Moralizál, és érzelmi húrokat próbál megpendíteni az a levél, amelyről azt állítják a megosztók, hogy névtelenül, de egy szívvel-lélekkel dolgozó, hátrányos helyzetű gyerekeket is tanító pedagógus írta, és a pécsi gimnazista slammer Pankotai Lili ellen szól, őt kioktatva, és továbbra is a káromkodásra fókuszálva. Ami ebből biztos, az az, hogy névtelenül írta valaki. De ez csak egy hiba, és nem is ez az igazi baj vele.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Nemrég (ma reggel) a kulturális államtitkár, volt iskolaigazgató, pécsi fideszes politikus Hoppál Péter is megosztotta a kamunak tűnő levelet. Az ugyanis már korántsem biztos, hogy tanár írta, és nem egy kommunikációs stáb Rogánéknál, de mindegy is. És nem csak azért, mert almát értelmetlen a körtével hasonlítgatni.
És nem csak azért, mert Hoppál számláján a káromkodásnál jóval több van, hiszen szerepelt már fotójával közterületi mindenki karácsonyfáján díszként, a saját könyvét hozta neki a Jézuska, kiderült róla, hogy szóvivőként hazudott, nem is egyszer, álnéven, egy kórusában szereplő férfi nevében vett részt élete első fideszes kongresszusán, ült a templomban a számára kijelölt VIP-helyen stb., hanem mert szépen megint beleállt egy fideszes politikai célokat szolgáló, egy 18 éves lány elleni, hergelésre és gyűlöletkeltésre alkalmas hoaxba. Ja, és ne feledjük, Hoppál nemrég arról is szólt, hogy oké, oké, jogosak a tanárok követelései, de amerikai pénzből finanszírozták a tüntetéseket. Ami egyrészt nem igaz. Másrészt meg kit érdekel? Akkor ezek szerint hazai pénzből nem lehetett volna megszervezni? Vajon miért? Mert az emberek nem mernek adni? A magyar emberek, a magyar diákok, a magyar pedagógusok és szülők akartak tüntetni. És jogosan. Nem véletlenül volt ma reggel Budapesten több tíz kilométeres élőlánc, és sztrájkolnak egy csomó helyen. Ezt nem tudják eltagadni. Az embereknek elegük van. A hazugságokból, a lopásokból, a képmutatásból. És abból, hogy a hatalom bosszút áll. A tanárokon, a meteorológusokon, ma már bárkin.
Amúgy meg nem beszéd
És mert, amit talán a nem orbánista médiában is keveset emlegetnek, hogy Pankotai Lili nem beszédet mondott el. Ő a saját slam szövegét, érthetőség kedvéért, egyszerűsítve egy verset mondott el. És nem hagyta ki (nem sípolta ki) belőle a csúnya szavakat. Nem változtatta meg a művet.
A levél szövege szerint egy magát megnevezni nem óhajtó pedagógus levelét osztogatják tegnap este óta fideszes potentátok, politikusok és propagandisták. (Nem tudom, ki írta eredetileg, de meg kellett osztani. Tökéletes! – vagy valami hasonlóan „frappáns” felvezetéssel.) Hoppálnál gyorsabb volt például DJ Jeszy (Jeszenszky Zsolt hobbipropagandista), aki egyebek mellett az egyik fideszes tévében korábban arról beszélt explicite, hogy a fideszes csajok jól szopnak, a jobbikosok nem annyira. Egy rövid kitérő még: igaz, azért a csúcs ebben a műfajban nem is az élő egyenes adásban műfasszal rohangáló videókamerás Bede posztja, hogy Lili csúnyán viselkedett, hanem az 5-ös számú fideszes párttagkönyv és a Magyar Köztársaság lovagkeresztjének birtokosa, Bayer Zsolt írása, ugyanis a gyűlölködés és káromkodás apostola is kikelt Lili ellen. Ezek az emberek persze egytől egyig a képmutatás bajnokai, akik nagy része biztosan kussolt, amikor kikerült a példás családapa és olimpia bajnok jachtos-kurvás videója, vagy amikor az derült ki, hogy a pedofil nagykövetet úgy csempészték haza, és sunnyogtak, lapultak mint… oké, mint nyuszi a fűben, míg a sajtó meg nem írta az esetet.
Érvek nélkül
De a lényeg, hogy Pankotai Lili ellen továbbra is csak és kizárólag az az egy „érv” van az orbánista médiában és az orbánista politikai szereplők (fideszesek stb.) részéről: hogy csúnyán beszélt. Meg esetleg hogy csúnyán beszélt egy katolikus iskola diákja. És még lány is.
Arról, hogy mit mondott (például ha lehagyjuk a káromkodásokat, amit mi meg is tettünk, ITT elolvashatják), és főleg miért is mondhatta (egy lehetséges okról EBBEN a cikkben írtunk egy bekezdést), már nem esik szó. Valószínűleg nem véletlenül. Akkor az igazságról beszélnének, sokkal közelebb a lényeghez, és még érvelniük is kellene.
Tóni bácsi levele
Na, de térjünk vissza R. Tóni bácsi levelére. Amiről amúgy, mint írtuk, nem hihető, hogy valódi tanár írta, és nem Tóni bácsi minisztériumában kotyvasztotta egy kommunikációs stáb – de amúgy e cikk szempontjából ez nem is annyira érdekes, sőt még az lenne a jobb verzió.
Ugyanis a levélben a magát megnevezni nem kívánó tanár arról beszél, hogy hátrányos helyzetű, nagyon kemény körülmények közül jövő gyerekeket oktat pedagógusként. És ők sokkal cifrábban beszélnek vagy beszéltek, mint Lili, de ők maguk, vagyis az áldozatkész, ezekért a gyerekekért szívvel-lélekkel dolgozó pedagógusok igyekeznek erről lenevelni őket, jó példát mutatni nekik, arról beszélni, hogy mivel tudnak boldogulni, kitörni a helyzetükből, mi viszi majd előre őket az életben. Például az is, ha szépen beszélnek. És éppen ezért a tanár (vagy Tóni bá’ képzeletbeli tanára) arra jut, hogy őérte ugyan ne tüntessen, és ne mondjon beszédet Pankotai Lili. Aki szerinte egy kényelmes életből jön, legyen hálás a jó sorsáért, mert olyan gimnáziumban tanul, ahová az ő diákjainak esélye sincs bejutni.
Valljuk meg, igen, vannak, nem is kevesen olyan pedagógusok, akik hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak, nagyon nehéz terepen. Minden tiszteletem az övék!
Na persze ezeket a tanárokat, területeket és iskolákat a kormánynak (és persze: korábbi kormányoknak) már réges-régen sokkal jobban kellett volna dotálni. A pedagógusokat és az iskolákat is. De ebben az országban egy ideje máson vannak a hangsúlyok – konkrétan, fizikailag-pénzügyileg és elvekben is. Stadionokra költünk, nem keveset. Fűtött gyepre. A focisták adóengedményeket kaptak, pedig a milliós fizetések csak úgy repkednek. A haverokat tömjük ki kamu közbeszerzéseken (OK: a korrupciós mintáknak 100%-osan megfelelő forgatókönyvek szerint) sok tíz-, sok száz millió forintokkal. Az a baj, hogy nem azt mondja a levélíró, hogy milyen felháborító, hogy az én tanítványaim nem juthatnak el a neves gimnáziumba, hanem az viselje ott jól magát, aki oda bekerülhetett.
„Tóni bácsinak”, sőt a Tóni bácsiknak, ha valamiért, hát ezért kellene már régóta felszólalniuk. Hogy nincs fontosabb az oktatásnál, a szociális ellátásnál és az egészségügynél. Hogy az iskola még mindig újratermeli a hátrányokat, hogy már a tanárok túlórájára is gyűjteni kell, és még mi mindenre nem. Hogy úgy tűnik, hogy nem tűnik úgy, hogy cél lenne az iskolákban a kritikus, önálló gondolkodás kialakítása, hogy nincs tanszabadság. Hogy nem költünk eleget az oktatásra GDP-arányosan.
De Orbánék jól elvannak például egészségügyi vagy oktatásügyi miniszter nélkül. Hisz ott van a Pintér Sanyi bácsi, ő majd megold mindent is.
De lehet, hogy a valódi Tóni bácsik már rég megtették volna, ha nem olyan lenne a légkör, hogy az emberek nem mernek, nem mertek véleményt kifejezni. Ez viszont mára átfordult. Nem az ellenzéki pártok és gyurcsányferencek ellen küzd most a hatalom, hanem egyre több politikával mindeddig nem foglalkozó, tüntetésen soha nem járó ember ellen. A magyar nép egy jelentős része ellen, akiket nem közpénzen vett buszokkal szállítottak maguk óhajára és közmunkásként megrendelésre a békemenetekre, amiknek az egyik szervezője nemrég háborút követelt Amerika ellen. Mondom, ők, ezek a képmutatás bajnokai.
Október 23.
A pedagógus levelében előkerül október 23-a is. Hogy nemzeti ünnep volt. Erre jött Lili, és káromkodott, a nép pedig tüntetett. És persze előveszi az ‘56-os hősöket is. Karaktergyilkos, Lili elleni hergelésre alkalmas gyűlöletbeszéddé válik innentől a levél, és amikor már a szakszervezeteket kezdi el ócsárolni, akkor tényleg kibújik a szög a zsákból, hogy ez nem más, mint az egyre inkább pánikba eső, a saját hátsóját féltő, reszkető hatalom érdekében nettó politikai céllal, megrendelésére írt aljas levél. De mondom még egyszer, majdnem mindegy is, hogy a Fidesz írta, vagy olyan tanár, akinek a hatalom megvédése a célja.
A magát megnevezni nem kívánó tanár levele
„Kedves Lili! Te értem ne harcolj!
Mi, sok kollégámmal együtt azért küzdünk nap mint nap, hogy a nyomorból, a kiszolgáltatottságból, a megbélyegzésből érkező gyerekeket jóra tanítsuk, arra, hogy elhiggyék, hogy ők is fontosak, hogy ők is értékesek, hogy ők is szerethetők!
Tudod, ők sokkal cifrább és trágárabb kifejezéseket ismernek, mint te, és azt naponta hozzánk is vágják éveken át! És mi csak azzal érhetünk el eredményt, ha ezt nem viszonozzuk!
Gondold el, milyen éveken át úgy hallgatni a szidalmazást, hogy nem vágsz vissza hasonlóan!
Ezt hívják alázatnak, és mi csak ezzel győzhetünk! Ehhez tanulni kell sokat és sokáig, és hinni örökké, hogy sikerülhet! Több folyamatosan káromkodó gyerekből neveltünk választékosan beszélő, tanult embert! Ők minden bizonnyal nem olyan családból jöttek, mint te!
A te iskoládba kevés eséllyel nyerhetnének felvételt, de a te iskoládból, a te társaid közül többen érezték úgy, hogy segíteni akarnak nekik önkéntesen! Igaz, ők nem slammeltek, sokkal hétköznapibb módon segítettek, beszélgettek, sportoltak velük, és képzeld, nem szitkozódtak, és nem káromkodtak! Mert valaki őket is alázatra nevelte! Szerintem a te iskoládban ez jelenti a többséget, és te ebből szeretnél kitörni! Sikerült, ha csak egy pillanatra is, de híres lettél, vagy inkább hírhedt!
Tudod, egy ilyen fellépéssel nem használsz nekünk, csak pusztítani szeretnéd a hitet, hogy nekünk is sikerülhet, mert ha egy elit iskolába járó, érettségi előtt álló értelmiségi jelölt erre képes, mit várjunk egy gettós zacistól, ugyebár, mondaná a hétköznapi ember.
De az igazi pedagógus nem hétköznapi ember, és te egy igazi pedagógust nem hozol zavarba az öncélú trágárkodásoddal!
Köszönöm, hogy helyére tetted a dolgokat! Új értelmet adtál a napjaimnak! Mert amíg vannak ilyen Lilik, és ilyen hangosak, addig kell a csendes szabadító magyar tanító, az alázatos, a hiteles, a következetes, a józan, az elkötelezett és – igen, a hívő! Az olyanok, akiket most te szembeköptél azután, hogy szavaid trágyájával gyaláztad meg azoknak a pesti srácoknak az emlékét, akik hang nélkül haltak meg ezért a sokat szenvedett hazáért! Érted!? Érted és értem és értünk!
Hangtalanul, alázattal, hősként 16 évesen, vagy még két évet várva az akasztásra! És te most meleg nyálban egyesülsz ezeknek a hősöknek a gyilkosaival!
1956-ot érdemtelenül a szádra vetted, talán 2006-ot inkább érdemes lett volna, bár arról téged még nem taníthattak, az még nem tananyag, de tanulságos!
A te iskoládban biztos hallottad már: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Ezt egy nálad sokkal nagyobb forradalmár mondta, egy sokkal durvább diktatúrában! Megbocsátok neked, Lili, mert nem tudod, mit cselekszel, de ha majd rájössz, ne felejts el bocsánatot kérni azoktól, akikbe belerúgtál, az igazi pedagógusoktól! Próbáld meg te is!
Mutasd meg, mennyit érsz nem slamben, hanem frankón izomból, nyakig István-aknában Pécsen, vagy a Munkás utcában Mohácson! Várnak, akik áhítják a segítséget!
A Pedagógus Szakszervezeteknek pedig üzenem, hogy aki pénzért nyújt szerelmi szolgáltatást, az ne csodálkozzon, ha örömlánynak nevezik, ezt Lili majd lefordítja nektek profánabb formában is. A lényeg, hogy bármennyire is akarjátok elhitetni, mennyire érzékenyek vagytok a tagságotok problémáira, egyre inkább kilóg a lóláb, mert aki korpa közé keveredik, azt, ugyebár, elfogyasztják a sertések, jelen esetben az önös céljaik érdekében bárkit felhasználó pártok!
Veletek nem tudok közösséget vállalni, mert ti választékos kommunikációval is messze Lili alatt vagytok erkölcseitekben, és korotok miatt a változásra is kevesebb az esély, mint az ő esetében! NA, CSÁ! LÉPTEM! ÁLDÁS, BÉKESSÉG!”
19? Lapot!
