Az Uránvárosban 1986 óta működik egy színház, a Pécsi Harmadik Színház, amely az egykori uránbányák művelődési házából alternatív kőszínházzá vált. Legendás Örkény vagy Spiró és Háy-előadások otthona, kortárs magyar ősbemutatókat éppúgy rendeznek ott, mint ahogy fontos alternatívszínházi befogadóprogramot is. A magyar színháztörténetben jelentős produkciók születtek a Harmadikban Vincze János rendezésében, például: Kornis Mihály Hallelujája, Spiró György Csirkefeje és Kvartettje. Ritkán adódik olyan színházi élmény, hogy egy-egy előadásról kilépve az utcára, ott mintegy folytatódik a darab. Vincze János színháza sokszor érzékenyen reagált a társadalmi folyamatokra, a külvárosi panelrengeteg szélére ezért örömmel zarándokol el a közönség és a színházi szakma egyaránt. A színház most bajban van, az anyagi ellehetetlenüléséhez nemcsak a pandémia időszaka tehető felelőssé, hanem a korábbi városvezetés csődhelyzeti kapkodása is. Cikkünk első részében Vincze Jánossal, a Pécsi Harmadik Színház igazgatójával beszélgettünk, majd Moravetz Leventével, a színház tulajdonosával.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Mekkora a baj most önöknél, milyen helyzetben van a Pécsi Harmadik Színház?
Vincze János: Most, február elején kifizetjük a januári béreket. Menet közben vagyunk egy produkcióval, amire nyertünk 10 millió forintnyi támogatást, ebből tudunk fizetni, ha ezt átutaltuk, akkor a számlánkon nulla forint marad.
A pandémia miatt most nincs színház, vagy csak online előadások, bemutatók, próbák, más produkciók. A színházak a leállás óta kapnak bárminemű támogatást a kieső bevételeik fedezésére?
Azt, amit mindenhol: bértámogatást. Ez a járvány miatt legtöbbet veszítő szektorokban, amilyen a színházi is,
minden gazdasági társaságra vonatkozik, amely megtartja a dolgozóit. Mi senkit nem küldtünk el, senkinek nem csökkentettük a fizetését, hiszen kevesen vagyunk és mindenkinek alacsony a fizetése. A helyzetünket az súlyosbítja, hogy az előző önkormányzati vezetés magánszínházat csinált belőlünk. Egy épületen belül lehet kétfajta színházat csinálni, ezzel semmi probléma nincs (szerk.: a PHSZ arculatát a kortárs magyar darabok bemutatása határozta meg, Moravetz produkciói pedig bulvárszínháziak). Azt gondoltuk, hogy Moravetz Levente felpörgeti a TAO-bevételt, azon meg a produkciók majd elosztoznak, de egy évre rá megszűnt a korábbi rendszer, amelyben színházaknak is lehetett egyfajta TAO-támogatást felajánlani. A költségvetési törvény szerinti állami támogatást is megkaptuk 2019-ig, akkor jött egy törvényváltozás, aminek következtében kiestünk a központi támogatásból, mert hiszen magánszínház vagyunk. Korábban közös fenntartásban működtünk, az állam és az önkormányzat is adott a költségvetésünkbe. 2017 őszén Horváth Zsolttal együtt a Kulturális Bizottság ülésén tiltakoztunk a nagy átalakítási tervek ellen – a Bóbita és a Pannon Filharmonikusok egyaránt a ZSÖK-höz került –, mert tudtuk, hogy hamarosan meg fognak változni a törvények és ez mindenkinek kárt fog okozni. A Bóbita ugyanúgy magánszínház mint mi, a Pannon Filharmonikusok is csak közvetetten maradt önkormányzati tulajdonban. 2017-ben és 2018-ban több hibás döntés történt a városházán, amikor csődközelben volt Pécs önkormányzata.
Hát, minket ez a döntés most – hogy finoman fogalmazzak – padlóra kényszerített.
Kellett ehhez, hogy kifutott a TAO, változott a Színházi törvény, ezek is kedvezőtlenül érintettek, így jutottunk idáig.
A magánszínházak milyen támogatást kaphatnak?
Működési célú támogatást, bérre és rezsire, de évadra vonatkozóan. Ez csak júniusban jelentkezik, s az évad júniusig is tart. Kaptunk 30 milliót, ami tízzel kevesebb, mint az előző évben volt, de addig semmit, amit korábban szoktunk. Bérekre, épületfinanszírozásra semmit.
Mennyi kell a színháznak havonta ilyen célra?
Havonta 5-6 milliót kell ilyen célokra költenünk, és akkor még semmi nem történt az épületben. Korábban húszmilliót adott az önkormányzat, negyvenet az állam… A drágulásokról most nem beszélek. Az, hogy kicsúszott alólunk ez az alapvető működésünket finanszírozni tudó rendszer, abban vétlenek vagyunk. Nem mi hoztuk a törvényeket. Mi nagyon sok pályázati pénzt nyertünk az évadra. Most a pályázati pénzek nagy részét arra használtuk, hogy béreket fizessünk és rezsit, mivel annak nem volt fedezete. Így ezt a harminc milliót toltuk magunk előtt, amig tolhattuk.
És akkor ütött még be egy olyan krach, amire senki sem gondolt, a koronavírus?
A járvány nélkül nem jött volna ennyire villámcsapásszerűen az anyagi összeomlás, ha lettek volna bevételeink. Mert a jegyárakból és a pályázati pénzekből elboldogultunk volna, ahogy korábban is megoldottuk a nehéz helyzeteket. Örkény egyik egypercese jut eszembe, ami arról szól, hogy elsüllyed a magyar tengerjáró hajó és belefulladnak a matrózok, de az egyik szerencsétlen rájön, hogy ha a kezével kapálózik, s a lábával meg úgy csinál, mint a békák, akkor fennmarad a vízen. Most csak fejből mondom, nem szó szerint Örkényt, hogy Hé, magyarok, hogyhogy nem mondtátok ezt nekem, hogy ha valami nagy baj ér, akkor kezetekkel, lábatokkal kapálózzatok, mert hátha fennmaradtok és egy arra járó hajó kiment titeket. Isten éltesse a szép magyar hazát! Ezt az abszurd helyzetet élem meg. Várjuk a hajót. De ettől függetlenül „Isten éltesse a szép magyar hazát!”
16 évesen jártam először a Pécsi Harmadik Színházban a Halleluját láttam, s ámuldoztam, hogy ilyesmi létezik Pécsett. Te azóta küzdelemben állsz, ahogy mondtad, a szép magyar hazáért. Jól emlékszem, hogy két-három évente veszélybe kerül a színház? Ez reális vagy túlzás?
Abszolút ez a helyzet. Vagy ide csapnak minket, vagy oda. Voltunk mi holdingban, összevontak minket másokkal… Annyi mindent műveltek velünk korábban. Kezdetben a rendszerváltás előtt még ideológiai okok miatt piszkáltak, mert nem tetszett nekik, hogy Pilinszkyt mutatunk be és Örkényt. A rendszerváltás után meg a pénzügyi okok miatt. Ez folyik végestelenül. Egy-két nyugodt év, aztán megint jön valami.
Eddig azt éreztem, hogy a Pécsi Harmadik Színház művészeti pozícióját oldalsemlegesen elismerik. A kortárs magyar drámairodalom otthonaként mindkét oldalról kapott a színház támogatást. Most, ebben a pandémiás helyzetben maradt ebből még valami? Szolidaritásból?
Remélem, hogy igen. Arra várunk, hogy az önkormányzat a közszolgáltatási szerződésünk alapján ad nekünk ötmillió forintot, azon túl, hogy térítésmentesen a rendelkezésünkre bocsátják az épületet. Az ötmilliót négy részletben szokták küldeni, most azt kértük, hogy egyösszegben, s minél hamarabb adják. Akkor a márciust is át tudnánk vészelni. Most arra készülünk, hogy tudjuk hónapról hónapra kihúzni valahogy. Lehet, hogy a saját pénzünket is bele kell tennünk. Júniusra várunk 30 milliót. Írtam levelet Fekete Péter államtitkár úrnak, Kásler Miklós miniszter úrnak. Az államtitkárságon talán van előmozdítónk. Reménykedek egy rendkívüli támogatásban és a későbbiekben megemelt összegű támogatásban.
A Pécsi Harmadik Színház magánszínház, eléggé eltérő műsortervvel, mint mondjuk a Turay Ida színház, mégis egy kalapba került vele, amikor az állami támogatásokat osztják.
Három-négy magánszínház van, mi művészileg kiemeltek voltunk, de finanszírozásban nem. Azt nehezen viselem, hogy mi harmincmilliót kapunk, más meg a dupláját. Más művészeti értéket képviselünk, de amikor a pénzt osztják, akkor riválisunk.
Ma a művészeti értéknél talán fontosabb, hogy mekkora lobbierővel bírsz?
Ez lehet a személyes hibám, de szinte semmivel. Én nem tartozom egyik politikai oldalhoz sem. Színházi művészként maximum az előadásaimmal politizálok. De ennek is csak a kárát érzem. Mindig azok akarnak mellénk állni, akik a pálya szélére kerültek. Olyan előadásaink vannak, amelyek a mindenkori ellenzék ízlésével találkoznak. Olyannal szembesítünk a tükörtartási gesztussal, ami nem esik jól. Ha azt mondja valaki, hogy ilyen, meg olyan a pofád… Az nem szokott tetszeni. Ez a mi sorsunk. Ezért nincs lobbierőnk. Ha valaki odaáll valaki mellé, vagy belép a valamibe… A Kádár-korszak óta nem változott sokat Magyarország. Aki nem lép be valahová, az nem nagyon kap támogatást. Sem a Teátrumi, sem a Színházi Társaságnak nem vagyunk tagja.
Mi, belgák hová álljunk? – hangzik a viccbéli kérdés.
Ez a kedvenc mórickás viccem, amikor az igazgatóbácsi mondja, hogy a vallonok balra álljanak, a flamandok meg jobbra. Az igazgató meg kérdi Mórickát, hogy miért álldogál középen, erre jön a válasz: Mi, belgák, hová álljunk?!
El tudod képzelni az életed Harmadik Színház nélkül?
Évtizedek óta tart már ez a küzdelem az anyagiakért, az elmúlt évek elkezdtek amortizálni. Nem szívesen mennék el a városból. Ennyi idősen meg minek?
Hová mehettél volna?
Spiró György igazgatóként hívott főrendezőnek Szolnokra. Nánay István is haragudott rám, hogy nem költöztem Pestre színházat csinálni. Én maradtam Pécsett a Harmadik Színházban. Most is hívnak rendezni máshová is.
Miért is lett a színház neve harmadik?
Első helyen az Örkény nevet javasoltam, mert nem volt még Magyarországon akkor színház, amely a nevét viselte volna. Második pontban a Nyitott Színházat, mert Nyitott Színpad volt a nevünk, s harmadiknak a Harmadik Színházat. Ez célzatos név volt. A Pécsi Nemzeti mellett ott működött a Kis Színház is a városban. És nemcsak sorszámnév volt ez, hanem tartalmi különbség is. Harmadik út. Utólag Tóth Béla, egy volt önkormányzati osztályvezető – Isten nyugosztalja, már meghalt –, bevallotta, hogy azért választották ezt a nevet, mert hogy könnyű lesz majd támadni.
Visszatérve a színház sorsára, a megszüntetés mennyire szerepel a tervek között?
Vannak terveink, hogy vészéljük át júniusig. Mert ha addig sikerül, akkor már megmenekültünk.
Júniusban kap a színház megint pénzt, ezt említetted, de idén jegybevételből komolyabb összeget nem tudom, hogy lehet-e tervezni, komoly virológusok mondták azt, hogy az idei év még a járvány elleni küzdelemmel fog eltelni…
Az ősz már a következő évad. Először érjünk el odáig. (nevet) Örkénytől sokat tanultam. Annyiszor fenékbe rúgták, hadifogoly volt, Sztálinvárosba került… Valahogy mindig sikerült túlélnie. Mi meg kapálózunk és valahogy…. Orbánnére is emlékszik mindenki, a Macskajátékban is nagy küzdelem van. Mi is küzdünk. És Isten óvja a szép magyar hazát!
ÜZENET A PALACKBAN
Kihalásztatott a Csendes-óceánból
Innen, a déli szélesség 17., a nyugati hosszúság 151. fokáról körülbelül az Otahiti szigetek magasságából, igen rossz időjárási viszonyok között, az éjszaka sűrű sötétjében, tomboló szélben, zuhogó esőben, az erős hullámverésben hánykolódva, amikor már a többi magyar, csupa derék matróz, a tengerbe veszett, én egészen véletlenül rájöttem arra, hogy ha a két karomat előrelököm, és, mintha eveznék, hátracsapom, a lábamat pedig, ahogy a békák ugrálnak, széjjelrúgom, akkor, ahelyett hogy én is elmerülnék, és a vízbe fulladnék, a felszínen bírom tartani magam. Drága földieim, felsőpáhokiak! Létezik ez? Tudtatok róla? És ha tudtatok, miért nem szóltatok? Ha még tíz percig kibírom szusszal, talán idetéved egy hajó, és észrevesz, és kiment. De ha nem, akkor ezúton üzenem minden hőn szeretett honfitársamnak: Becze Benedek vagyok! Magyarok! Halló! Figyelem! Hallgassatok szómra, és ha hasonló bajba keveredtek, kezetekkel-lábatokkal kapálózzatok, nehogy a hullámok elnyeljenek. Menyemet, fiamat üdvözlöm, és Isten óvja a szép magyar hazát!
Örkény István
Moravetz Levente, a Moravetz Produkció Közhasznú Nonprofit Bt. tulajdonosaként a Pécsi Harmadik Színház tulajdonosa 2017 novembere óta.
Hogyan, s miért került hozzád a Pécsi Harmadik Színház? Valaki azt gondolta a TAO miatt, valaki nem értette…
Több éve jártam be a pécsi önkormányzathoz, hogy a Moravetz Produkciónak lehessen egy állandó játszóhelye. Pécsett akkor elég sok erre alkalmas épület állt (és áll most is) üresen, próbáltam megszerezni valamelyiket. Pécs kötött a kormányzattal egy szerződést, hogy az akkori adósságát azzal tudja felszámolni, ha megszabadul az összes veszteséges üzletétől, kft.-jétől, cégétől. Elsők között a Pécsi Harmadik Színház neve merült fel. Az ötlet az volt, hogy beolvasztják a Pécsi Nemzeti Színházba. Ez szakmailag elhibázott lépés lett volna. A Pécsi Harmadik Színház kiemelt színház címet visel, ezt, s az ezzel járó támogatást elvesztette volna. A városnak egy ilyen színházra büszkének kellene lennie, nem pedig megszüntetni, még akkor is, ha gazdaságilag veszteséget termel. Ezt az akkori vezetés is elismerte. Ekkor felajánlották, hogy vegyem át a színház épületét. Nemet mondtam. Ekkor jött a javaslat, hogy vegyem meg a PHSZ Kft.-t, ami a város tulajdona. Ezzel a PHSZ-at meg lehet menteni. Időt kértem, hogy átgondoljam, üzletileg tudom-e működni. Ami a TAO-kérdést illeti, jogom volt Moravetz Produkcióként a TAO-t felvenni, tehát azt sem lehet mondani, hogy emiatt szereztem meg a színházat. Sok színházzal hoztam közösen létre produkciót, de a rendeletek értelmében, közös produkció esetében, a TAO-t csak az egyik színház vehette fel, s ez esetemben, mindig a másik volt, ezért került sokszor a szakadék szélére a Moravetz Produkció. Ugyanis amikor a TAO-t visszamenőleg megvonták, akkor a Moravetz Produkciónak semmi joga nem volt a TAO-kompenzációra, hiszen papíron semmi veszteséget nem szenvedtünk. Kiszámoltam, hogy amennyiben a Moravetz Produkció és a Harmadik Színház produkcióit összevonjuk, a TAO pénze kompenzálja a város kieső támogatását. Egy éven keresztül üzleti befektetésként kezeltem a színház minden előadását – nem érdekelt, ha egy előadás többe került, mint a nézőtéri bevétel, hiszen abban bíztam, hogy a feltételezett TAO-kompenzáció visszatermeli a veszteséget. Aztán bejelentették október táján, hogy visszamenőleg megszűnik a TAO, és úgy is lett. Egy évig úgy dolgoztunk, hogy ez az összeg lesz. Ez nagyságrendileg 18-18 milliós veszteséget okozott mindkettőnknek. A PHSZ-nál ez eszmei veszteségnek tekinthető, mert a 18 millió a bevételüket növelte volna, nálunk, a MP-nál pedig már egy korábban kifizetett összeget érintett.
Tehát akkor 2017-ben a Pécsi Harmadik Színházat akarta megmenteni?
Igen, hangsúlyozottan ezért vásároltam meg.
Színházcsinálóként, kritikusként, akár íróként is úgy 30 éve követem a PHSZ sorsát. Úgy saccolom, hogy két-három évente fenyegeti valamilyen okból megsemmisülés veszélye. Vagy a támogatások változtak, vagy az épület kellett valakinek… Tulajdonosként te rendelkezel tőkével, hogy ez másképp legyen?
Mint említettem, az elmúlt három évben háromszor nyomtak le a víz alá, amióta a Pécsi Harmadik Színházat magamhoz öleltem. Az első évben még a Nevelési Központban is játszottunk, akkora lendülettel fogtunk az átalakulásba. De azt még tisztázzuk, hogy a Pécsi Harmadik Színház nem az enyém, hanem a Moravetz Produkcióé, persze igaz, hogy 51 százalékban az én tulajdonom, 49 százalékban a fiamé.
Bocsánat, leegyszerűsítettem a helyzetet. Viszont úgy gondolom, jobb helye lenne ennek a színháznak a pécsi önkormányzat kezében, amitől az előző városvezetés kényszerűségből, de megszabadult. Te nem így gondolod?
Ez nem rossz felvetés, ha a város vezetése kezdeményezi, hogy kell neki ez a színház, én állok elébe. A vírus tavaly is, idén is keresztülhúzta a terveinket. Viszont az más kérdés, hogy a város magához ölelheti-e. Az előző vezetés is csak azért adta el, mert erre kötötte a szerződése. Nem tudom, hogy ez a szerződés ma is érvényben van-e. Ha Pécs vissza szeretné vásárolni a Pécs Harmadik Színházat, tegye! Ha ezzel megmenekül a színház… én is ezért vásároltam meg.
Megkérdezhetem, hogy mennyiért vásároltad meg?
Igen. Vincze János eddigi munkássága minden pénzt megér, s meg kell menteni a színházat. De nem hiszem, hogy ez meg fog történni, mert akkor nem kellett volna közelharcot vívni a város által biztosított támogatásért. Nem tudtam ötmillió forint fölé tornázni a pécsi Kulturális Bizottság ajánlatát. Az ígéret szerint februárban vagy márciusban újra fogják tárgyalni, ha marad pénz a város kasszájában, s akkor esetleg még valamennyit kapunk. A színház nem egy nagy bevétellel kecsegtető vállalkozás. Soha nem is volt az. A színház nem itt térül meg.
Nem ezen szeretnék lovagolni, de összegszerűleg mennyiben is volt a színház?
Kétmillió forint volt. Szerepel a honlapon, nyilvános adat.
És mennyiért eladó?
Viccelsz? Ha megjelenik a vevő, majd tárgyalunk. A városnak hajlandó vagyok visszaadni a Pécsi Harmadik Színházat. De ha x-valamilyen kft. megjelenik, mint tőkeerős vevő, nekik nem szívesen adnám. Remélem, lassan visszatér az élet a normális kerékvágásba és újra lehet majd dolgozni, elindulnak az előadások, helyrezökken minden a világban és színházban is.
