A Hír TV Napi aktuális című műsora augusztus 21-én új sztárműsorvezetőt kapott sztárgázsiért, Pálffy István személyében, ám az első adás után le is vették a műsorról. A tizenegypercnyi beszélgetés azonban, melyet Márki-Zay Péterrel folytatott, több mint meglepő és több mint mulatságos fordulatokat hozott. A képernyőre visszatérő ex-politikus, ex-diplomata sztárműsorvezető állítólag 3 milliós fizetése bánta a nem túl sikeresen eltervezett, s nem is túl magas szinten végrehajtott cselvetést, mert az alany (MZP ti.) – nincs rá jobb szó – úgy kivágta magát belőle, mintha nem ellene irányult volna az egész, hanem épp ellenkezőleg.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Élő adásban interjút készíteni nem egyszerű műfaj. Pálffy István tapasztalt öreg róka, a rendszerváltás előtt a Hét című műsort is vezette a pártállami tévében (ez volt az akkori politikai újságírás csúcsa), de vezetett hírműsort egy kereskedelmi adón (éveken volt arca a TV2-nek Stahl Judit társaságában), illetve a közszolgálati Híradóját is. A csúcson talán a kertévében betöltött szerepében volt, majd hirtelen visszavonult és kereszténydemokrata politikusnak állt, 2010-től parlamenti képviselőként dolgozott tovább. Karrieríve innentől kezdve még kiszámíthatatlanabb kurflikat írt le: nemzetközi médiatanácsadóból lett dublini nagykövet, majd a Duna Tv-nél médiaszolgáltatási igazgatóként dolgozott. De közben legnagyobb kedvvel gasztronómiával, gasztro-turizmussal foglalkozott, jól is állt neki, műveltsége, udvariassága jól érvényesült, különösképp a legkiemeltebb témájában a borban…. fürdőzött.
Nos, egy ennyire világlátott, harcedzett hatvanhároméves ember vallhat-e kudarcot bármiben? Teszem hozzá: arcvesztés nélkül? A műsor láttán első blikkre azt gondoltam, hogy mintha kijött volna a gyakorlatból. A tévézés, ezen belül az élőzés, nem olyan, mint a kerékpározás. Piszok kemény meló, adrenalinfröccs és egyszerre bonvivánság meg primadonnaság. A napi rutinból ki lehet esni, mert végig észnél kell lenni nagyfeszültség alatt. Komoly agymunka, koncentrációt igényel, magabiztosságot, frissességet.
A régi iskola fölényéből ez alkalommal Pálffy István nem túl sokat mutatott fel, de próbálkozott. Tanítani való ez a kudarc. Először is nézzük a riportalanyt. Márki-Zay Pétert keményfából faragták, sokaknak hihetően hisz abban, amit csinál, hisz az igazában.
Egyszer volt alkalmam egy fórumot vezetni vele – friss polgármesterként járt Pécsett –, de akkor még keveset lehetett róla tudni. Kápráztatóan okosnak tűnt, sziporkázott, elméleti megalapozottságát többféleképp is bizonyította, tényleg zavarbaejtő volt, talán csak néhány olyan gondolatot osztott meg, ami megosztóra sikerült, de azt is feledtette, tompította az általa képviselt tolerancia.
Na, ebből a tiszta, egyértelműen pozitív fellépéséből miniszterelnök-jelöltként keveset láthattunk, sokszor, mintha nem is ugyanaz az ember lett volna, amit lehetne magyarázni a média torzításával, a tanácsadók tévedéseivel és a hirtelen rászakadt teher nyomásával… de nem dolgom a mentegetése. Mert hát emlékezhetünk: egy élő adással (egy sokkal jobb és sokkal felkészültebb kérdezővel szemben, persze) egyszer ő is alaposan megjárta, és nemcsak ő, hanem az ellenzéki összefogás is.
A Hír Tv Napi aktuális című műsorában is úgy jelent meg, ahogy szokott: hiába húzott komoly öltönyt, az aprópöttyös nyakkendőjében, kedvesen mosolyogva, (a már jól ismert) kék szalagot tűzve zakója gallérjára úgy hatott, mint egy idősebb, jóvágású, közepesen elegáns vőlegény.
Pálffynak adtam volna több esélyt arra, hogy az interjúban ki kit fog lenyomni (persze, egy interjúnak nem ez a célja, de a Hír Tv-s gyakorlatot ne tévesszük össze az újságírással).
És hát ez egy ilyen macsó ország. Győzni kell mindig! És Pálffy vesztett? Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Hírt Tv levette a Márki-Zay Péterrel készült beszélgetést a műsor hivatalos honlapjáról – a politikus Facebook-oldalán viszont ott maradt. Ha valamiről úgy tesz valaki, mintha nem is létezne, akkor az bizony fontos dolog. Ott maradt a műsor saját oldalán Pállfy másik interjúja a műsorból, amit Schmitt Pállal folytatott, s inkább kvaterkázás, vagy marketing-beszélgetés, mintsem interjú. Mintha Pálffy messze túl lenne már ezen az egész médiacécón, lassú, akadozó volt az egész beszélgetés, az egykor a Nemzet golyóstollaként emlegetett 81 éves sportoló-politikus élénkebbnek hatott nála.
De megnéztem a hírtévés műsor, a Napi aktuális több, neten fellelhető adását. A politikai térfélen elfoglalt helyéhez illeszkedően egyoldalú, nem túl éles háttérbeszélgetéseket találtam, némelyik csak a kormány álláspontjára koncentrált, ellenzéki vagy szakmai ellenérveket nem bemutató műsortípus ez. A lényeg többnyire elsikkad bennük valahol félúton. Mi lenne a lényeg? A vitahelyzet, az értékszembesítés. A műsor a mai átlagnál kissé lassúbb tempóban zajlik, viszonylag szépen lebonyolítva.
Fontoskodó a műsor feliratozása, a képernyő alsó negyedében olyan plusz információk szerepelnek – amelyeknek zömére semmi szüksége a befogadónak, napi információkat közölnek címszavakban, de a nagybetűs feliratokkal már a beszélgetés irányát támogatják szalagcímekben, kiemelésekben. A pontos megfogalmazások miatt ezeket a feliratokat nem lehet csak úgy rögtönözni, hanem ezek zöme meg kell, hogy legyen írva előre. Ez azért fontos, mert bizonyítja, hogy a műsorszerkezet igényli a tervezést.
Pálffy interjújában Márki-Zay-t az első három percben nem éri túl sok inzultus. Az első percekben a frissen bejegyzett Mindenki Magyarországa Néppárt taglétszámára és hasonló adatokra kérdezett rá a műsorvezető – már ekkor érezni lehetett az elhibázott fókuszt, mert nem volt releváns minden kérdés –, így belerázódhatott egy majdnem szokványbeszélgetés kényelmes ütemébe Márki-Zay (felkészületlen riportert finoman oktató riportalany leosztásban), az első, élesebb kérdésre két és fél percet kellett várakozni. Ekkor, ha nem is udvariatlanul, de közbevágott a tévés, úgy tűnt, végre fogást talált a rutinosan nyilatkozó ex-miniszterelnökjelöltön, és alig tudja magában tartani a közlendőjét.
Itt kezdődik a tulajdonképpeni vetélkedés. Márki-Zay permanensen kampányüzemmódban válaszolt Pálffy kérdéseire, aki kötelességének érezte, hogy cáfolja a politikus őszinte modorban előadott megnyilatkozásait.
Itt az ideje a kérdésnek: mikor feladata a műsorvezetőnek kijavítania a nyilatkozó mondandóját? Ha valakire sértő módon, felelőtlen nyilatkozatot tesz, ha valótlant állít, ha hazudik… Márki-Zay ilyet nem tett, itt a hitbizomány működtette Pálffyt vagy a megfelelési vágy, vagy a hovatartozása mozgatta – volt ő politikus, diplomata, ahol nem a kérdéseivel kellett operálnia, hanem a nézeteivel.
Mint fentebb utaltunk rá, a BBC műsorkészítési elveit talán felesleges a Hír Tv-n számon kérni, Pálffy nem túl éles vitatkozási szándéka semmiképp nem emlékeztett erre, de rutinosan, visszavonulásként a kitérő taktikát alkalmazta, az előre eltervezett kérdéseit tettei fel az improvizáltak helyett. Eközben – a műsorvezető folytatólagos visszavonulása alatt – vágóképeket mutatnak Márki-Zayról, ami tovább hiteltelenítette Pálffy kérdéseit. Mert Márki-Zay minden egyes képen nagy tömeg előtt beszélt, szónoki emelvényen mosolygott, integetett, kedvesen gesztikulált. Ekkor már azon gondolkodtam, hogy vajon Pálffy ellen dolgoztak-e a munkatársai?
Mert a nyomtatott sajtóban elképzelhetetlen, hogy az úgynevezett ellenfélről ne rosszindulatú képeket publikáljanak. Emlékezzünk néhány képre, Orbán csak egyedül állhat Brüsszelben, máshová néz, mint a többiek, kidülleszti a pocakját, cserébe a hatalom sajtójának az ellenzéki tüntetés végeztével forgatnak csak pár vágóképet, amikor alig pár ember áll a téren, de a viszontválasz is remek: a hatalom tüntetésein csak a nácikat mutatják meg és az idiótákat.
Na de, hogy vette volna ki magát, ha élőben faggatják Márki-Zayt, aki rendezett, tiszta a ruhája, értelmesen válaszolt a zavart kérdésekre, ha olyan képeket mutogattak volna a háttérben, ahol mondjuk megvakarja az alfelét, netán az orrát túrja. Nem, ehelyett az operatőrök, vágók szakmaiságát dicsérendő, hiteles, valós vágóképeket vetítettek az interjú mögé. De ebből megint csak Pálffy jött ki rosszul.
Na de, ami miatt az interjút törölte a Hír TV, az az, ami az interjú harmadik percének tizedik másodpercében kezdődött el. Innen indult a cselvetés! Eddig tartott az altatás, Pálffy hangjából is kihallatszott némi változás.
Pálffy István: Azt mondja, hogy kiállás minden társadalmi csoport mellett. Egyformán, egyenértékűen. Ugye?
Márki-Zay Péter: Az üldözöttek mellett. Hadházy Ákost hoztam fel példának…
P. I.: Megbántottak, megsértettek, üldözöttek…
– Nagyon sok megbántott csoport van ebben az országban – kezdi a politikus és sorolja a katásokkal kezdve, hogy ki mindenkiért fog kiállni, ha megválasztják, lényegében azokért, akit jogsérelem ért. Hadházy Ákost is említi, akit nem eskettek fel, illetve Hódmezővásárhelyt, amely az egyetlen megyei jogú város volt, amely nem kapta meg a neki járó rezsitámogatást… A gesztikulációja számomra azt mutatta, hogy szinte rutinszerűen válaszolt a kérdésekre.
Ekkor hangzik el a lényeg!
A műsorvezető minden eddigi kérdése vagy az alanya altatását, bizalmának felépítését, vagy ennek a kérdésének az előkészítését szolgálta. Érdemes megfigyelni, hogy az interjú alatt Márki-Zay nyílt, barátságos, néha kissé naiv arccal tekintget Pálffyra, addig a műsorvezető számára a kérdés feltevése akkora koncentrációba került, hogy nem volt képes ránézni arra, akitől kérdez. Csak az utolsó pillanatban. A gesztikulációja is árulkodó, széles, párhuzamos mozdulatokkal leplezi, hogy voltaképpen hazudik. Olyan, mint egy rossz színész, majdhogynem bele is sül a mondandójába, túl zavaros lesz, túl ködös, szinte értelmezhetetlen.
Pálffy István: Én egy másik példát akartam hozni, és hozom is, hogy ugye van az, hogy bizonyos türelemmel kétségkívül kell lenni egy olyan betegség felé, iránt, mint a pedofiloké. És ugyanakkor ott vannak a gyermekeink.
Márki-Zay Péter ezzel az amúgy teljesen érthetetlen, sőt zavaros gondolatmenettel került nyeregbe. Visszakérdezett a pedofilokkal szembeni türelemre, és ezzel Pálffyt le is gurította a lejtőn. A műsorvezető magyarázkodása pedig csak nagyobb sebességbe kapcsolta a szakadék felé száguldását.
M.Z.P.: Bocsánat, milyen türelemmel kell lenni a pedofilok felé?
P. I.: A pedofil betegség felé. … Azért, mert minden beteggel szemben türelmesnek kell…
M.Z.P.: Elnézést, egy tömeggyilkos is lehet beteg, de ettől még nem kell türelmesnek lenni a tömeggyilkossággal.
P. I.: Az is egy mentális betegség.
M.Z.P.: Nem kell türelmesnek lenni a tömeggyilkossággal, és nem kell türelmesnek lenni a pedofíliával
P. I.:Nem is azt mondom, hogy kizárólag türelmesnek kell lenni, hanem azt mondom, hogy nem lehet szembeállítani egy másik csoporttal. Tehát itt a gyerekek védelméről van szó.
M.Z.P.: Nem lehet kérdés, hogy a pedofilokkal szemben a gyermekeket kell megvédenünk, ezért is kell rendszerváltás. Számomra teljesen elfogadhatatlan az, hogy Peruból egy fideszes nagykövetet hazahoznak, hazamenekítenek a büntetés elől, majd itt szabadon rábocsátják a magyar gyermekekre, egy bűnöző pedofilt, négyszázezer forint pénzbírsággal.
P. I.:Ez megint egy másik, egy konkrét régi ügy. Itt az aktualitásoknál maradjunk, ha szabad kérni…
Az önpusztító Molotov-koktél receptje egyszerű: végy egy felkészületlen, pökhendi, a szakmát elfelejtő, nagyképű riportert, aki még ezen túl is mond egy ökörséget, és egy arra csak egyszerűen reagáló politikust, aki azt mondja, ami minden jóérzésű átlagembernek eszébe jut, majd a műsorvezető nem elnézést kér, nem kijavítja magát, hanem elszabadult hajóágyúként folytatja az ámokfutást.
És ez épp elég ahhoz, hogy teljesen érdektelen legyen, hogy mi jön utána, habár abban sem volt sok köszönet szakmailag. Például, amikor Pálffy azt firtatta a pártalakítással kapcsolatba hozva, hogy mit jelent a kultúraváltás Márki-Zay számára.
Egy újabb feladott labda, újra kampányüzemmódba hozva a friss pártelnök-polgármestert, aki ezek után büntetlenül és kiigazítás nélkül mondhatott ki olyan mondatokat, hogy
„Nem a miniszterelnök fizetését kell emelni, hanem a tanárokét!”
„Nem vasútvonalakat kell bezárni, hanem a magánrepülőzéseket kell befejezni…”
Pálffy ezekre és ezen előzmények után meg hát már mi mást tehetett volna, minthogy újra közbevágott.
P.I.: De elnök úr, konkrétan mit jelent ez?
MZP: Ez teljesen konkrét volt, amit elmondtam.
A végén még szóba került a pártfinanszírozás is, ami láthatóan az előre eltervezettek szerint az ún. tetőpont lett volna. De az addigra már a földbe döngölődött, ám továbbra is önelégült műsorvezető itt sem tudta hozni, amit rá oszthattak, erőtlen közbe-közbemakkantgatások maradtak neki, és kínos, ostoba bazsalygás. Fontos tételmondatok hangzottak el műsorvezetői reagálás nélkül.
„Miért nem üldözik a bűnt?!” (mármint a magyar kormány Magyarországon.)
A menekültekre (fideszül: migránsokra) rákérdezést is sikerült sután végrehajtania Pálffynak, hiába kapott akkor már nagyon is láthatóan a fülesbe szerkesztői utasításokat. Elvesztette a gyeplőt és már a Magyarországot elhagyó tömegekről beszélhetett Márki-Zay, olyan adatokkal dobálózva, amire nem tudott érdemben reagálni a műsorvezető.
Pálffy így végül egy önkritikus mondattal zárta a beszélgetést: „legközelebb… majd nekem is fel kell készülnöm!”.
Szóval a mosolygó vőlegény (ezúttal) kiütéssel nyert.
És nem, nem lesz legközelebb.
A Hír Tv-n biztosan nem. De hogy lesz-e bárhol máshol ezek után, az is egy kérdés. Olyan valódi kérdés, amilyeneket a kérdés alanya nem tett fel, sem MZP-nek, sem Schmitt Pálnak.
Ráadásként legyen egy jópofizó idézet Márki-Zay Péter weboldaláról:
„Tegnap Pálffy Istvánnal beszélgettem, mára kirúgták. Pénteken Gulyás Gergely lesz a beszélgetőpartnerem”
