Kepes András idén ünnepelte 75. születésnapját, kereken 50 éve van a pályán. Ebben a különleges évben jelent meg új regénye, a Két macska voltam, melynek bemutatója előtt beszélgettünk vele a televíziós karrierjéről és a másfél évtizeddel ezelőtti váltásáról, amikor író lett.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Kepes András nevéhez fűződik a Magyar Rádióban egykor hallgatható Gondolatjel c. műsor, de ő volt az 1980-ban indult, ma már legendásnak számító Stúdió c. hetente jelentkező kulturális műsor alapító főszerkesztő-helyettese is.
„Egy olyan időszakról beszélünk, amikor a televízióban egy csatorna volt és hétfőn nem volt adás. A Stúdió mindig kedden volt, már kiéhezett az egész lakosság, mert hétfőn nem lehetett tévét nézni és a Stúdió a mindenkori sorozat (a szerk. pl.: Onedin család, Gyökerek) után ment, olyan nézettsége volt akkor egy tévéműsornak, amit ma szinte elképzelni is nehéz: egy kulturális műsort akkoriban két-három millió, de akár négymillió ember is nézett.”
És akkor még az 1994-1998 között működő Desszertről nem is beszéltünk, ami szintén tömegeket vonzott a képernyő elé, s Kepes András ezáltal tett szert széleskörű ismertségre.
„Azt hiszem a Desszertnek az volt a varázsa, hogy abban az időben úgy döntöttem, hogy olyan embereket szeretnék egy asztalhoz ültetni, akik az életben nem nagyon ülnének le együtt, vagy azért mert más volt a világlátásuk, vagy azért mert olyan szociális és kulturális különbség volt köztük. Az én kiindulópontom az volt, hogy ha valaki elég nyitott és intelligens, képes odafigyelni a másikra is, akkor egy vacsoraasztal mellett is tudnak olyan izgalmasan beszélgetni, amit még ők maguk sem feltételeztek magukról, merthogy nem kerültek addig ilyen környezetbe. Az első étterem egy kockásabroszos étterem volt. Az első műsorban az akkori belügyminiszter ült az asztalnál, egy kukás és egy fiatal, akkor még ismeretlen, később nagyon ismertté vált jazzénekesnő ült az asztalnál, Soma Mamagésa.”
A televíziózás után Kepes András íróvá lett, az elmúlt 15 évben három regénye és két esszéregénye jelent meg, első regénye, a Tövispuszta több mint 100 ezer példányban kelt el.
„Amióta abbahagytam a televíziózást, felnőtt egy olyan generáció, akik nem is láttak engem a tévében. Sőt olyan 30 éveseket ismerek, akik csak a könyveimből ismernek, és meglepődnek, amikor megtudják, hogy én tévéműsorokat is készítettem valamikor.”
A teljes interjút meghallgatja a Szabad Pécs közéleti és közösségio podcast-adásában, a Helyreigazításban!
