Száraz Sándor a kilencvenes években a Budapesti Sakkszövetség főtitkára volt, tavaly viszont hajléktalanná vált. A 68 esztendős férfi február óta dél-baranyai fiatalokat tanít sakkozni. Sándor sakkfaluról álmodozik, és arról, hogy nyugodtan éljen végre. Mindkettő „bejöhet”. Ungár Tamás riportja.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A melóscsaládból származó Száraz Sándor a fővárosban nőtt fel, s tízévesen az unokabátyjától tanult meg sakkozni. Nyolcadikban kezdett komolyabban foglalkozni a 64 mezőn mozgatott bábukkal, és középiskolásként már sikeresen szerepelt versenyeken. Később egy nagyvállalat dolgozóinak sakkéletét szervezte, s e sportállás mellett sakkról szóló szakcikkeket és feladványokat küldött különböző újságoknak. 1992-től ő lett a fővárosi sakkszövetség főtitkára. E posztjának köszönhetően rangos versenyeket szervezett, ismerte a hazai sakktársadalom elitjét, és járta a világot.
1998-ban egyik napról a másikra elküldték állásából, és munkanélkülivé vált. Bár utóbb visszahívták volna a szövetséghez, ő sértetten nemet mondott, és abból élt, ami épp adódott: újságot, buszjegyet és cigarettát árult, parkolóellenőr volt, reklámújságot hordott ki, ingatlanhirdetéseket ragasztott. Gyakran feketén.
Közben volt egy élettársa, s ebből a viszonyból két gyermek született. Amikor azonban Sándor úgy érezte, hogy nem kívánatos ebben a családban, odébb állt. Sokkal később értesült arról, hogy volt párja és gyermekei autóbalesetben meghaltak. Hogy a tragédia mikor és hol történt, és melyik temetőben nyugszanak egykori családtagjai, azt ma sem tudja. Száraz Sándorról 2020-ban Nagy József kisregényterjedelmű portrét publikált, a 24.hu-n megjelent írás mesterien foglalja össze Sándor titokzatos, drámai életét.
Száraz Sándor, miután elszakadt párjától és gyermekeitől egy 27 négyzetméteres, ócska, kőbányai lakásban húzta meg magát, amit bankkölcsönből vásárolt. A hitellel nem bírt, majd a fűtésszámlával sem, ezért 2022 októberében kilakoltatták otthonából. Pár óráig hajléktalan volt, ám estére egy ismerős szerzett neki egy nyárikonyhát, ahol meghúzhatta magát.
Minderről értesülve megkereste őt Mali Zoltán, Drávapiski független polgármestere, aki állást és lakást kínált Százaz Sándornak Klagenfurtban. Karintia fővárosában akkor nyílt meg az az alapítványi sakkmúzeum, ami Mali Zoltán többezer sakk-készletének egy részét mutatja be. Mali és a múzeumot irányító, magyar származású Melanie August azt ajánlotta Száraz Sándornak, hogy költözzön ki Klagenfurtba, és tanítson sakkot a 260 ezer lelkes város fiataljainak. Száraz először igent mondott, aztán félve az országváltástól és a nyelvi nehézségektől, meghátrált.
Mali megértette Száraz szorongását, és felvetette, hogy költözzön Drávapiskibe, s oktasson sakkot az iskolásoknak Dél-Baranyában. Erre már ráállt a megszorult férfi, és ez év elején elfoglalta a neki felajánlott egyszobás házat. A feladat szépségén túl a képzés révén remélhető csekély gázsi is vonzotta, hisz 120 ezer forintos nyugdíjának a felét elviszik az adósságai.
Mali Zoltán megszervezte, hogy hol tanítson az idős sakkoktató. Februárban a siklósi gimnázium kadét szakos diákjaival kezdett foglalkozni. Áprilisra hirdették meg ugyanis a kadétok országos sakkbajnokságát, s a Mali-Száraz duó úgy gondolta, ha ott elindulna néhány siklósi fiatal, hamar mérhető lenne az oktatás hatékonysága.
Nos, a mérés jól sikerült: a 166 indulót verbuváló bajnokságra 16 siklósi kadét jelentkezett, s mindannyian bent voltak az első 120-ban, a csapat legjobbja 8. lett, a második legeredményesebb versenyző pedig a 11. A bajnokság koedukált volt, s a lányok tízes mezőnyében siklósi tanuló vitte el a második helyet. Mindehhez tegyük hozzá, hogy a siklósi gimnazisták közül korábban senki sem sakkozott rendszeresen, és februárban többen még azt se tudták, hogyan kell lépni a bábukkal.
Száraz Sándor szerint jövőre a siklósiak érmet hoznak a kadétbajnokságról, s mindenképp ez az iskola lesz a megméretés legjobbja. Ezt már akkor jósolta meg nekem, amikor ellátogattam a siklósi könyvtárban tartott edzésére. Sándor a könyvtár galériáján várta a kadétokat egyéni képzésre. Óránként érkeztek hozzá a diákok, s valamennyiükre 40-50 perces képzés jutott. Egyikük, a 16 éves Csárdi Milán már részt vett a fentebb említett országos kadétbajnokságon, s a középmezőnyben végzett. Milánt olyan feladványokkal várta Sándor, amelyek mindegyikében a fehér két lépés után mattot kell adjon. Az első feladványban a sötétnek még állt két bástyája és három gyalogja, ám a fehér a vezérrel, a királlyal és egy gyaloggal mégis döntésre vitte a harcot. Milán három perc alatt megtalálta a győztes lépéseket, ezért máris új feladványt kapott. Azt is megoldotta két perc alatt, így jöhetett a harmadik próba. A fiú azonban egy rövid szünetet kért:
– Sanyi bácsi, hadd egyem meg a szendvicsemet! – kérte edzőjét a haját a feje tetején varkocsba kötő, kékszemű srác. – Rettenetesen éhes vagyok.
– Egyél csak! – biztatta a tréner – De azért gondolkozz az álláson!
Milán fiatalos falánksággal kivégezte szendvicsét, s közben megfejtette a harmadik feladványt is. Az edzés végén váltottam néhány szót az iskolai órára visszasiető fiúval. Elmondta, hogy amikor februárban járni kezdett Sándor óráira, gyakorlatilag még csak a lépéseket ismerte. Hamar beleszeretett a játékba, s nyáron – mivel nem volt edzés – online sakkozott. Mostanában gyakran „mozognak” a fejében a bábok, s buszozáskor a mobilján sakkmeccseket játszik. A kedélyes, mosolygós, jó felépítésű srác amúgyis szereti a kihívásokat, korábban évekig birkózott, korosztályos versenyen nyert is érmet, s a sakk mellett van még egy hobbija: a bűvészkedés. Amikor erről beszélt, elővett a zsebéből egy pakli kártyát, s megkeverte „bűvészesen”. Egyébként a pandémia idején fogott bele a bűvésztrükkök tanulásába, utóbb voltak már fellépései is, és Milán elképzelhetőnek tartja, hogy ezt a pályát választja majd. S mit ad a sakk Milánnak? Azt ekképp összegezte:
– Érzem, hogy fejleszti a logikámat, arra tanít, hogy a másik fejével is gondolkozzak.
A gimnázium első osztályába járó Benkő Balázs is megtapasztalta már, hogy a sakk élesíti az elmét, bár még csak négy hete jár Sándor foglalkozásaira. A katonai pályára készülő fiú korábban apjával játszott néhány partit, és biztos abban, hogy apja már nem tudná „lenyomni” őt. Pár szót váltottam Balázs édesanyjával, s ő úgy vélte, hogy fiára máris jó hatással van a sakk:
– Összefogottabb lett – mondta az asszony röviden.
Kovács Virág aznap jött először Sándor edzésére, amikor Siklóson jártam. A másodikos, kisharsányi gimnazistáról és három testvéréről nevelőszülők gondoskodnak. Amúgy Virágnak összesen 13 testvére van, s a vér szerinti szülők egyikükkel sem foglalkoztak, így valamennyien nevelőszülőknél nőttek fel. Virág szép alakú, kékszemű teremtés, jól tanul, s a közszolgálati egyetemen szeretne majd diplomázni. Erős benne a versenyszellem, évek óta kickboxol, nyert már érmeket.
– Sakkban is győzni szeretnék – vallotta be Virág. – Még nem tudok jól, de volt már, hogy megvertem az egyik bátyámat. Ha kikapok, nem szomorkodom, hanem revansot kérek.
Száraz Sándor is azokat a tulajdonságokat szeretné fejleszteni, amiket a hozzájáró fiatalok fontosnak tartanak. Nem versenyzőket akar képezni, hanem gondolkodó embereket. Ha aztán valakiről kiderül, hogy belőle versenyző is lehet, az plusz nyereség. Száraz Sándor a siklósi gimnázium 15 tanulójának tart sakkedzést, emellett a harkányi általános iskolában is elkezdte a sakkoktatást. Hétvégén pedig sakkórát tart a harkányi fejlesztő műhelyben, a Csodakamrában, ott alkalmanként 5-10 gyerek érdeklődik a program iránt. Ugyancsak hétvégén a siklósi könyvtárban is feladványokkal fogadja a sakk iránt érdeklődőket.
A legnagyobb terv azonban az, hogy Drávapiski váljon sakkfaluvá, ahol a település minden fiatalja rendszeresen sakkozik. Száraz Sándorról Mali Zoltán a saját közösségi médiás oldalán is írt. Nekünk pedig azt mondta, hogy két okból „csalta el” falujába Száraz Sándort: egyrészt a reménytelen helyzetbe került idős mesternek új célt, társaságot és megélhetést akart biztosítani, másrészt úgy gondolta, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű falu fiataljainak szellemi fejlődéséhez a sakk nagyban hozzájárulhat.
– Ahhoz, hogy kimozduljon ez a falu és a környék a sanyarú helyzetéből először a fejekben kell rendet tenni – mondja az előbbiek kapcsán Mali Zoltán. – Mert szép dolog, hogy a rászorulók bútort, tüzelőt, ételt és ruhát kapnak ingyen, ám ettől valójában nem jutnak előbbre. Akkor lesz jobb sorsuk és perspektívájuk az itteni családoknak, ha taníttatják és nívós iskolába íratják a gyermekeiket. A sakk segíthet abban, hogy a fiatalok játékos formában ráérezzenek a gondolkodás és a tudás fontosságára. Ezért mi nem sakkzseniket akarunk nevelni, hanem tanulni vágyó, kreatív embereket. Erről szól majd a sakkfalu, ha sikerül megvalósítanunk – zárta a gondolatait a sakkozó polgármester.
Disclaimer: A Szabad Pécs hamarosan új cikkel, új baranyai történettel jelentkezik, amely az iskolai sakktanításról szól.
Ez a cikk a “Szabad oldal” kezdeményezés részeként jelent meg, együttműködésben a Szabad Európával.
