Lapértesülések szólnak arról, hogy ő maga döntött úgy, hogy véget vet az életétének. 46 éves volt. A Pécsi Tudományegyetem azt írta, tragikus hirtelenséggel hunyt el. Frissítve!
„46 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Jakab Ferenc virológus, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem innovációs rektorhelyettese, a Virológiai Nemzeti Laboratórium vezetője. Jakab Ferenc professzort a Pécsi Tudományegyetem saját halottjának tekinti, emlékét tisztelettel és kegyelettel megőrzi. Temetéséről később intézkednek.” – írta a Pécsi Tudományegyetem. Az egyetemi hírrel szinte teljesen azonos szöveg került ki a pécsi virológia Facebook-oldalra is. Ők azt írták, hogy „46 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Jakab Ferenc virológus, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem innovációs rektorhelyettese, a Virológiai Nemzeti Laboratórium vezetője. Jakab Ferenc professzort a Pécsi Tudományegyetem saját halottjának tekinti, emlékét tisztelettel és kegyelettel megőrzi.”
Sajtóhírek szerint önkezével vetett véget az életének, és a döntésének magánéleti okok állhatnak a hátterében.
Cikkünket frissítjük.
13.01 Forduljanak segítségért
Ha úgy érzi, válságba került az élete, és segítségre van szüksége, este 7 és reggel 7 között hívja a pécsi S.O.S. Élet Telefonszolgálat ingyenes zöld számát: 06-80-505390 (akár névtelenül is), vagy írjon nekik a https://www.sospecs.hu oldalon.
15.35 Kint a fekete zászló a pécsi víruslabornak is helyet adó kutatóközpont épülete előtt
Február 17. 10.15 – Kemenes Gábor szívhez szóló megemlékezése
Dr. Kemenesi Gábor szombaton reggel írt szívhez szóló, megrendítő bejegyzést barátja, kollégája és mentora, Jakab Ferenc haláláról Facebook-oldalán. A teljes szöveget ott olvashatják el, az alábbiakban csak kiemelünk belőle néhány részletet.
„Jakab Ferenc számomra nem csupán barát vagy mentor de a manapság „csak pécsi virológusok”-ként ismert közösség alapítója is volt. A virológia területén az elmúlt évtizedekben nem látott iskolateremtést vitt véghez.
Igazi építő, aki jóval a szakma előtt meglátta az irányokat és minden akadályon átgázolva és minden nehézséggel megküzdve küzdött értük. Igazi építő mert közben nem csupán szobákat és laborokat hozott létre, hanem egy olyan közösséget ami az átlagembernek csak „pécsi virológusok”-ként ismert, nekünk pedig leginkább már család, egy igazi szakmai műhely, egy iskola.
(…)
A teremtés ugyanakkor áldozat is, hatalmas áldozat amiért nem tudok, nem tudunk elég hálásak lenni neki.
A hóvirágok épp most nyílnak, úgy érzem méltó hasonlat az emlékéhez”
