A Bázis csoport Pécshez kötődő szobrászokból, képzőművészekből áll. Tagjainak tevékenysége nem szűkül be a pécsi vagy a hazai művészeti piacra, nemzetközi felületeken is ismertek. Az egyesület tagjai kézzelfogható tárgyakban fogalmazva közelítik meg felvetett kérdéseiket, ami színesen, gyakran a műfaj határait feszegetve jelenik meg. A kiállítás szervezőjével, Miklya Gáborral beszélgettünk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A Bázis Szobrász Egyesület már egy bejáratott név, de mégis, hogyan jött létre?
Hivatalosan 20 éve alakultunk meg, de a történetünk pár évvel korábbra nyúlik vissza. 2001-ben zajlott a millecentenáriumi ünnepségsorozat, amelynek Pécsett hangsúlyos része volt a Jókai tér rekonstrukciója, ami Pál Zoltán Munkácsy-díjas szobrászművész nevéhez kötődik. Egy ekkora méretű projektet több szobrász tudott csak elkészíteni, és ehhez helyszínt is kellett keresni, mert a kövekkel való munka igényli a megfelelő infrastruktúrát, egyfajta ipari környezet kell és ipari technika is, akár a gépek, akár az anyagmozgatás tekintetében. Egy fél éven keresztül én is részt vettem a team munkájában, és azt gondoltuk, hogy nem kellene veszni hagyni ezt a helyet, és elkezdtünk közösen gondolkodni, hogy hogy lehetne megőrizni. Akkor merült fel, hogy szükség lenne egy egyesületre is. Olyan helyre, ahol kővel lehet dolgozni, ami zajos, hangos, poros, amit nem lehet behozni egy belvárosi műterembe. Így született meg a „Bázis” a Verseny utca 19-ben.
Azóta is voltak hasonló, közös projektetek?
Igen, és ez volt a szándék is. Megtanultunk együtt tudtunk dolgozni, mert és két kéz nem kétszer annyi, hanem sokszor több, mint egy. És ha már együtt dolgoztunk, akkor közösen is hoztunk létre kiállításokat, akár külföldön is: Stuttgartban, Passau-ban, Eszéken… A legutolsó pécsi nagyobb megmozdulásunk az M21 Galériában volt 2017-ben, nagyméretű, helyben készült specifikus installációk is láthatók voltak ott, illetve kisebb tárgyak, még a Covid előtt. Utána kisebb kiállításokban nyilvánultunk meg.
És a mostani kiállítás a Pécsi Galériában?
Itt is úgy indultunk, hogy megpróbálunk valami excentrikus dolgot csinálni és nagy köztéri melókat elhelyezni a térre, de nem sikerült megfelelő forrást találni. Úgyhogy elnapoltuk ezt az ötletet, és a rendelkezésre álló galéria tereit töltöttük meg, csináltunk egy belső téri kiállítást: ez gyakorlatilag a „Mintavétel”.
Melyik munka volt számodra a leginspiratívabb?
Ez egy eléggé változatos kiállítás. Nem volt szándékunk, hogy akár formailag, vagy tematikailag egy kalap alá kényszerítsük a résztvevőket. Van, aki Budapesten alkot, most már más a pécsi kötődése, mint az alakulás idején, van, aki már más anyagot választott, illetve sokan már nem is a Bázis műteremben dolgoznak. Húsz év alatt sok minden változott, sőt van rengeteg új tagunk, akik nem is feltétlenül plasztikai ügyekkel foglalkoznak. Olyan is van, aki éppen most több képet hoz létre, mint plasztikát.
Pál Zolival sokat dolgoztam együtt még diákkoromban, projekten keresztül tőle tanultam meg a szakmának a technikai részét. Több kollégám van, akivel együtt voltam Villányban a doktori, meg a mesteriskolai képzés alatt, akár Kuti László, Kotormán Norbert, vagy Nyári Zsolt, akinek már a lánya is szerepel a kiállításon. Ő már a következő generáció, Gettó Józseffel.
Mindenkitől sokat tanulhatunk, nyilván valakitől technikát, van, akitől szemléletet, van, akitől anyagot, mindenfélét. Ez a műhely nem úgy működik, és nem is feltétlenül az a célja, hogy együtt, egy nagy közös cél, és tematika mellett dolgozzunk, hanem inkább a lehetőségek megteremtéséről, egyfajta szemléletről szól. És valamilyen módon a kontextusról, ami hasonló mindenki esetében, arról, hogy ki honnan indult. Ez a pécsiség. A világban történő részvételünk vagy szerepvállalásaink különböző módjai szerepelnek a kiállításon.
Akkor a „Mintavétel” többszörösen jó cím!
A korból és időből és térből is próbáltunk válogatni. Látszott már nagyjából az anyag kiválasztásánál is, hogy mennyire sokféle. Ezért választottunk egy ilyen típusú célt, ami a címet valamelyest fedi, másrészt mégsem determinálja annyira az alkotókat.
Szerényen a saját szobraidról egy árva szót se szóltál.
Nyilván itt egy csapatról van szó, és ez a fontos, nem az önálló mondanivalóról szól a kiállítás. Egy csoportos kiállításnak nem feltétlenül tud egy olyan magva, vagy olyan központi gondolata lenni, mint egy egyéni kiállításnak, mert az egy-két problematika körül mozog, akár formailag is behatárolható. Most ebben a kiállításban két kvázi összefolyó sorozatom vagy sorozatszerűségem munkáiból válogattam. Az egyik a „Föld csontja” nevű sorozat, amiből készült öt-hat darab, különböző anyagokból, alapvetően mészköveket használva. Van, akinek hosszú évek óta dédelgetett projektjei szerepelnek a kiállításon, van, akinek már több helyen megjelentek a munkái, de van, akinek frissen készült el. De az is fontos, hogy lesznek még szubjektív tárlatvezetések a Pécsi Galériában, az időpontokról még tárgyalunk, de a Galéria oldalán, vagy a mi Facebook-oldalunkon utána lehet majd nézni.
A legközelebbi közös fellépést már tervezitek?
Igen, ezt az anyagot vinnénk máshova is, de közben jött egy lehetőség, Zsdrál Márkó ajánlotta föl, hogy Balatonfüreden, májusban állítsunk ki egyesületként.
Mintavétel
Kiállító művészek: Getto József, Kincses Előd, Kiss Andor, Kotormán Norbert, Kuti László, Lukács József, Miklya Gábor, Nyári Flóra, Nyári Zsolt, Orosz Klára, Palatinus Dóra, Pál Zoltán
A kiállítás ideje: 2023. szeptember 28. – 2023. október 28.
A kiállítás helyszíne: Pécsi Galéria, Pécs, Széchenyi tér
