Iskoláskort még el nem ért gyermeket vagy gyermekeket nevelő családoknak ajánl ingyenes segítséget, és nagyon hasznos, gyakorlati tanácsadást az Otthon Segítünk Alapítvány. A civil szervezet két évtizede segíti a kisgyermekes családokat olyan módon, hogy önkénteseket készít fel a segítségnyújtásra, és hoz össze olyan érintett családokkal, amelyeknél szükség lehet tapasztalt, a gyermeknevelés ezen fázisát már megélt szülők és nagyszülők segítségére, tanácsaira. Hamarosan újabb, önkénteseket felkészítő rövid (és ingyenes) tanfolyam indul, amelyre még vannak szabad helyek.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Tizen jelentkeztek önkéntes munkára az Otthon Segítünk Alapítvány pécsi szolgálatánál az elmúlt hetekben. A nemzetközi hátterű, több mint félszáz országban működő alapítvány pécsi csoportja immár húsz éve nyújt segítséget a hozzá forduló baranyai családoknak, és ez idő alatt másfélszáz família nehézségeinek leküzdésében vállaltak szerepet az alapítvány önkéntesei.
A szolgálat 40 órás, térítésmentes képzést tart az önkénteseknek, s legközelebb február 4-étől indul egy ilyen kurzus. Erre iratkoztak fel eddig tizen, ám még fogadnak újabb jelentkezőket.
Az Otthon Segítünk tevékenységéről a pécsi szolgálat egyik koordinátora, Herczeg Zsuzsanna beszélt a Szabad Pécsnek. Mint tőle megtudtuk, az alapítvány azoknak a családoknak nyújt segítő kezet, ahol van legalább egy iskoláskor alatti gyermek. Az önkéntesek a saját gyermekeik és unokáik nevelésében tapasztalatot gyűjtő szülők és nagyszülők, akik hetente egy alkalommal otthonukban látogatják meg a segítséget kérő családokat.
Szolgálatuk sokrétű: játszanak és tanulnak a gyerekekkel, segítenek a házimunkákban, de az is lehet, hogy csak beszélgetnek, együtt vannak a családdal.
Az alapítvány nem ad anyagi támogatást a családoknak, hanem az önkéntesek empatikus együttműködésével igyekszik könnyíteni a hozzájuk fordulókon. A szülők általában azért igénylik ezt, mert egyre fojtogatóbbnak érzik a rájuk rakódó feladatokat. Az önkéntesek dolga, hogy a családdal összefogva megelőzzék a nagyobb bajt, a szorongások elhatalmasodását, a depressziót, a szülő-gyerek kapcsolat szétesését. Gyakran olyan szülők fordulnak az alapítványhoz, akik egyedül nevelik gyermekeiket, de az is tipikus, hogy az anya attól szenved, hogy párja – épp a család jóléte érdekében – túl sok munkát vállal, így keveset van otthon.
Az is jellemző gond, hogy a szülők nem számíthatnak a nagyszülők vagy más rokonok segítségére, így néha elnyeli őket az otthoni feladatok tengere.
Herczeg Zsuzsanna szerint az önkénteseket a segített családok mindig nagy várakozással fogadják. A csengő megszólalásakor a gyerekek gyakran az örömtől sikongva futnak ajtót nyitni, és 3-4 órával később könnyes a búcsú. A sikerért az önkéntesek sokat tesznek. Anekdotikus sztorik vannak arról, hogy egy-egy aktivista miképp vett részt a rábízott család életében. Az, hogy valaki 50-60 évesen a gyerekekkel versengve, popsitepsiben csúszik le a behavazott szánkódombról, szinte természetes. Volt olyan 70 felé járó férfi aktivista, aki nemcsak a házi javításokat és a fűnyírást végezte el, de focizott is a rá nagyapaként tekintő fiúkkal.
A nyitottságot és odaadást követelő munkát az önkéntesek ingyen végzik, mégse maradnak „fizetség” nélkül, hisz a velük kapcsolatban álló családoktól nagyon sok szeretetet kapnak.
Herczeg Zsuzsanna hangsúlyozza, hogy az önkéntességnek két feltétele van: a szülői tapasztalat és a képzésen való részvétel. Szaktudásra nincs szükség. A koordinátor egyébként ezt a munkát főképp azoknak ajánlja, akiknek gyermekei már nagyobbak, és még nincsenek unokáik, családjuk esetleg külföldön vagy távol él, ezért hiányzik számukra a gyerektársaság, és szívesen megosztanák szülőként szerzett tudásukat, tenniakarásukat.
Az Otthon Segítünk Alapítvány honlapja ITT érhető el.
