Hónapokig rugózott azon a NER-sajtó, hogy Karácsonyék eladják a fővárosi önkormányzat épületét. A hír persze így minden volt csak nem igaz, de habosították a hazugságot, mert akkoriban éppen Karácsonyt kellett támadni. Igaz, nem mai ügy, amit ezzel szemben felhozunk, de egy Fidesz-fellegvárban történt, és még ma is látni a hatását, sőt szembeötlőbb nem is lehetne.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A budapesti ügyről csak annyit, hogy a Fővárosi Vagyonkezelő készített egy tanulmányt. A tanulmány a Városháza fejlesztéséről és annak lehetőségeiről szólt. Ezzel kapcsolatban pedig minden szóba jöhető értelmes lehetőséget megvizsgált. Ebben igen, valóban az épület eladása is szerepelt. Sőt, talán két lehetőségben is azzal számoltak, hogy mi van akkor, ha a Városházát értékesítik.
De volt még öt vagy hét másik verzió is. Ráadásul a budapesti fővárosi vezetés úgy döntött, hogy az épületet nem adja el, az marad az önkormányzat tulajdonában.
Ehhez képest a baranyai Fidesz-fellegvárban, Harkányban, a 2000-es évek első évtizedének második felében, az akkor gyakorlatilag színfideszes testület, az akkor, ugyancsak fideszes polgármester vezetésével gyakorlatilag saját maga alól játszotta ki az egykori, a településre bevezető, főutcán lévő városháza épületét.
Hittek egy káprázatos elképzelésekkel érkező befektetőnek, a cég vezetője, arca egy budapesti nő volt. A cég és az üzletasszony nemcsak Harkányban, de a szomszédos Siklóson is előadta, hogy csodálatos lehetőségek állnak a város előtt, ilyen befektetés még nem volt itt mióta világ a világ.
Na, persze minden józan, értelmes politikus számára azonnal gyanúsnak kellett volna lennie az esetnek. De nem is egyszerűen gyanúsnak, olyan szinten lerítt az egészről az, hogy ebből baj lesz, hogy nem is érthető, hogy ez hogyan ment végig egy teljes testületen.
Sőt, és ez az igazi tragédiája a dolognak. A bizniszbe bevontak egy olyan tisztességes és korrekt pécsi építési vállalkozót, aki korábban több munkát, megbízást is kapott Harkányban.
Merthogy több száz milliós fejlesztést, luxuslakásokat tartalmazó ház felépítése volt a bedobott csali.
A pécsi építőipari cég pedig belevágott, elsősorban az akkori polgármester unszolására. Sőt, később is folytatták a munkát egy darabig, amikor már tényleg látszott, hogy ez nem lesz rendben, de akkor már, nagyon sok pénze volt benne a vállalkozónak, majd a vége több tízmilliós bukta lett.
A harkányi városházát lebontották (az akkori polgármester és testület azzal védekezett, hogy amúgy is előbb utóbb ez a sors várt volna a nem jó állapotban lévő épületre).
Az önkormányzat pedig szépen átköltözött egy szinttel kevésbé központi helyre, ugyanennek a főutcának egy kis mellékutcájába, az egykori Stefáni Panzió épületébe.
Mai napig ott működik.
De ez még talán rendben is lenne. És akár az is, hogy nem jött be egy üzlet. Azt ugyanis valószínűleg nem lehet elvitatni, nem is akarom, hogy az akkori polgármester és a testület is jót akart. Hittek benne, valószínűleg azért, mert hinni is akartak.
A történetről részletesebben 2009 végén, e cikk írója számolt be a Dunántúli Naplóban (aztán több másik írás is követte azt), a Bamán a mai napig olvasható.
Harkányban pedig – egy rövid, átmeneti időszak után, amiben ez a botrány is benne volt – most is gyakorlatilag színtiszta fideszes testület kormányoz.
De, mi is az, amit említettem, hogy a mai napig hat? És szembe jön?
Az egykori, lebontott városháza épülete helyén emelt luxusnak gondolt társasház torzó. Pedig azóta majdnem tizenöt év telt el.
A félkésznek sem mondható, még mindig befejezetlen épület olyan, mint egy hatalmas felkiáltójel.
19? Lapot!
