Vlagyimir Iljics Putyin az orosz nép védelmére hivatkozott, amikor lerohanta Ukrajnát. De azokat letartóztatja, akik Moszkvában vagy bárhol másutt tüntetnek Oroszországban. És már nem csak felnőtt oroszokat, de fiatalabbakat, akár gyerekeket vegzálnak, akár csak azért, ha arról beszélnek, hogy ha lerohannak egy másik, független országot, fegyverekkel, az háború.
Számos politikus és elemző beszél arról több, mint egy hete, hogy teljesen érthetetlen, amit az egykori KGB-s Vlagyimir Putyin művelt, amikor lerohanta Ukrajnát. Putyin pedig arról, hogy az orosz népet védelmezi. Az egyik ok, amivel magyarázta a HÁBORÚT, az az, hogy a NATO túl közel kerülne Oroszországhoz, és hogy az ukrajnai szakadár területeken oroszok ellen folyt agresszió, amit már nem tűrhet. Utóbbival nem foglalkozom ebben a jegyzetben, és nem csak azért, mert ahogyan a most történteknek is csak vesztesei vannak, és minden oldalról érintettjei, a szakadár területeken elhunytak ügye is ugyanilyen szomorú és összetett probléma, orosz és ukrán hősökkel, orosz és ukrán felelősökkel. Nem kérdés, hogy minden áldozat értelmetlen és minden bűnösnek bírságon van (lenne) a helye.
Ahogyan az sem kérdés, hogy amit Putyin művel a múlt hét óta, azt nem indokolja semmi, igazolhatatlan. Tény az is, hogy Putyin háborús bűnös, aljas tömeggyilkos gazember. Putyin élete szemernyivel sem ér többet, mint bárki másé a Földön, nem ér többet bármely elhunyt orosz kiskatonáénál, ukrán civilénél, katonáénál. Elvenni pedig senki életét nem volt joga. És egyetlen emberért is felelnie kell. Hogy mikor és hogyan, csak az a kérdés. Az sem kérdés már, hogy Putyin megbukott-e. Itt is csak az a kérdés, hogy mikor következik be fizikailag is.
Tudjuk, persze, hogy a klasszikus diktatúrák és diktátorok nem tűrnek ellentmondást, csak megtorlásra számíthat mindenki, aki ellenük van. Azt is tudjuk, a diktátorok a népre, nemzetre hivatkoznak, a nép nevében cselekszenek, az ő védelmükért ölnek. Ezzel igazolnak.
Úgy tűnik, a klasszikus diktátorok és a modern autokráciát építgető vezetők közt nem csak az a közös pont, hogy törekednek a leválthatatlanságra, halhatatlanságra, személyi kultuszra, a hatalomkoncentrációra, hanem azt is hogy a nép, a nemzet fogalmát újraírják. A nép, a nemzet nem azt jelenti nekik, amit minden normális, épeszű embernek. Vagyis mIndenkit, aki az adott néphez, nemzethez tartozónak vallja magát. A nép náluk az, aki egyetért velük, akik az ő oldalukon állnak, aki nem pofázik vissza, aki nem jelent veszélyt.
Putyin nem csak háborús retorikában utazik, nem csak háborús kifejezéseket és szóképeket kever bele férfiasságát és rátermettségét bizonyítandó a politikai beszédekbe, hanem konkrétan kirobbantott egy háborút. Lerohant egy független államot. A népre, a népe védelmére hivatkozva. Arra a népre hivatkozva, amelynek egy részét, több ezer, talán mára már több tízezer embert letartóztattak, csak azért mert tüntetni mertek. És Oroszországban a mertek-en van a hangsúly. Bátor orosz embereket.
Mert, aki Putyin és a háború ellen van, akár tüntet a háború ellen, akár csak annak nevezi, ami valójában, HÁBORÚNAK, az Putyin szerint ellenség, az ő ellensége, azaz Oroszország, az orosz nép ellensége is. Mert a diktátorok egyenlőségjelet tesznek maguk és az ország vagy a nép közé. A saját vágyaikat, álmaikat, hóbortjaikat, félelmeiket erőltetik rá az országra, a népre, kerül, amibe kerül. És, ha éppen háborúznak, akkor más népekre és országokra is.
Felnőttek ezreit letartóztatják, fiatalokat, gyerekeket vegzálnak, orosz békepárti embereket vernek össze, ha arról beszélnek, tüntetnek, hogy nem akarnak háborút.
Putyin azt hazudja, hogy az orosz nép védelmezője, de az orosz népnek azon részét, aki nem ért vele egyet, ellenségeként kezel. Csak az van velünk, aki velem van? Csak az az orosz, aki engem szeret? Csak az a jó orosz, akinél nincs olyan döntés és helyzet, amelynél kételkedni kezdene?
Ha pedig valaki közbe mer lépni, segít annak, akit megtámadtak, szankciókat léptet életbe, az hadüzenetet küld, szerinte. Ugyanaz a logika.
Persze, nincs benne semmi logika. Téves a kiindulópont, a szovjet birodalom, ami felé törekszik. A szovjet birodalom volt ember- és természetellenes. És az beszél náciveszélyről, aki csak azért, hogy bomlassza és gyengítse az EU-t, szélsőjobboldali szervezeteket finanszíroz. Az EU-ban működő szélsőjobboldali szervezetek nem is nagyon esnek neki Putyinnak, ne Oroszországot bíráljál, hanem az orosz dezinformációt terjesztik jórészt.
Persze, a Krím annektálása igazán komoly következményekkel nem járt. Putyin legfeljebb pár évig lehetett volna vezetője az országának, de már lassan negyedszázada ő ott vezető, sőt nem is vezető, élet és halál ura. A még megmaradt kritikus újságírókat és ellenzékieket bebörtönzik, ha szerencséjük van, ha nincs, akkor lelövik, megmérgezik, más módon meggyilkolják. Most a még megmaradt kritikus médiumokat betiltották. Az emberi jogok lábbal tiprása egészen eddig legfeljebb fejcsóválást ért, OK, meg egyes esetekben gazdasági szankciókat is. Talán azért, mert látták, hogy benne van Puytinban az, ami most felszínre tört. Mire kellene most számítanunk? Racionálisan átgondolnunk, hogy mi következhet? Nem láttunk egyetlen racionális lépést sem tíz napja Putyintól. Hazugság, hazugság és aljas hazugság. Ezeket kaptuk. Plusz egy háborút, amit senki sem akart.
Miközben az orosz nép egy jelentős része éhezik, nyomorban él. Szegény mint a templom egere. Az elmúlt tíz napban látott háborús őrület annyi pénzt égetett fel és emésztett fel, dollár tízmilliárdokat nagyon óvatos becsléssel is. És ebből még Oroszországban is nagyon sok, rengeteg embernek lehetne az életét nem átmenetileg, hanem tartósabb időre jobbá tenni. Putyin ehelyett nagyon sok ember életét vette fel, és még több rengeteg ember életét keserítette meg, tette tönkre.
Tanulság? Az nincs. Vagy nem sok.
A gazemberek mindenütt és mindenkor ugyanúgy gondolkodnak. Ha pedig a gazembereket békén hagyjuk, bármit is csinálnak, vérszemet kapnak. És akkor ne csodálkozzunk, ha újra és újra megteszik, aztán pedig többet akarnak. Sokkal többet, és nem érdekli őket, hogy mik a lehetséges következmények. Pedig azok itt maradnak, velünk lesznek akkor is, amikor már rég elbuktak.
19? Lapot!
