Ma, április 11-én van a magyar költészet napja. Ebből az alkalomból a Szabad Pécs munkatársa, Balogh Robert író, újságíró, költő és drámaíró ötletére és szervezésében a Szabad Pécs tíz kortárs magyar költő versét közli, akiket arra is megkértünk, hogy írják le röviden az általuk kiválasztott és ajánlott vers keletkezéstörténetét. Az alábbiakban Csordás Kata versét és írását olvashatják.
A cikk a hirdetés után folytatódik
1984-ben született Pécsett, 2010-ben végzett magyar-esztétika szakon a Pécsi Tudományegyetemen. 2018 óta jelennek meg versei különböző folyóiratokban.
Csordás Kata
A fegyvercsempész balladája
Az útvonalat magyaráztad, az erdőt,
a befagyott tavat, felszínén a csalfa
tükröződést. A titkos rejtekhelyet,
a veszély szinte észrevehetetlen jeleit.
Nem figyeltem. Legalább az ujjamat
szerettem volna még egyszer
a szádba tenni.
Szerintem ez szép.
Ahogy szép az is, hogy végül
nem engedted.
Következésképp a két fehér
lanka s közöttük a sötét anyajegy
mégsem a te tested,
hanem a megfagyott táj.
Arccal a hóban. Az én számból szivárog
valami. A szemem már nem nyitom ki.
Hogy élnünk kell, mondtad még akkor.
És végtére is: nem mi fogunk lőni.
A vers árnyéka
Amikor ezt a verset írtam, az foglalkoztatott, hogy hogyan lehet egy komplett történetet versbe sűríteni. A ballada műfaja pont ezt tudja: nincs az elejétől a végéig elmesélve, hanem mozaikdarabkákból áll össze egy hiányos töredezett kép, egy (mindig tragikus és gyakran szerelmi) történet. A hiányban pedig ott a lehetősége annak, hogy úgy mondjunk valami relevánsat, hogy közben a lényeget csak súroljuk.
