Riadót fújok magam is, a Pécsi Harmadik Színház végveszélyben… van, volt, ha megmarad, marad is, mert mindig is abban volt, mert harmadik utas (mi belgák, hová álljunk?). Most a saját megfogalmazásukban a megszűnés környékezi az intézményt. Milyen okok vezettek ide? Milyen megoldási lehetőségek vannak?
A cikk a hirdetés után folytatódik
Leginkább egy korábbi, ma már egyértelműen rossznak bizonyult döntés következménye a jelenlegi helyzet: az akkori pécsi városvezetés szorgalmazta a színház magánkézbe adását (mi más, mint spórolás miatt). Úgy emlékszem, Őri László (ma Baranya Vármegye Önkormányzatának elnöke), és Hoppál Péter szorgalmazták leginkább (utóbbi februárban még kulturális államtitkár) a színház eladását, merthogy a TAO-támogatással minden jó lesz. De a TAO-val való visszaélések miatt a törvényi helyzet rövidesen megváltozott (a TAO-nak vége lett), a kétmillió forintért eladott (ennyiért ki ne venné meg?) patinás színház Moravecz Levente kezébe került (aki tőkét nem hozott a színházhoz, hanem a bulvárelőadásai pécsi játszóhelyéül használta az épületet), s mivel változtak a támogatási feltételek – miért kellene támogatni állami pénzzel egy magánszínházat? – egyre nagyobb veszteséget görgetett maga előtt a kiemelt színház státuszú intézmény.
Erre a helyzetre pakolt még rá a közműszámlák emelkedése (egy magánszínháznak miért is járna kedvezményes rezsiár?). Hasraütésre hétszeres piaci árral számolva gyakorlatilag kódolt az intézmény anyagi ellehetetlenülése (mert egy színházban világítani, azt biztosan kell).
Maradt néhány kérdés. A színház a nézőkhöz fordul segítségért. Oké, a térség vállalkozói között akad milliárdos, vagy a zsebébe nyúl (akkor a probléma megoldva!), vagy nem. Akkor jönnek a következő kérdések: Mi lenne veszélyben? És újra csak, mi a megoldás?
Van a legkézenfekvőbb megoldás: senki nem csinál semmit, a politikusok hallgatnak, összegyűlik a Színház számláján pár százezer forint, még lesz pár előadás (valahogy, valamiből) és kész passz. Bezárnak. Az egész ügyet el lehet felejteni, megszűnt a városban a POSzT, megszűnt az Echo folyóirat, de egy Népszabadságot is meg lehetett szüntetni az országban simán. Páran morognak, az egész elfelejtődik hamar. Harmadik vagy Negyedik Színház volt az Uránban? De hol is? – hangozhat majd a kérdés nyolc év múlva.
De ki vagy mi van veszélyben?
Mi magunk, a városban, régióban élők. Mi vagyunk veszélyben. Mert mi a Pécsi Harmadik Színház? Egy múzeumhatású, szocreál épületben rekedt, kortárs drámaműhely? Ha néha elbambulok előadásra várva, néha belém hasít egy-egy épületrészlet láttán, hogy ez itt tényleg az ércbányászok kulturális intézménye volt!
Életkoromnál fogva lemaradtam a Pécsi Harmadik Színház néhány legendás előadásáról (Örkények), gimnazista voltam, amikor Mihalik Zsolt, a magyarfaktos tanárom elráncigált néhányunkat oda. Mondta, hogy „Van ez a Mrożek nevű versenyző, az ő Emigránsok című darabját nézzük meg fiatalok!” Addig Kaposvárra jártunk hasonló élményekért Szederkényi Juli nénivel. Engem Kornis Mityu Hallelujája kötött oda leginkább a Harmadik Színházhoz, szinte semmi mást nem tudok felidézni 1991-ből érdemben. Újvári Zoli játszta Lebovicsot, lángoló Népszabadsággal rohangált a színpadon, meg majd megpukkadtam a röhögéstől, milyen látványt nyújtott rövidgatyában. Zseniális alakítása volt. Emlékszem Barkó Gyuri bácsi hangjára, tekintetére, Szebire, a zenére…
Egy másik hatalmas szakmai és közönségsikerüket Spiró Kvartettje jelentette. Tizenháromszor láttam az előadást, máig bennem van a lüktetése, pontossága, Márton András fájó szembesítése (mivel mással, mint hogy hol élünk), Krum Ádám felhorgadásai, a Vári Éva által megformált nőalak együgyű, emberi gesztusai… Az a rengeteg kortárs magyar dráma, ami itt volt látható összefoglalható annyiban, hogy hiteles megjelenítése volt az életünknek.
Mert miről szól a kortárs színház? Ha valaki nem tudná: rólunk! Azaz nemcsak a színház, mi magunk is veszélyben vagyunk, mert megint szegényebbek leszünk valamivel, ami az életünk részét képezi. Mármint amit jobb szó híján nevezhetünk pécsiségnek, helyi értéknek, kultúrának, szívünk csücskének… de címkézhetjük akárhogy, ha ez elvész, akkor kevesebbek leszünk. Ha ismerőseim, barátaim – egy írónak milyen barátai vannak, írók, csepűrágók, csupa haszontalan népek – mindig elmondják, hogy Pesten kívül az országban egy hely van csupán, ahol élni tudnának, Pécsen. Mert itt van választék, többfajta színház, képzőművészetből is több irány, galériák, Pécsi Balett, néptánc, a Pannon Filharmonikusok, népzenészek, Szélkiáltó, száz garázsbanda, Jelenkor, meg Bertók László… Soroljam még? A veszteségeket is lehet hosszan, ahogy a halottakat? Mert se POSZT, se Echo… És a sor folytatható.
A Pécsi Harmadik Színháznak maradt feladata. Ennek a fajta színháznak a társadalmi kérdésekre adott válaszaira – remélem jogosan használom a többes szám első személyt – igényünk van. Mert persze jó példa lehet Pintér Béla Társulata (magunk közt kicsit elbulvárosodott, de attól még jó), őket eltartja a közönségük, megfizetik a 7ezres jegyárat is. De, teszem fel a kérdést, Pécsett, a város szélén működik ez a gazdasági modell? Attól tartok, hogy nem.
Mert most erről van szó, mire fordítsunk pénzt? Fenntartható-e egy igazságkeresésre, szembesítésre specializált színház? Nem luxuselőadásokról van szó, nem művészieschkedő giccsparádékról, nem narcisztikus akarnokok öntömjénezéséről, hanem ebben az épületben az a normális, hogy kvázi, sírva röhögünk. Magunkon röhögünk, közben pofán csap a valóság szele. Vagy inkább csak szórakozni akarunk ma? Elég, ha beugrom a „nagybőgőbe”? Mert a Harmadikban az előadás nem ér véget a tapsrend után, nincs vasfüggöny! Minden folytatódik, ahogy kilépünk a színház kapuján a szélfútta uránvárosi flaszter fölött repkedő nylonacskókkal, zugokba fázósan meghúzódó csövesekkel. Itt feladata van a színháznak!
A kialakult helyzetet meg kell tudni oldani. A Pécsi Harmadik Színház nem maradhat magánszínház, vissza kell(ene) kerülnie az Önkormányzat szárnyai alá, s a jelenlegi kulturális kormányzati tényezőknek tenniük kell ezért. Írom ezt úgy, hogy ebben az országban élek, ahol oly ritkán működnek normálisan a dolgok. De bízom benne, hogy van az az érték, ami oldalsemleges, ami egyértelmű, amit nem hagyunk elveszni.
Aki megteheti, segítsen! A Pécsi Harmadik Színház Bankszámlaszáma:
11731001-20666200
A Közlemény rovatba írják be: támogatás
Köszönöm!
Balogh Robert író, drámaíró, Harmadik színházi tapstulajdonos
Utóirat:
Az írásomban emlegetett előadásokat Vincze János rendezte. Ha megmarad az általa vezetett színház, ha nem, sokat köszönhetünk neki.
