Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki egy olyan kiállítást látogasson meg, amelynek címe: Problémás képek? Ráadásul az alkotó képei egy elképesztően nehéz, sőt tabunak számító témát járnak körül, az öngyilkosságot. Mégis, ki akarna olyan képeket nézni, ahol emberek nyakába tesznek kötelet? Sőt, azt is hozzá kell tenni, hogy ezeket a képeket egy szobrász készítette. Mégis, azt gondoljuk, hogy mindezek ellenére is érdemes megnézni Böszörményi István május 6-áig, a pécsi Nick Galériában (Pécs, Király utca/Széchenyi tér) látható tárlatát.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Amelynek ráadásul ma este (4-én, csütörtökön este) héttől egy speciális tárlatvezetése következik, az alkotó, Böszörményi István vezet végig a műveken. És az ilyen esemény mindig izgalmas, ráadásul ritka, érdemes akár most azonnal Pécs belvárosa felé venni az irányt.
Ahogyan a bevezetőben feltett kérdésekre is részben amiatt adtunk igenlő választ, sőt azon túl kifejezetten ajánlottuk is a tárlatot, mert a művészet nagyon sokszor dühből, csalódottságból, vagy más indulatból fakad, önkifejezés, bátorság, felkavaró, erős élmény, az alkotó a világot szűri át magán vagy annak egy szeletét, vagy éppen saját magát vagy egy részét mutatja meg az alkotásokon keresztül.
Ott voltunk a megnyitón, a videón hallható is Borza Endre építész megnyitóbeszéde, érdemes végighallgatni. Azt követően pedig Böszörményi Istvánt is kérdeztük, arról, hogy egyáltalán miért készít képeket, szobrászként és miért ezt a témát választotta. A művész azt mondta, hogy nem ő az egyedüli szobrász, aki festett vagy más módon képeket készített, őt pedig érdekelte a képzőművészetnek ez az ága is, és a téma is, amit feldolgozott, hiszen nem ma kezdte, nagyjából 15 éve készítette az első művet. A megnyitón amúgy rajta kívül mások is megjelentek, akik szerepelnek a képeken. És bizony ez is hozzátett akkor a látogatói-befogadói élményhez, hogy a nagy vásznakon halálközei vagy halál utáni állapotban, kötéllel a nyakukban ábrázolt, így látott emberek milyen módon viszonyulnak a képekhez, amelyekhez modellt álltak. Voltak visszafogottabban reagálók és kifejezetten mosolygós, sőt büszke modellek is.
Böszörményi István azt mondta, hogy szobrászként akár már azt is mondhatja, hogy egy teljes vagy majdnem teljes életmű áll mögötte, így gyakorlatilag tét nélkül tudott alkotni és kipróbálni magát, és ebben az alkotói folyamatban az is benne lehet, hogy nem jó, amit csinál. A téma pedig őt magát is foglalkoztatta, korábban felmerültek benne olyan gondolatok is, amiket látunk a képeken. Hozzátette: mestereinek tartja Keserű Ilonát festőművészt és Bencsik István szobrászművészt, annak idején az ötletével, hogy képeket készítene és ezt a témát dolgozná fel, mindkettejüket megkereste és mindketten biztatták a munkára.
19? Lapot!
