Ma, április 11-én van a magyar költészet napja. Ebből az alkalomból a Szabad Pécs munkatársa, Balogh Robert író, újságíró, költő és drámaíró ötletére és szervezésében a Szabad Pécs tíz kortárs magyar költő versét közli, akiket arra is megkértünk, hogy írják le röviden az általuk kiválasztott és ajánlott vers keletkezéstörténetét. Az alábbiakban Kövér András (Kövi) versét, pontosabban slam-poetry szövegét és írását olvashatják.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Kövér András (Kövi) slammer, közösségszervező, tematikus sétákat tartó lokálpatrióta idegenvezető. Szerinte a slam-poetry nem más mint a Költészet rákendrolja.
Kövér András
Baszjad izüt!
„Látjátok feleim szümtükhel mik vogymuk?”
Isá, pur és homofób,
Ebben a gender-ingerlékeny nyálzáporban
A szivárvány is monokróm.
Mert a szivárvány, az az új O1G:
A provokáló szeretet.
El ne fogadd, hogy létezhet,
Mert még megfertőzi a gyereked!
Elég a szodomita reklámból!
Ne legyen az óvodás nemváltó!
Szigorúan, mint Szent László:
Irtsd ki a pedofilt,
Irtsd ki a pedofilt,
Irtsd ki a pedofilt...
...de ne az egyházból!
Mert ez itt a „Regnum Marianum”, van száznál is több kegyhely!
Keresztény felerészben, de még pont határozatképes ezzel.
Úgyhogy akad itt erkölcs és kultúra, csak a szeretet kifogyott éppen,
És bár lehet még utánrendelni, de az már nem érkezik meg a héten.
Viszont van helyette pornó, meg parizer, meg pálinka!
Ez mind "hungarodiziákum", hogy ritkábban essünk pánikba,
Mert pótcselekvésre pont jó, és közben úgy érezzük mindegy,
Az hogy csökken a vágy, meg a hév, de nő a testtömeg-index.
Íme, egy társadalom, aki meg van áldva a bőséggel.
Kifogás-nagyhatalom, ahol soha nem fogy ki a mentség sem,
Mert hiába nincs már friss magyarázat ez a nép annyira dörzsölt,
Hogy mindig akad a jégszekrényben fagyasztott panasz-pörkölt.
Mirelit traumák, konzerv tüskék, örökös szavatossággal,
Meg az instant-rosszakaróink állnak sorban a spájzban:
Tasakos törökök, Knorr Habsburgok, Trianon Dr. Oetker,
Globus Komcsik, Tesco Migrik, Libsik, Gyuribá, Brüsszel!
Ez egy modern hibrid hadviselés, minket nem rakétával bombáznak,
Hanem milliárdokkal, jelentésekkel, meg jogállami blablákkal.
Egy vagon szabadságot elvárnak, és még ők űznek belőlünk csúfot!
Itt csak a Chewbacca-védelem segíthet: a fake-ek és ellen-nyúzok.
Ehhez jó kiképzést nyújtott az a trash reality: a Trump Show.
Meg a post-truth trollfarm, a Pizzagatefutár és a Qanon mintás sajtó,
Akinek a böszmeség még szabadságharc, a tapintat meg már elnyomás,
A klímaváltozás hiszti csak, a bozóttűz pedig népszokás.
Ég a dzsindzsa ég, Mama a helyén marad!
Ő a princípium beteljesítő, életet adóalap,
A népességfogyás elé vág, méhe óv minket a bajtól,
Ez a teleszült egyterű Dacia itt, ez a "nemzetmentőautó".
Ez a nemdohányzó női tulajtól, garázsban tartott gépsárkány.
Ez a messziről gyanús, tudathasadásos, visszataszító szép látvány.
Kétütemű és harapja az utat, csak közben gyakran félrenyel,
Semmilyen áron nem eladó! Szia Uram, mit szólsz, érdekel?
Ilyen ez a magyar komfortzóna: ha van nyugtató, akkor tűrhető.
A normalitás olyan szokatlan, mint szipós körökben a tűznyelő.
Itt szezonális az összeomlás, és váltottunk rá bérletet,
De az élet most sem állt meg, csak büntetőfékezett!
Néha egy ciki imázsfilmben képzelem el magunkat,
Mint akik elbuknak és nem felednek, de közben nem is tanulnak.
Mert mi mindig talpra állunk, ahogy a dacos, hepciás részegek,
Népek hazája, Nagyvilág, mondj el értünk egy… baszdmeget!
A slam árnyéka
Ezt a slamszöveget 2021 során írtam, közvetlen apropót rá az ún. „pedofiltörvény” és annak elfogadását övező, képmutató néphergelés szolgáltatott. Innen elrugaszkodva ugrunk fejest a húszas évek közéleti-politikai posványába, ahol keverednek az örök, illetve divatos (ál)magyarkodó szelfipózok: rémületkeltés keresztény maskarában, áldozati-identitás-politika, a Herder fogadóiroda oddsai, post truth és antiwoke adaptációk, női princípium és egyéb méhészeti támogatások, válságidény-bérletek stb. Eredetileg más címe volt a szövegnek, de amint a Magyarságkutató Intézet egy avar kori tűtartón rábukkant a legeslegkorábbit négyszázzal előző nyelvemlékünkre, muszáj volt szerény eszközeimmel tisztelegni.
