Tavaly novemberben kezdte kidekorálni a magyar kormánynak a szerinte egyértelműen a választási kampányba beavatkozó plakátjait. Azóta „perben és haragban” áll a kormánnyal. Dr. Heindl Péter pécsi civil jogvédővel beszélgettünk.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Ön azt mondja, hogy a kormány jogellenesen beavatkozott a 2022-es választási kampányba. Konyhanyelven ez azt jelenti, hogy mindannyiunk pénzéből olyan üzeneteket közvetített különböző hirdetésekben, például óriásplakátokon, amelyek szinte szó szerint azonosak voltak a Fidesz, illetve a Fidesz és a KDNP alkotta pártszövetség választási üzeneteivel. Ez csak elviekben tilos, morálisan problémás, vagy jogellenes is?

A legutolsó kúriai felülvizsgálati kérelmem kapcsán kaptam az ügy iratai között egy “Magyarország kormánya nevében” tett Nyilatkozatot. A fontosabb részeket idézem ebből szövegből: “(…) 2018. december 28-ával módosult a jelen eljárásban is irányadó, a Választási eljárásról (Ve.) szóló törvény 142. §-a, amelynek értelmében – többek között – immár nem minősül választási kampánynak a helyi önkormányzatok és más állami szervek jogszabályban meghatározott feladatuk során végzett tevékenysége”.

Jól értem, ez egy jogi kiskapu, amivel Orbán Viktorék biztosították, hogy nem pártpénzből, hanem más, nem erre szóló közpénzből, például a kormány, a Miniszterelnökség, vagy minisztériumok stb. kommunikációjára szolgáló pénzből tudjanak a kormánypártok kommunikációjával egyenértékű üzenetekre költeni?

Igen. Az említett nyilatkozatban azt is leírják, hogy „a Ve. módosított 142. §-a egyértelműbbé tette az állami és helyi önkormányzati szervek választási kampányban vállalt tevékenységei jogszerűségének megítélését. A Kúria az új szabályokat értelmező egyik első [2019-ben hozott – a Szerk.] határozatában megállapította, hogy a Ve. 142. §-a helyi önkormányzatokon túl a kormány, a kormány tagjai és a kormányzati igazgatási szervek tevékenységére is kiterjed, e döntésében nagyon határozottan, expressis verbis kimondta azt is, hogy »nem tartható fenn a továbbiakban a politikai pártok küzdelmében megkövetett állam semlegességére vonatkozó kúriai joggyakorlat.« Az Alkotmánybíróság [egy, már 2022-ben hozott – a Szerk.] határozatával ezt az értelmezést megerősítette. Rögzítette ugyanis, hogy az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében, az állam számára előírt intézményvédelmi kötelezettség letéteményese a Kormány, amely az állampolgárok irányába zajló kormányzati tájékoztatást, a kormányzati kommunikációt állami szervként a Miniszterelnöki Kabinetirodán keresztül valósítja meg. A Kormány tájékoztatási feladatának körébe tartozik az aktuálpolitikai helyzetről történő és első kézből adódó hiteles tájékoztatás”.

Ez nem demokrácia! – ezzel a címmel kezdődő magyarázó szöveggel ragasztott tele több kormányzati plakátot Heindl Péter pécsi civil jogvédő – Fotó forrása: dr. Heindl Péter

Heindl Péter előre megy, nem hátra – Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul jogorvoslatért a pécsi jogvédő

Vagyis ez a hivatalos jogi álláspont?

A kormánynyilatkozatban hivatkozott új, 2022-es alkotmánybírósági határozat valóban ezt tartalmazza, azonban ennél groteszkebb érveléssel egy szabadságjog kapcsán eddig még nem találkoztam. Az Alaptörvény IX. cikkének (2) bekezdése ugyanis nem másról szól, mint a sajtó szabadságáról és arról, hogy az állampolgárok szabad tájékoztatásának feltételeit Magyarország biztosítja. Az Alkománybíróság friss döntése szerint az állam nem a média szabadságának garantálásával biztosítja a szabad tájékoztatás feltételeit, hanem azzal, hogy maga tájékoztat „hitelesen” – de valójában a saját szája íze szerint – az „aktuálpolitikai helyzetről” a választási kampány során, a kormánypártokéval egybevágó propagandaszövegekkel. Miközben az ellenzéki pártok kampányát adminisztratív eszközökkel – egyebek mellett a kampányhirdetményekre költhető összeg maximálásával – korlátozza! Tényleg orwelli, nem?

Vagy éppen kafkai. Az sincs tőle nagyon messze. Pláne, ha amúgy is egy perről beszélünk. Ön mindenesetre a Kúriához és az Alkotmánybírósághoz is fordult.

A Kúria e kormánynyilatkozat beszerzése után hozott elutasító döntése ellen az Alkotmánybíróságnak nyújtottam be alkotmányjogi panaszt, amit azonban az AB visszautasított. Érdekes részlet, hogy az Alkotmánybíróság honlapjára is fölkerült az ügyemről szóló végzés, de oda – a postán kapott dokumentummal ellentétben – anonimizálva. Ami azért furcsa, mert előtte nyilatkozatot kellett mellékelnem az alkotmányjogi panaszomhoz arról, hogy vállalom-e a nevem közzétételét – én pedig vállaltam.

Mi a jelentősége a Kormány nevében tett Nyilatkozatnak az alapvető jogok érvényesíthetősége szempontjából?

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) bíráskodásának joganyagát képező "Emberi Jogok Európai Egyezménye", illetve annak "Első Kiegészítő Jegyzőkönyve" rendelkezik a szabad választásokhoz való jog biztosításáról. Ezzel a "szabad választáshoz való jog" az Egyezményt kodifikáló államokban alkalmazandó jogi kategóriává vált. A német Szövetségi Alkotmánybíróság 2020-ban hozott ítélete indokolása a jogi kategória tartalmi elemeként határozta meg az állam semlegességét a politikai pártok küzdelmében, de a "szabad választás" kifejezés említése nélkül lényegében ezt tette a magyar Alkotmánybíróság is egy 2008-as határozatában. Ennek az AB határozatnak az indokolása szövegét a Kúria is szó szerint átvette egy 2014-es és egy 2018-as végzésében is.

Magyarán nem is olyan rég még kimondta az Alkotmánybíróság és a Kúria is, hogy az uniós államok gyakorlatával összhangban idehaza is semlegesnek kellene maradnia a Kormánynak a választási kampányban. Ez megváltozott?

Igen. A Kormány nevében most tett Nyilatkozat szerint az Alkotmánybíróság idén hozott, a Kúria 2019-es végzését "megerősítő" döntése alapján az, amit a Kormány tavaly október végétől a mindent elárasztó propaganda-hirdetményeivel tett, az a választási eljárásról szóló törvény 2018. decemberi módosítására tekintettel már nem tekinthető törvénytelen állami beavatkozásnak a kampányba, hanem egyszerűen egy „minden állampolgárt érintő és mindenki számára releváns és fontos közéleti kérdésben történt megnyilvánulás”. Ezt még egyszer mondom, hogy annyira kihangsúlyozzam, amennyire csak lehet: Szóval a Kormány álláspontja szerint, neki a pártok küzdelmében már nem kell semlegességet tanúsítania, ha akar, “beszállhat” a kampányba valamely párt oldalán, ami nemhogy nem jogellenes, de egy törvénymódosításra tekintettel immár jogszabályban előírt feladata. Ezzel a Kormány lényegében azt szögezte le, félreérthetetlenül, hogy ő a szabad választás biztosítását a maga részéről immár nem tartja betartandó követelménynek, bármilyen nemzetközi egyezményt is írt alá korábban a Magyar Állam e követelmény betartásának kötelezettségéről.

Azt írta a Facebookon, hogy a múlt november óta folytatott "beadványozósdit", amellyel az állam jogosulatlan, és álláspontja szerint a szabad választást ellehetetlenítő kampánytevékenysége ellen igyekezett fellépni, sikerült a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítve lezárnia. De azt is írta, hogy ez ön szerint sikeres volt. Miért is?

A Kúria három döntéséből kétszer (előszörre és harmadszorra) elismerte az ügyben az érintettségemet. Amire azon az alapon hivatkoztam, hogy a szabad választáshoz való jogomat, valamint az alapjogaim politikai nézeteimre tekintet nélküli biztosításához való jogomat sértették meg, és ezért érintetté váltam. Illetve a Kúria előtti harmadik eljárásban még ehhez azt is hozzátettem, hogy az állam súlyos jogsértésének megállapításától függ: kimondható-e vagy sem, miszerint az állami plakátokat dekoráló tevékenységem nem volt társadalomra veszélyes, sőt azzal a kizárólagos hatalombirtoklásra való törekvés elleni fellépést előíró alkotmányos kötelességemet teljesítettem. Mert ha ez így kimondható, akkor az ellenem időközben megindult büntetőeljárást büntethetőség hiányában meg kell szüntetni. Ellenkező esetben viszont el lehet ítélni rongálás miatt. 

Ugyanis a kormányplakátok kidekorálása miatt büntetőeljárás indult ellenem. Megjegyzem, mivel a hazai bíróság elismerte érintettségemet, így talán ez az EJEB előtt is megállhat majd, ha idehaza elítélnének. De nem az ellenem indult büntetőügy számomra kedvező lezárásának lehetősége miatt érzem elsősorban sikeresnek a beadványaimnak egy, az érintettségemet a Kúriához hasonlóan szintén elismerő alkotmánybírósági döntéssel való lezárását.

Mi lenne az igazi siker?

Azzal, hogy az alkotmánybírósági döntésig eljutva sikerült kimeríteni a hazai jogorvoslati lehetőségeket úgy, hogy az állam ne hivatkozhasson arra, hogy a saját hibámból – mulasztás, vagy a formai követelmények megszegése miatt – nem sikerült a jogorvoslati lehetőségek kimerítése, álláspontom szerint megnyílt az út a szabad választáshoz való jogomnak – s ezen keresztül valamennyi magyar választópolgár ilyen jogának – a közvetlen érvényesítésére az EJEB előtt az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első kiegészítő jegyzőkönyve 3. cikkére hivatkozva. Ez szerintem egy valódi, reménykeltő siker.

Beszéljünk egy kicsit a kormány mellett, vagy a kormányon túl a Fideszről és Orbán Viktorról. Az, hogy Orbánék ilyen arányban győztek, vagy egyáltalán győztek, az utólagos elemzések szerint főként, de legalábbis nem kis részben annak köszönhető, hogyan kommunikálták le a választási kampány végefelé kirobbant ukrajnai háborút. Az a fajta kommunikáció, akárhogyan is volt csomagolva, bárhogyan is fejezték ezt ki szó szerint, hogy az egyik háborút akar, a másik meg békét, és ha az egyik nyer, akkor háború lesz nálunk is, ha a másik nyer, akkor meg béke lesz, az ebben a formában, de szélesebb értelmezésben is nettó hazugság. Mit kezdhet ezzel a jog? A politikusok hazudnak? Ezt mindenki tudja? Megkérdőjelezhető emiatt a választás tisztasága, vagy szabályossága?

Természetesen tudatos hazugság volt azt állítani, hogy az ellenzék háborút akar, és ha nyerne, akkor másnap már benne is lennénk a háborúban. Csakhogy ez a hazugság önmagában nem törvénysértő, mert Orbán mondhatja azt, hogy ő neki ez a határozott véleménye, amit, mint a versengő pártok egyikének elnöke, a kampány során joga van közölni. A választási törvényt és főként az Alkotmányt (Alaptörvényt) plusz például olyan nemzetközi emberi jogi normát, mint amilyen az Emberi Jogok Európai Egyezménye ez a véleménynyilvánításnak beállított hazugság önmagában nem sérti. Az viszont már súlyosan sérti a választási törvényt, az Alkotmányt (Alaptörvényt), vagy éppen az Emberi Jogok Európai Egyezményét, hogy Orbán ezt a nyilvánvaló hazugságot olyan választási kampányrendezvényen mondta el sokszor, amit állami forrásból finanszíroztak.

Például a békemeneten? Vagy plakátokon?

Igen. Hiszen a békemenetet szervező CÖF-CÖKA bizonyítottan állami vállalatok adományaiból működik. Ráadásul a kampányhazugságot követően a Kormány kirakott Orbán fotójával egy kampányhirdetményt az ország szinte minden útja mellé, és szinte minden buszmegállóba, ami arról szól, hogy ő, Orbán Viktor, békét és nyugalmat hoz a népnek. Márpedig a kormány, ha a szabad választáshoz való alapjog biztosítását feladatának tartaná, akkor semmilyen politikai kampányt nem indíthatna törvényesen a választási kampányban a kormánypártok győzelme érdekében, ez pedig egyértelműen és tagadhatatlanul egy ilyen, kampánycélú kormányhirdetmény. Az állami beavatkozás a pártok közötti, a választók szavazatának elnyeréséért folyó kampányküzdelmébe olyan nagy mértékű volt, hogy ki lehet mondani: ez a választás nem egyszerűen nem volt tiszta, de nem volt szabad választás sem. Ugyanis a szabad választásnak – mint említettem – az egyik feltétele az állam semlegessége a kampány során.

Ki és hogyan mondhatja ki azt, hogy a választás érvénytelen, és mire hivatkozva mondhatja ezt? S, ha van egyáltalán ilyen eshetőség, annak milyen következménye lenne?

Kimondhatná a Kúria is. Vagy akár az Alkotmánybíróság is, amennyiben ezt a Kúria elmulasztja. Alkotmányjogi panasz eredményeként az Alkotmánybíróság megállapíthatja a Kúria döntésének alkotmányellenességét, új eljárásra utasítva a Kúriát és az új eljárás során a Kúriát már kötik az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak. A választási törvény szerint a választás megismétléséről is hozhat döntést a Kúria. Ha azonban a Kúria és az Alkotmánybíróság nem állapítja meg a súlyos törvénytelenséget – mint ahogy ezt most nem tette meg – van még egy bíróság, amely a magyar államra nézve kötelező döntést hozhat. Ez pedig a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). Az EJEB kimondhatja, hogy a Magyar Állam nem tartotta be a szabad választás megtartására az Emberi Jogok Európai Egyezményének aláírásával vállalt kötelezettségét. A döntése elvileg köti a magyar bíróságokat is. Ennek alapján pl. perújítás kérhető a Kúriánál és a Kúria az én jogi álláspontom szerint nem nagyon tehetne mást, minthogy döntést hoz a választás megismétléséről. Az EJEB amúgy pénzügyi szankciókkal (a jogsérelmet szenvedetteknek járó kártérítés megfizetésének megítélésével) szokta kikényszeríteni az akaratát a nemzetállami hatóságokkal szemben. Hogy ez az Orbán-kormánynál mennyire működne, nem tudom. De az biztos, hogy egy EJEB döntésnek óriási hatása lenne, mind idehaza, mind a nemzetközi diplomáciában. Hiszen az EJEB a kormánynak nem kedvező döntéssel azt mondaná ki, hogy az Orbán-kormánynak a hatalomgyakorláshoz nincs joga a magyar jogrend szerint sem, mert a választók arra szabad választáson nem adtak felhatalmazást.

A Kúria nem más, mint az illiberális, önkényuralmi állam legfelsőbb bírósága – állítja Heindl Péter

Ez a cikk a Helyközi Járat együttműködési program keretében valósult meg, ami a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség közös projektjeként. Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, írd meg nekünk a helykozijarat@gmail.com címre.

A Szabad Pécs eddigi cikkei, amelyek a Helyközi Járat média-együttműködési program keretében jelentek meg ITT OLVASHATÓK.

KategóriákMETÁL