Pankotai Lili tavasszal elmondott egy beszédet egy pécsi slam poetry versenyen. Amit aztán elmondott október 23-án este is, Budapesten. Azóta az egész ország a 18 éves gimnazistáról beszél. De vajon olvasták-e a beszédet? Vagy neki sem álltak, mert bele sem kezdenek olyanba, amiben csúnya szavak vannak? Segítünk, az alábbiakban köüzöljük a teljes szöveget ba.., szóval a bé és ef és ká betűs szavak nélkül.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Annyi megjegyzést azért teszünk az elején, hogy a 444 már tegnap begépelte a teljes szöveget, és hogy a végén azért az eredetit is közöljük. Azért is, mert az áramvonalasnál és felpuhítottnál, pláne a képmutatónál sokkal jobban szeretjük az őszinte beszédet, akkor is, ha kemény.
Az elsőnek közölt, nem eredeti verzióban a címen túl vastagítottuk vagy kipontoztuk a változtatásokat.
Pankotai Lili: Jövő (nem eredeti verzió)
“Csütörtök van.
Épp olyan mint az összes többi a többi közül.
Meg mertem kérdezni a keresztény-konzervatív,
az „apa férfi, az anya nő”-iskolámban, hogy:
„Tanárnő, mégis mi a véleménye a tüntetésekről?”
Mert tényleg érzem a szomszéd nyomást
a mi magunk hátán is, hogy a 12 éves Putyin-barátságunk mehet a kukába.
De mi mégse hagyjuk, mert a rezsiár fontosabb, mint Európa most is.
De tanár úr, maga itt, most mit gondol?
Hogy a fizetése 25 évesen diplomával diktatórikusan lett eldemonstrálva?
Mennyire szomorú egy tízes skálán, hogy a tescós dolgozók száma több,
mint a magyar hivatásban elhelyezkedők száma?
Több tanártól kaptam meg, hogy
a semmire sem fogom vinni.
De tudom, hogy nem ők a tanárok mind,
és igenis, akinek nem inge, nem veszi magára.
Hisz, ahogy negyedik osztályban a tanárnő tanította,
„Kinek nem inge, … nem veszi magára”.
Mennyire jogos vajon, hogy tizenévesen,
ha ez a hangom, az csakis a baloldalé?
A bal meg, ha éppen nem olyan képes
azt mondani, hogy a jobbé,
pedig vágod? Én csak próbálok jobb lenni, mint amik ti vagytok.
És a legjobb az egészben, hogy nektek volt is lehetőségetek a rendszerváltásra.
Tőlünk várjátok a jövőre való megváltást?
Hogyan, amikor az egyetlen számításunkra való megoldás
a Pitagorasz?
Azt hiszed, ki tudod törölni a gondolkodást?
A francokat.
A generációm vállalja fel a hivalkodást, hogy nem érdekel minket,
ki az anya, és ki az apa,
csak szeresse azt a gyereket, akit a ti nemzedéketek nem mert felnevelni sem.
Mert nekem soha nem az lesz az első, kedves Hír TV,
hogy ki kinek az ágyába bújik be esténként,
hanem hogy vállalja a véleményét bárkivel szemben,
még ha emiatt meggyűlik is a baja a többséggel szemben.
Széchenyi fogalmazta meg a legszebben:
„Ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén,
akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.”
A csudába már az ideológiákba,
mert mi már merünk azok lenni, akik akarunk valójában,
de a kispista nem meri megmondani, hogy
amúgy ezt a fiút szereti a szomszéd faluban.
És tudod, nekem aztán ehhez semmi közöm sincs,
mert nem az én problémám,
de ha a legjobb barátom szíve fáj,
merem azt mondani, hogy változtatok ezen az országon.
Mert ha az ő szíve, az enyém is kezd meghalni már.
És nekem nemcsak a sajátom az érdekem,
nem is a te érdemed,
hanem megtanultam 56 október 23-át,
és fáj, amikor a mai fiatalok kiállnak magukért és tanáraikért,
és azt mondják rájuk, a megátalkodott libsik azt akarják, övék legyen minden,
és ezért harcolnak, mindenért.
Mert hallod? Nem.
Szeretnék gondolkodni, és a világgal végre nem szembemenni.
Azt hiszed, nem tisztelem a múltat?
Hogy Petőfi és Csokonai nekem egy rég elfeledett kulturális ultra?
Hát vágod? Tényleg nem.
Pont arra nevelt a 12 pont és az aradi vértanúk,
amiért éppen itt most felszólalok,
bár lehet, szerinted túlvadult.
Szeretnék gondolkodni,
a hexameteren túllátni, rálátni,
a fizetésen elcsodálkozni,
mert igenis ők tanítják a jövőt.
És ha el sem hiszed,
de én és mi vagyunk a jelen
és a … jövő.”
És akkor jöjjön az eredeti, ká-betűkkel, meg a többivel
Pankotai Lili: Jövő
“Csütörtök van.
Épp olyan mint az összes többi a többi közül.
Meg mertem kérdezni a keresztény-konzervatív,
az „apa férfi, az anya nő”-iskolámban, hogy:
„Tanárnő, mégis mi a véleménye a tüntetésekről?”
Mert tényleg érzem a szomszéd nyomást
a mi magunk hátán is, hogy a 12 éves Putyin-barátságunk mehet a kukába.
De mi mégse hagyjuk, mert a rezsiár fontosabb, mint Európa most is.
De tanár úr, maga itt, most mit gondol?
Hogy a fizetése 25 évesen diplomával diktatórikusan lett eldemonstrálva?
Mennyire szomorú egy tízes skálán, hogy a tescós dolgozók száma több,
mint a magyar hivatásban elhelyezkedők száma?
Több tanártól kaptam meg, hogy
a semmire sem fogom vinni.
De tudom, hogy nem ők a tanárok mind,
és igenis, akinek nem inge, nem veszi magára.
Hisz ahogy negyedik osztályban a tanárnő tanította,
„Kinek nem inge, kurvára nem veszi magára”.
Mennyire jogos vajon, hogy tizenévesen,
ha ez a hangom, az csakis a baloldalé?
A bal meg, ha éppen nem olyan képes
azt mondani, hogy a jobbé,
pedig vágod? Én csak próbálok jobb lenni, mint amik ti vagytok.
És a legfaszább az egészben, hogy nektek volt is lehetőségetek a rendszerváltásra.
Tőlünk várjátok a jövőre való megváltást?
Hogyan, amikor az egyetlen számításunkra való megoldás
a Pitagorasz?
Azt hiszed, ki tudod törölni a gondolkodást?
A faszt.
A generációm vállalja fel a hivalkodást, hogy leszarjuk,
ki az anya, és ki az apa,
csak szeresse azt a gyereket, akit a ti nemzedéketek nem mert felnevelni sem.
Mert nekem soha nem az lesz az első, kedves Hír TV,
hogy ki kinek a faszát szopja teli erőből,
hanem hogy vállalja a véleményét bárkivel szemben,
még ha telibe előre veri is a többséggel szemben.
Széchenyi fogalmazta meg a legszebben:
„Ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén,
akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.”
A faszomat bele az ideológiákba,
mert mi már merünk azok lenni, akik akarunk valójában,
de a kispista nem meri megmondani, hogy
amúgy ezt a fiút szereti a szomszéd faluban.
És tudod, nekem aztán ehhez semmi közöm sincs,
mert nem az én problémám,
de ha a legjobb barátom szíve fáj,
merem azt mondani, hogy változtatok ezen az országon.
Mert ha az ő szíve, az enyém is kezd meghalni már.
És nekem nemcsak a sajátom az érdekem,
nem is a te érdemed,
hanem megtanultam 56 október 23-át,
és fáj, amikor a mai fiatalok kiállnak magukért és tanáraikért,
és azt mondják rájuk, a buzi libsik azt akarják, övék legyen minden,
és ezért harcolnak, mindenért.
Mert hallod? Nem.
Szeretnék gondolkodni, és a világgal végre nem szembemenni.
Azt hiszed, nem tisztelem a múltat?
Hogy Petőfi és Csokonai nekem egy rég elfeledett kulturális ultra?
Hát vágod? Rohadtul nem.
Pont arra nevelt a 12 pont és az aradi vértanúk,
amiért éppen itt most felszólalok,
bár lehet, szerinted túlvadult.
Szeretnék gondolkodni,
a hexameteren túllátni, rálátni,
a fizetésen elcsodálkozni,
mert igenis ők tanítják a jövőt.
És ha el sem hiszed,
de én és mi vagyunk a jelen
és a kibaszott jövő.”
19? Lapot!
