cikk írója mindehhez és a fentiekhez zárásként csak annyit kíván megjegyezni, hogy “szerencsésnek” mondhatja magát. Mivel 60 év múlva, „csak” 104 éves lesz.

Hol kaphatnak a bántalmazott nők segítséget?

NANE Segélyvonal

06 80 505 101 – hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22-ig, szerda 12-14-ig (anonim, ingyenesen hívható mobilról is) 

PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata

06 70 220 2505  – szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig

OKIT – 24 órában hívható krízisvonal

06 80 20 55 20 – a nap 24 órájában (Magyarországról ingyenesen elérhető) E-mail: okit@csbo.hu További információ: http://www.bantalmazas.hu/

Áldozatsegítő Szolgálat Segélyvonala

06-80-225-225 – 0-24 órában

Áldozatsegítő Szolgálatról infó még ITT vagy ITT.

KategóriákMETÁL