Mi kell ahhoz, hogy valaki cirka 37 fokos hőségben tüntetést szervezzen? Nyilván elkeseredettség vagy felháborodás, vagy leginkább mindkettő. Tegnap a pécsi Kossuth téren ezért gyülekezett az árnyékos részen a tömeg. Mert tömeg volt, ráadásul nagyon sokan olyanok, akiket korábban nem lehetett látni pécsi tüntetéseken. A belvárosi díszkő-katlan megelevenedett, kelet-közép-európai viszonylatban szokatlan nagy élet volt köztéren. Olyanok tüntettek, akik veszélyben érezték magukat. A beszámoló végén olvasható a tüntetők követeléseink 7 pontja is.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az ételfutárok és civilek szervezte tüntetése helyi viszonylatban nagy tömeget mozgatott meg. A sajtóban és a neten megy a találgatás. Hányan voltak? A kormánysajtó 300 főt írt. Egy kommentelő 2500-at. Előbbi kevés, utóbbi túl sok. A Kossuth tér felét töltötte meg a tömeg. Amíg az árnyékos oldalon álltam, 300-nak tűnt, amikor mozogni kezdtem a téren, más nézőpontból inkább 500-nak, amikor máshová álltam már inkább 600 főt becsültem már. Megsütötte volna a fejem a nap? Amikor megindult a menet, akkor néha ezer embert éreztem. Mert ahogy telt az idő, úgy nőtt a tömeg, mint az infláció mostanában (na jó, annyira azért mégsem). Ha hatszáz-hétszáz főt írok, akkor nem túlzás (Bár, ha a pesti Kossuth tér legendás 1 milliójára gondolunk…).
Árnyéktüntetés. Beleszerettem a többértelmű szóba. Tüntetés árnyékban és a fővárosi tüntetések hosszúra nyúlt árnyéka (néhány elemében jobb azoknál) és árnyéktüntetés, mint árnyék-box. Nincs jelen az ellenfél.
Nagyon vegyes korosztályú, foglalkozású emberekből állt a tömeg. Akadt ugyan néhány városházi politikus, de nem tűnt úgy, mintha ők állnának a háttérben – illetve most tényleg a háttérben álltak, ott voltak, de nem szervezőként. Akadtak rendőrök is bőven. Végig videózta egy fiatal fiú a tüntetést, csak közben jöttem rá, rendőr volt ő is. Egy-egy igazoltatásnál derült ki, melyik rendőr volt civilben, de szépen, okosan tették a dolgukat. Egy apró tiszteletadással készültek a szervezők a rendőrök munkájának, egy-egy szál virágot tettek le eléjük. Mire odafordultam, elindítottam a fényképezőgép alkalmazást a telefonon – talán tartott az egész 3 másodpercig, már hűlt helye volt az előbb ott álldogáló rendőrlányoknak. Csak a virág hevert a díszburkolaton.
Volt a tüntetésnek némi amatőr bája, a hangosítás talán kétszáz embert kiszolgált volna rendesen, de nem kétszer-háromszor annyit; a felszólalók, ha a tömeg skandálni kezdte a szavaikat, vagy élénken reagált arra, amit mondtak, nem hagyták lenyugodni a morajlást, nem éltek a maguk keltette indulattal, hanem folytatták a szövegüket. De nem ezen múlott az este sikere.
A tüntetés közönsége időnként be-bekiabált. S mint a legtöbb tüntetésen, ahol nem pályakezdő óvónők tüntetnek az ovisok délutáni plüssel alvásának eltörlése ellen, bizony vulgáris szavak, kifejezések is elhangzottak. Arról elgondolkodhatunk, mi értelme annak, ha a jelenlegi vezető kormánypártot különféle alpári jelzőkkel illeti valaki köztéren? Bizonyára neki jól esett. Mintegy szelepként működött. Az általam hallott beszólások közül nagy derültséget keltett egy Rogán (Antal) nevét cifra jelzővel felemlegető női hang. Amikor megnéztem, ki mondta, elcsodálkoztam: egy szalmakalapos, színpompás esernyős néni kiabált egy olyat, amit anno a Zöld takonyban sem néztek volna el neki este tíz előtt szó nélkül, de ezen a forró délutánon a tüntetés népe szerette, ha a kormánypárti politikusokat jelzőkkel illetett valaki. A néni még élvezte is, mekkora röhögést váltott ki bekiabalása.
Akiket felismertem a tömegben, azok tanárok voltak, rengeteg újságíró szaladgált, riporterek, tudósítók, de éppúgy látható volt a tömegben könyvtáros, asztalos, restaurátor, kóborló marketinges, mozis, őstermelő, színész, bábos, zenész és író is akadt, csatlakozott egy magyarul tanuló lengyel lány is a menethez, meg tucatnyi futár is, természetesen. És még ki tudja kicsodák?! Fiatalok éppúgy, mint öregek, középkorúak. Akadtak széplányok, meg vagány fiúk, kismamák, meg babakocsisok, tetováltak, szakállasak, borostásak, soványak, kövérek, kopaszok, raszták, néni kis hajára fújt pinkkel, kutyasétáltatók is csatlakoztak egy darabig.
A demonstráció egyik lényege az üzenet volt. A több hang közül engem Varga Orsolya felszólalása érintett meg. Milyen világ az, ahol egy bábos – aki jelenleg tanárnő – kezd el tüntetni? (És ráadásul ő a kevesek egyike volt, aki már más tüntetésen is részt vett, sőt fel is szólalt korábban.) A másik felszólaló egy ingatlanos volt, a főszervező egy futár, és akadt a szervezők között egy táncművész is. Nem tipikus lázongók, mondhatni a civilség homályos fátyla mögül ugrottak elő. De vissza a bábosra: Varga Orsolya így kezdte: „Én vagyok ennek az elmúlt 12 évnek az egyik állatorvosi lova. 2-essel kezdődik a személyi számom, pedagógus vagyok, másodállású katás, független előadóművész, devizahiteles, elvált, 2 gyermekes, és beláthatatlan időn belül kisnyugdíjas.”
Beszélt arról, hogy 2010-ben a Fideszre szavazott az értékteremtésükben bízva, de nem ezt tették, hanem egymás ellen fordították a különböző társadalmi rétegeket:
„Magyar a magyarnak vájja ki a szemét!”
Érezni az előadóművész klasszikus műveltséget:
„Kapcsoljátok le a villanyt! Böfögik a budai villákból, a jachtos, magánrepülős, tékozló fiúk!
Nem azért demonstrál a nép, mert többe kerül az élet, hanem azért, mert nem tud megélni….
Érted Viktor? NEM TUDUNK MEGÉLNI!
Ne gyertek nekem most a háborúval, meg a világválsággal! Ezt is unom.
Unom, hogy az oktatási rendszer tönkreteszi a gyerekeinket, hogy nincs tanár, hogy hónapokat-éveket – kell várni a szakrendelések időpontjaira, hogy megaláztok a hatósági áras csirkefarháttal (Ugye emlékeztek, mi volt a menü Lölő partiján?) Unom, hogy a nyugdíjasok, a közalkalmazottak, a kisvállalkozók, az egyetemisták, a gyeses anyák, a rendőr, a postás, a villanyszerelő…, a mindennapi megélhetésért küzd, miközben ti…. bort isztok és vizet prédikáltok!
Űrkutatásért felelős főispán! – Ezzel még Bödőcs kenyerét is elveszitek!
Imacsoport!
Kenyér kell a népnek, nem szemforgató hamis papok!
…
Elég volt a hazugságból!
Elég volt abból, hogy belőlünk kipréselitek a szart is, ti pedig a luxusvilláitok luxuskényelméből adtok tippeket, hogyan maradjunk életben!”
Varga Orsolya azt is megfogalmazta, mit akar:
„Akarjuk, hogy szakértői kormány vezesse az országot?
Akarunk elfogadó, élhető társadalomban élni?
Akarjuk, hogy a közbeszéd kulturált legyen?
Akarjuk, hogy a képviselők végre a mi érdekeinket képviseljék?
Kiszámítható jelent és tervezhető a jövőt akarunk?”
A felszólalók Petőfit idéztek, a Nemzeti dal összefogást erősítő esküvése tökéletesen belesimult a késődélután hangulatába.
Elek Attila, aki futárként dolgozik, a főszervezője volt csütörtök esti tiltakozásnak remek felütéssel kezdett: hogy ezt a tüntetést nem ő szervezte meg, hanem a béna kormány, amely becsapta az embereket. (Lapunknak adott interjújában beszéde főbb elemeit már kifejtette. De nem csak ez az interjú volt, ami a Szabad Pécsen beharangozta és megvilágította a csütörtöki demonstrációt, hanem egy szervezővel, egy pécsi katás, leendő exkatás vállalkozóval készített interjúnk is.)
A kormány folyamatos hazugsága, melyben a közmédia is részt vesz visszatérő eleme volt a beszédeknek. Elek beszélt arról, hogy a miniszterelnök kitalált ellenségekkel hadakozik vészhelyzetet hirdetve (fejében lakó démonokkal éppúgy harcol, mint a migránsokkal, az EU-val). Most Elek legerősebb mondata következik:
„Hát, öreg, ’bazdmeg’, tizenkét éve vészhelyzet van nálunk! – címezte a „csúti” messiásnak a rétor.
A másik érdekes gondolatkísérlete az volt a főszervezőnek, hogy miért nincs szüksége az országnak önálló egészségügyi és oktatásügyi miniszterre. Ironikus jóslata úgy hangzott, hogy még pár év, és két főből áll majd a kormány: Orbán Viktorból és Pintér Sándorból. Elek véleménye szerint szabad sajtó esetén az ellenzéknek lenne esélye választást nyerni. Megfogalmazott követeléseket is, például: a kormány vonja vissza a kata-módosítást, és álljon neki érdemben tárgyalni az érdekképviseletekkel, nem csak a kata adónem területén lenne erre szükség, hanem pl. a pedagógusbéremelés kapcsán is.
És amint véget ért a tüntetés, skandálva útbaigazították a regnáló miniszterelnököt (Orbán takarodj!), majd egy futár békés sétára invitálta az egybegyűlt tömeget.
És a Kossuth térről megindult a tömeg a Hal tér irányába. Arra nem volt időm, hogy megvárjam, csak igazoltatták-e a futárt, vagy egyéb intézkedésre is sor került a rendőrök részéről.
Ahogy megindult a menet, megindult a Hányan vagyunk-kérdés megválaszolására tett kísérlet.
A Rákóczi út felét, két széles sávot elfoglalva vonult a tömeg. Ha az autósok dudáltak, ment a skandálás, meg időnként a mocskosfideszezés stb. A Rákóczi útról lefordult a tömeg a 6-os út belvárosi szakaszára, majd a Nagy Lajos király útra, majd a Bajcsy-Zsilinszky sarkán bevártak mindenkit. Ha mentő jött, magát megtapsolva elengedte a tömeg. Haladt a sétáló tüntetés hegynek fel, nagy sikert aratott egy dudáló buszsofőr, egyenletes tempóban ment mindenki tovább az Irgalmasok utcáján át a Széchenyi tér sarkáig (szerencsére ott elfordultak a Jókai tér felé, mert a PTE „Pont ott” partija zajlott a Széchenyi téren, így nem zavarta egymást a két rendezvény), majd a Jókai téren át, végig a Ferencesek utcáján haladt eltérő tempóval a kellemes esti belvárosi séta, végül megálltak a Kórház téren.
A szervezők tényleg első alkalommal csináltak ilyet. A téren tanácstalannak tűntek. Valaki bemondta, hogy üljünk le. Jó ötletnek tűnt, sokan ücsörögtek, rágyújtottak vagy elpisszentettek egy sört… Közben a rendőrök leállították a forgalmat, néha kérdezték a szervezőket, hogy mi a terv. Közben elhangzott egy rögtönzött beszéd. Az egyik szervező elbúcsúzott a tömegtől – „Viszlát fiatalok!” … nagy tapsot kapott.
Eddig nem volt alkalmam percekre elidőzni a Kórház tér autójárta részein, nagyobb, mint amilyennek tűnik, amikor átsuhanunk rajta. Ekkor még utoljára felvillanyozta az egyik szervező a tüntetőket – „Figyeljék a Facebook-oldalunkat, folyt. köv!” Nos, közel 7 órakor már valóban nem volt nagyobb a tömeg, mint 250 fő. Még visszaindult a menet a Kossuth térre, végig a Rákóczi úton. Ekkor szólt a legtöbb szimpatizáns autós dudája. Végül a Kossuth téren is elhangzott egy köszönőbeszéd, meg hogy lesz folytatás. Utána pár embert igazoltattak a rendőrök és negyed 8 táján, lassan oszladozni kezdett a legkitartóbb maradék is.
A tüntetők követeléseinek 7 pontja
1. Követeljük! A magyar kormány azonnali hatállyal vonja vissza a KATA szeptember elsejétől történő módosítását és kezdjen tárgyalásokat az érintettekkel és azok érdekképviseleteivel, a kormányzati adóemelés vállalható mértékéről és üteméről.
2. Követeljük! A kormány azonnal kezdjen ÉRDEMI tárgyalásokat az érdekképviseletekkel (pl. pedagógusok és mások) az azonnali jogos bérrendezésekről.
3. Követeljük!, hogy a rezsivel kapcsolatban a kormány hozza nyilvánosságra, az elmúlt 12 év és a jelen valós számait. (Az elmúlt 12 év nagy részében a rezsi világpiaci ára jóval a „rezsicsökkentett ár alatt volt)
4. Parragh László nem maradhat! Követeljük!, hogy Parragh László azonnali hatállyal történő eltávolítását a kamara éléről.
5. A gazdasági problémákra a béke a megoldás! Követeljük! ezért, hogy Orbán Viktor azonnal fejezze 12 éves háborúját, harcát, amit képzelt, kitalált, vagy a valóságnál 10-szer 100-szor nagyobbra felfújt veszélyek ellen vív.
6. Követeljük!, hogy a kormány teljesítse a jogállamisági eljárásban kért dolgokat, hogy a haza hozzájuthasson az Uniós támogatásokhoz!
7. Követeljük!, hogy a magyar kormány azonnali hatállyal szüntesse meg a összes kormánymédia támogatását. Hozza nyilvánosságra, hogy az elmúlt 12 évben mennyi költött az emberek megtévesztésére. Nem vagyunk hajlandóak adónkból tovább pénzelni honfitársaink megvezetését.
