Bóly, németül Bohl, 1950-ig Németbóly. Egy baranyai kisváros, ami a szokásos mezőgazdasági tevékenységen túl, méretéhez képest több extrát fel tud mutatni – gyors internetet, hévizes fűtést, komoly ipari parkot. Mielőtt a polgármesteri hivatalhoz érek, bevillan egy Békáspuszta irányát mutató tábla, s azzal a gimnáziumi építőtábori kukoricacímerezés, fattyazás megszépülni képtelen emléke is, az egyheti melóért kapott pénzből anno vettem egy farmerkabátot… A „munkafelügyelő Lajos” kék Trabantját utolsó este passzentosan betettük két akácfa közé, nem is volt olyan nehéz… Ez a kisváros látszatra egy sváb falu, rend van, tisztaság, nyugalom. Hárs József polgármester 32 éve van a hivatalában, őt kérdeztük.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Bóly eredetileg szinte színtiszta sváb település volt. Hány ember telepítettek ki a Világháború után?
Az első szerelvény 600 embert vitt el 20 kilós kézipoggyásszal. Később még kétszer 100 embert, de az utolsó turnusból szinte mindenki hazaszökött. Azzal együtt, hogy még 200-an meghaltak a fronton, és sokan elmenekültek a front elől is. Bóly eléggé megosztott volt akkoriban, a család egyik gyereke a Hitlerjugendbe lépett be, a másik meg levente lett. Sokan elmentek szekerekkel nyugatra, amikor közeledtek az oroszok. Így a fele lakosság – 2500 lakosból 1200 – eltűnt. A felvidékről telepítettek ide magyarokat. Április 12-e a Felvidékről elüldözöttek, vagy szépen nevezve a „lakosságcsere” emléknapja. Aznap indult el Galántáról az első vonat. Ezt az ünnepet mindig megtartják… megtartjuk…
Bocsánat, hogy közbevágok. Megtartják vagy megtartjuk? Ön minek számít?
Hergenrődernek születtem, az anyakönyvi kivonatomban ez szerepel, de öthónapos koromban Hársokká lettünk. Édesapámék kulákok lettek, de elvett egy szép felvidéki magyar lányt… Úgyhogy a ragozás így is, úgy is jó.
De szép ez így!
Szajki vagyok, a faluban ők voltak az elsők, akik vegyesházasságot kötöttek. A Negyed nevű településről jöttek édesanyámék. A lakosság felét elhozták onnan Magyarországra. Nemrég eljött a negyedi polgármester. 2016-ban átadtunk a szülőföldjükről elűzöttek emlékére egy szobrot. Mindkét népcsoport a sajátjának érzi, azt megkoszorúzzuk, utána a Vígadóban szokott lenni egy történelmi előadás. Idén Popély Gyula történész, politikus tartott egy előadást a betelepítés időszakának szlovákiai helyzetéről. Bólyba 104 család került a Csallóközből.
A betelepítettek és a kitelepítettek 99%-a gondolom már meghalt.
Igen, az élet nem áll meg.
Maradtak sebek, indulatok?
Bólyban 1949-ben kötelező volt TSZ-t alakítani. Na, ez külön stresszt jelentett. Három is létrejött: egy sváb, egy felvidéki és egy bihariakból álló, emellett még a nagybirtokból alakult az Állami Gazdaság. Aztán egyesültek a TSZ-ek… Ez mára már senkit nem érdekel. Nem az a fontos, ki honnan származik, hanem hogy most, az utolsó 5-10 évben mit csinált, hogy él, milyen vallású, mit tett a közösségért. Régen ez nem így volt, Bóly igencsak zárt településnek számított. Ide benősülni, férjhez jönni komoly kihívást jelentett – ennek máig ható genetikai következményei vannak. Épp tart egy vizsgálat, a Magyarságkutató Intézet egy német kutatóintézettel közösen végzi, olyan embereket kerestek, akik négy generációra visszamenőleg svábok voltak. Kiderült, hogy nemcsak ’44 után történt keveredés a faluban, hanem száz évvel ezelőtt is. Többen meg voltak győződve, hogy minden ősük sváb, aztán jött a meglepetés: valamely délszláv nációból is vannak ősei. Lassacskán összejön azért 100 ilyen ember. A férfi és a női vonalat is kellett vizsgálni, annyira változó volt a világ, mert akinek a szomszéd faluból nősült a dédapja…
A magyarországi politikai sárdobálás mennyire jellemző Bólyra? Amikor ön után kérdeztem, azt a választ kaptam, hogy ön független, de okosan, ügyek mellett mindenkivel együttműködik.
Csak együttműködéssel lehet megvalósítani terveket.
Akkor kérdem másképp: a magyarországi megosztottság mennyire jellemző Bólyra?
Mindig megkérdezik tőlem, hová tartozom. Az egyik felem sváb, a másik magyar. Nem tudok jól németül, mert amikor nevelkedtem, nem volt kívánatos németül beszélni. Megértek mindent, de nekem magyar az anyanyelvem. A feleségem családneve Szabó, de a nagyszülei svábok voltak, ő némettanár. A bólyi iskolában mindenki tanul németül, aki nem német, az is. A német tagozatú osztályokban több tantárgyat is németül tanulnak, ők az általános iskolát nyelvvizsgával fejezik be.
Menjünk vissza az eredeti kérdésre: van valami megosztottság Bólyban?
A politika utálatos dolog, olyasmit is képes kihozni az emberekből, ami talán nincs is bennük. A faluban is elindultak pártvonalak, de itt egyetlen egy pártsejt sem működik. Szimpatizánsok vannak, de több nincs.
Ön viszont 32 éve polgármester?
Én is számolom, mert lassan nyugdíjba szeretnék menni. De nálam régebbi polgármesterek is vannak ebben az országban. Hét éve volt egy rendezvény, a Belügyminisztériumba hívtak meg bennünket – 25 éve polgármestereket – voltunk vagy 100-an. A lánycsóki polgármester még tanácselnök is volt…
Bólyt városnak hívják, de ha nem sértem meg, nekem falunak tűnik inkább.
Mi vagyunk az a város, amelyik falu. Nagy vita volt, hogy legyünk-e város. 1996-ban kaptuk meg a címet. A kábeltévés rendszer alkalmas volt szavazások lebonyolítására, így meg tudtuk kérdezni a lakosokat, hogy legyünk-e város, vagy sem. Valakik annyira akarták, hogy várossá váljunk, hogy egy email-címről harmincszor is szavaztak – mi csak hármat fogadtunk el ebből. Azóta csak információkat kérünk be. Máig is működik a Bólyi TV, nem újságot nyomunk. Így informáljuk a lakosságot. A TV-szolgáltató is mi vagyunk, ha van egy hírünk, az a képernyő tetején jelenik meg. Ha csatornát vált valaki, öt másodpercre megjelenik a hír, ha rákattint, legördül a teljes cikk. A televíziót nem tartom jó kommunikációs formának, de erre a célra tökéletes. A helyi tévé heti kétszer készít háromórás adást, az egyik része kulturális, a másik tájékoztatós. Ha valaki nem tud valamiről, az megtudja a szomszédtól. A választás utáni beszélgetős műsorban olyan vélemények hangoztak el, hogy sok helyen az országban csodálkoztak volna. Szabad véleménynyilvánítás van Bólyban.
Önnek mikor volt potens politikai ellenfele?
Első alkalommal hárman indultunk. Következő alkalommal egyedül. 2008-ban volt egy kihívom. Egyébként egyedül indultam. Az utolsó alkalommal, a választás előtti szombaton kaptam egy infarktust. Mire orvoshoz eljutottam kedd este lett. Bevittek a Szívcentrumba, a professzor katéterrel turkált a szívemben, mutatta az érelzáródást. Pedig nem is izgultam.
Épületgépészként végzett, Pécsett, a Pollackon.
Igen. A szakmában még elvégeztem ezt-azt utána. Vezető tervezői, műszaki ellenőri jogosultságot is szereztem, a gépészmérnöki oklevelet is megkaptam…
A település energetikailag, informatikailag elképesztő szinten van. Termálvízzel fűtenek, az internethálózatuk nagyon gyors, az ipari parkjuk dinamikusan növekszik… Napelemek vannak intézményeiken…
Enélkül nem lehet itt tartani az embereket! Enélkül nem lehet olyan környezetet létrehozni, ahol az emberek megtalálják a számításukat, ahol jól érzik magukat. Versenyre kell kelni a legjobb infrastruktúrával. 1989-ben úgy kerültem ide, hogy építőközösséget hoztak létre a bólyiak, koaxos-kábeltelevíziót akartak létrehozni, hogy német tévéket is lehessen fogni. A MATÁV-tervezte az alépítményt, így telefon is lett. Pénzt is kellett beadni, és mindenkinek ki kellett ásnia a saját részét. Lefektettünk 45 kilométer postacsövet. 3882-en lakunk itt. 20 kilométer árkot ástunk, 200 darab postaszekrényt építettünk… Karácsony előttre ígértük, viszont rengeteget kellett kötni, hogy az 1300 ingatlanban működjön határidőre. Aki össze tudott kötni két koax-kábelt, az dolgozott éjjel-nappal. De karácsonyra működött a hálózat, 9 csatornát lehetett nézni. Én a tervezőcsoportban dolgoztam, ennek az élére kellett állni valakinek, hát minden házhoz elmentem, megbeszéltem, honnan húzzuk be a kábelt. 1983-ban költöztem Bólyba, nem is ismertem még mindenkit.
Hát akkor innen lett a széles körű ismertsége és megalapozottsága!
Igen. Itt jártam általános és szakközépiskolába is, itt dolgoztam, de nem tudtam, ki lakik például a Deák utca 8-ban! A kábeltévé után rábeszéltük az embereket, hogy legyen földgázhálózat. Maráza felől jött a vezeték. Mindenkit rábeszéltünk – több mint 90%-ot –, hogy legyen gáz a háztartásában. Épületgépészként a település megbízott műszaki ellenőre is én voltam… Két év alatt álltunk át gázra. Közben jött a választás. Nekem kellett átadnom a hálózatot már polgármesterként. Később a település déli részén szennyvízhálózatot építettünk. Jópárszor felásattam Bólyt. De minden működik.
Mennyivel olcsóbb termálvízzel fűteni, mint gázzal?
Attól függ, honnan nézzük!
Környezetterhelés szempontjából biztosan az.
Igen. Jó termálvizünk van, lágy – ellenben az ivóvizünk kemény, a monyoródi völgyben van két kutunk, máshol nincs víz, takarékosan kell bánni vele. A termálvizet kitermeljük, egy pufferben tároljuk, onnan nyomjuk át a 32 hőközponton. A visszasajtolókútnál van egy megszakító tartály, onnan nyomja be egy szivattyú a vizet vissza a kútba, ugyanabba a rétegbe. 12 éve működik, csak egy baj van vele, hogy egy kút a termeléshez és a szükséges üzembiztonsághoz nem elég már. Egyet fúrtunk, ami meddő lett, be kellett tömedékelni, csak sírkőnek való mészkövet találtunk. Most fut a második kút fúrásának közbeszerzése.
Hogy működik az ipari park? Úgy tudom, van egy helyi modell.
63 hektár méretű az egész, még 4-5 hektár szabad. A többit eladtuk cégeknek, vagy a miénk. A bólyi-módszer olyan, hogy az ipari parkból származó bevételt visszaforgatjuk az ipari parkba. Nem járdára, útra, aszfaltra fordítjuk. A pályázatok összegéhez tesszük hozzá a bevételt önerőként. Mi pályáztunk, kb. 50%-os támogatást kaptunk, a csarnokot pedig bérbe adtuk. Most készül el a tizenharmadik, és idén meg kell építeni a tizennegyedik csarnokot is.
Ez sok pénz!
Igen az, főleg, mióta így elszabadult az építőipar. Az 50%-ot odatettünk, 50%-ot a pályázatból nyertük el, a vállalkozó pedig csak a csarnokot rendezte be. Hőszigetelés, víz, közmű, kamera… Mindent az igény szerint alakítottunk ki. Ma már a mobiltelefonról is ellenőrizhető, mi történik az ipari csarnokokban, a kamera képét meg tudják nézni bárhonnan a tulajdonosok.
Milyen cégekre büszke?
Az összesre. Elsőnek egy német cég jött ide, egy összeszerelő üzem, volt, hogy 850 fő dolgozott ott. Évente 30 millió darab alkatrészt készítenek. Az elektromotorok szénkefe-rendszerét. Mindegy, hogy Porsche, Ford, Volkswagen… mindben ott a bólyi alkatrész. Egy korszerű autóban akár 50 villanymotor is van. Nemcsak az ablaktörlőt üzemeltetik villanymotorral. Most egy kicsit átalakultak. Épp a negyedik tulajdonosa van a cégnek. Még épp Ekkerle a neve, de már a Prettl cégcsoport tulajdonolja.
Az itt folyó üzemeket Bóly nem tudja ellátni munkaerővel. Mekkora régióból jönnek ide dolgozók?
1600-an dolgoznak az ipari parkban. A munkásszállást már az első évben kinőttük. Volt hogy 16 munkásjárat jött ide. Mohács, Pécsvárad, Himesháza, Beremend felé indultak a buszok. Aprófalvas környezetben élünk, másként, tömegközlekedéssel nem lehet idejutni. Mint a régi munkásjáratok. Mohácsról is jöttek. Most már Paksról is hoznak 45 főt reggelente. Annyira nincs munkás. Az egyik cég Kecskemétről bérel munkásokat.
Milyenek a fizetések?
Viszonylag normálisan fizetnek. Minimálbérért már senki nem jön dolgozni. Ösztönzőket alkalmaznak a cégek, ami akár 40% is lehet.
A robotizálás és az automatizálás, amit a következő ipari forradalom jelent, már ideért?
Attól függ, mit ért ezen. A kézi összeszerelést nem minden esetben éri meg gépesíteni. Mivel egyetlen alkatrész sem tipizálható – az elektromotorok még egy autón belül is különböző méretűek. Sok mindent lehet automatizálni, de nem mindent. Robothegesztő gépek dolgoznak itt Bólyban is, nem az emberek hegesztenek védőgázzal. A cserépgyárban is sokmindent robotok végeznek.
A helyiek végzettsége mire teszi alkalmassá őket?
Itt vannak gondok. Az Ipari Kamarával sokat beszélgettem erről. Volt egy szakközépiskolánk, három éve szűnt meg. (A bezárás előtt részletek ITT olvashatók.) Már nem tarthatott fenn az önkormányzat iskolát. A ’90-es évek elején alapítottuk. Volt asztalos, kőműves, később pincér, szakács… De igazából arra lenne szükség, hogy az ipari parkba szükséges munkaerőt képezhessük ki. Az első hullámban nem sikerült, de most a Református Iskolával közösen újra szeretnénk indítani az iskolát. A technikai helyiségeink adottak. Az ipari parkban dolgozó cégeket megkerestük, hogy mire van szükségük. Milyen tömeges és speciális munkaerőt képezzünk. A német cégek tanműhelyt ígértek, nem a legkorszerűbb gépeket, de a tanuláshoz elég lesz. Mert nincs munkaerő. A fiataloknak az Esély otthon c. pályázat keretében lakásokat építünk. Valakinek bérelnie sem kell. A munkásszállást a cégek bérlik.
Még két csarnok elkészül idén, jól hallottam?
Május 4-én adjuk át az egyiket, a másiknak is idén kell késznek lennie.
Folyamatosan jönnek újabb cégek, vagy a régi csarnokok nem megfelelőek?
Sosincs üresen csarnokunk. És már a tizennegyedik megépítésére készülünk, mert a tizenharmadikat raktárnak szántuk, az önkormányzatnak is szüksége van raktárra. 630 négyzetméteres, 5 méter belmagasságú a raktár. Négyen jelentkeztek rá. Egy osztrák céggel állapodtunk meg. Szenzorokat gyártanak majd itt elektromos vezérléshez. Harminc fővel kezdenek, de két műszakban.
Itt élünk Európa és Magyarország egyik legszegényebb régiójában!
Jártam a Nyírségben, Szabolcsban, ha annyi pénzt belepumpáltak volna a mi régiónkba is, nem lennénk ennyire szegények!
Bóly mintaadó település, vagy itt is vannak gondok?
Ha nem lennének gondok, nem lenne dolgom! A ’90-es években a munkanélküliség 30%-os volt.
Most?
Talán 2%-os. 8 fő közmunkásunk van. Most kellene valaki, aki lebont egy 50 méter hosszú kerítést, szeretném megmenteni a Montenuovo téglákat… Nehezen találok embert hozzá. Az ipari parkban is bérelnek munkaerőt. Egy holland cég ponyvát gyárt, főleg mezőgazdasági célra, de Afrikába luxus-sátrakat is készít. Annyi munkájuk van, mint a tenger. 20 fővel indultak, már 40-en vannak, de dupláznák a műszakot és még egy csarnokot szeretnének, összesen 100 emberrel. Mivel jól fizetnek, eddig nem volt gondjuk. Hallotta a cégvezető, hogy a kollégiumban elszállásolunk majd ukrán menekülteket, rögtön jött a telefon, hogy küldjek neki 10 varrónőt, ha akad köztük…
Az autópálya innen elfelé vezet, majd épül tovább is pár éven belül. Bóly életére hogyan hatott?
Nem tudjuk kimutatni egzakt módon, hogyan szól bele az életünkbe, de ha nem lenne, tizedekkora sikerünk sem lenne. Egy cégnek nem tudtam csarnokot adni, de ajánlottam egy vajszlóit, azt mondta, hogy az még egy órai út az autópályától … nem érdekelte.
Az 57-es úton jöttem idáig, hát az eléggé le van strapálva!
Mindig is itt éltem, ezen a környéken ez még egy jó útnak számít, sokkal rosszabbak is vannak!
Láttam, hogy Szederkény után építették épp a bicikliutat. Az idáig is eljön?
Mi először Szajk és Versend felé építettünk. Szajkról a gyerekek azon jönnek iskolába. Villányig is építettünk, így be vagyunk kapcsolva Siklós-Drávaszabolcs irányába. Szederkény felé is építettek. Pécsvárad felé kicsi a közúti forgalom, ott nyugodtan lehet kerékpározni. A mostani Olasz felé épülővel Nagykozárig meglesz majd a kerékpárút. Babarcig már megépült a kerékpárút, csak onnan Lánycsókig nem épült még meg, hogy Mohácsig el lehessen kerekezni. Az ipari park felé is épült. A Mohács 500 program keretében a Fekete kaputól feljön Bólyig majd a kerékpárút, hogy Nagyharsányig el lehessen jutni, a 2. Mohácsi csata helyszínéig épül egy történelmi túraútvonal. Tényleg, szemlátomást bővül a kerékpározók tábora.
Azt kimondta, hogy küzd az elvándorlás ellen. Megállítható? Pécsre költöznek innen? Pestre? Külföldre?
Mi azt szeretnénk, hogy az itt és a környezetünkben élők találják meg helyben a számításukat. Legyen munkahelyük a szakmájukban, érdeklődési körüknek megfelelő. Az infrastruktúra is szükséges. Az üvegszálas kábellel működő internet adott, működik a helyi tévéhálózat. A digitális rendszerünkön 120 csatorna nézhető. Ha valaki a gyerekek miatt le akar tiltani délután egy csatornát, akkor meg tudjuk oldani. Hat éve 15 csatornát bármikor vissza tudjuk játszani négy napon belül. Minden előfizetőnek van egy giga tárhelye. A távmunkát is lehet innen végezni. A cégek el sem tudják képzelni nagysebességű internet nélkül, nem helyben könyvelnek. Volt idő, amikor itt volt az országban a leggyorsabb internet. Jelenleg Békáspusztán csatlakozik az optikai kábelünk a Budapesti Internetelosztó Központtal. A tévé csatornák is optikai hálózaton jönnek.
Az elvándorlásról kezdtünk az előbb beszélni. Mit tudnak ellene tenni?
Próbálunk ellene küzdeni. Mindenki tanul németül, óriási elszívó volt Ausztria, Németország. Most már nem olyan nagy a különbség anyagi téren. Azért nehéz a családot itthagyni, két-három hetente hazajárni… Egy német céget csábítottunk ide, 500 magyar dolgozott náluk, megkérdezték a melósokat, ki akar idejönni, fele bérért. Az emberek elkezdtek számolgatni. A fele bér mellé nem kell szállást fizetniük, nem kell utazni annyit, itt van a család, barátok… 150-en jöttek Magyarországra a csapatból. 10-20 család jött vissza így Bólyba. Lakásokra is szükség van. Először 15 lakást építettünk 2000-ben. Öt évet lakhatnak benn, de ha itt vesznek vagy építenek Bólyban lakást, akkor a lakbér felét visszaadjuk. Két éve még 8 darabot építettünk hozzá. Az „Esély otthon”-pályázat keretében épült lakásokban két évig csak a rezsit kell fizetni. Van bennük mikro, wifi, bútor… Most van a csere. Nyolc család maradt itt ezért. Jelentkező is van, szeretnének beköltözni. Cserébe közösségi munkát kell végezni. Valaki a játszóteret tartotta rendben cserébe. Most cégeknek kínálunk munkásszállást. Először soknak tűnt a 80 férőhely. Most már kevés. Még egy munkásszállót kellene építenünk. Még mosókonyhát, klubhelységet, betegszobát építünk hozzá. Az állam 70%-át fizette ki a beruházásnak. Aznap, amikor átadtuk, felhívott egy cég, az egészet ki akarta bérelni.
A Covid-járvány hogy érintette Bólyt?
Nehéz megállapítani, ki volt Covid-áldozat, ki nem. Épp három halottunk van a faluban, egy 100 éves, egy 97 és egy 84 éves. Komoly lezárások voltak a Gondozási központban (Bólyi Integrált Szociális Központ), 55-en élnek benn. Az elmúlt két évben 10-11 emberrel több halt meg, mint az előző években. Amit józan paraszti ésszel meg lehetett tenni, megtettük, az előírásokat is betartottuk.
Szeretik Önt Bólyban?
Elfogadtak. Az emberek meghallgatnak, figyelnek rám. Pedig sokat tudok beszélni. Jelentős az iparűzési adónk. 590 nyilvántartott vállalkozónk van. Fele-fele az egyéni és a társas vállalkozó. 20 ezer négyzetméternyi csarnokot adunk bérbe – ez is komoly bevétel. Jó műszaki állapotban tartjuk a csarnokokat, a bevétel 10-15%-át visszaforgatjuk. A termálvizes fűtéssel kiváltunk 1 millió köbméter gázt évente. A gázár 70%-án adjuk a fűtési energiát.
Mi lesz a következő nagy dobása?
Nyugdíjba megyek. 67 éves vagyok. A szervezetem néha már tiltakozik a sok terhelés ellen. Még otthon is szeretnék sok mindent csinálni. Ott a szőlő, a pincészet. Még két év maradt az önkormányzati választásig. Az unokákkal is szeretnék foglalkozni, öröm velük lenni. Addig még a termál-kutat meg kell fúrni. Sok mindenkit ki kell szolgálni energiával. Kell még egy kút. Egy sportcsarnok tervei most vannak engedélyezés alatt. Nem stadiont építünk. Két tornacsarnokunk már van, a régiben csak vasárnap este 5 és este 9 között maradt szabad hely. Az újabb tornacsarnokunk is tele van. Kell még egy. De hogy mire lesz még energiánk, támogatottságunk, majd kiderül!
Ez a cikk a Helyközi Járat együttműködési program keretében valósult meg, ami a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség közös projektjeként. Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, írd meg nekünk a helykozijarat@gmail.com címre.
A Szabad Pécs eddigi cikkei, amelyek a Helyközi Járat média-együttműködési program keretében jelentek meg ITT OLVASHATÓK.
