Biztosan sokat fogják (és fogjuk még mi is) idézni Hoppál Pétert, aki Tusványoson a szegény ember Orbán Viktoraként nyilatkozott, megosztva gondolatait többek közt a tanárokról és a diktatúráról is.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Az Index állította meg Tusványoson egy beszélgetése után Hoppál Péter kulturális miniszteri biztost, és több aktuális, kurrens témában is megkérdezték a helyszínről tudósítva.
Például a kormánynak nem tetsző könyvek lefóliázásáról, ami szerinte az egy technikai kérdés, de szerinte “a célvitában” kellene egyetérteni, ami szerinte megvan, és ez nem más, mint a gyermekek szellemi fejlődésének a védelme. Ebben szerinte a “legnagyobb”klinikai szakpszichológusokra kell hallgatni, akik “nincsenek a mainstream liberális világ által megvásárolva”, márpedig ők mindig is azt mondták el erről, hogy védeni és óvni kell a gyerekek törékeny lelkületét – és így nem az a kérdés, hogy fóliázzanak vagy ne fóliázzanak, hanem az, hogy megvédjék-e a gyerekeket, mert ebben többeknek is felelősségük van, a könyvkiadóknak – és terjesztőknek és a kormánynak is. Sőt, úgy lenne helyes, ha Európa más országaiban is ez a felelősség vezérelné “a könyvterjesztési kérdéseket”.
A Kossuth-díjak kiosztása pedig nem a pártállami időket idézi, aki ilyet mond, az nem élt a kommunizmusban.
„A diktatúra az, ahol mondjuk Orbán Viktor Egyetemen osztogatnának diplomákat, és félholtra vernének gimnazistákat a véleményükért”– fogalmazott.
Mivel Hoppál tanár volt (és jelenleg egyetemi oktató is), a pedagógusokról és a státusztörvényről is kérdezte az Index munkatársa, mégpedig (érdemes a kérdést is szó szerint idézni) így: “Hogyan értékeli, hogyan tudná a státusztörvényt körülírni, ön szerint ez egy jó dolog-e a tanárok életében?”. Hoppál erre azt mondta, hogy az oktatáspolitika nem a kenyere, szerinte azonban a státusztörvényről komoly társadalmi vita volt, a kormány kinyitotta a konzultációt, így formálódott ez a törvény, és a végeredmény az, hogy sokan szeretnének olyan pozíciókat kapni Magyarországon, mint amilyeneket a mostani törvény biztosít a tanároknak, 50 nap szabadságra és a kötelező óraszámot heti 24 órában stabilizálták, és egy nagy életpályamodell és béremelés indulhat el. Aztán pedig arról beszélt, hogy az EU nem ad pénzt, és hát ettől függ a béremelés, és így az EU/Brüsszel visszatartja még a magyar és a lengyel pénzeket (szerinte) a lengyel választások végéig.
Más kérdés, hogy majd meglátjuk, maguk a tanárok mit szólnak majd ehhez, azaz hányan maradnak végül valójábam a rendszerben szeptemberben is, mennyit kell majd valójában tanítaniuk a bent maradóknak (gyaníthatóan nem 24 órát).
