Ma, április 11-én van a magyar költészet napja. Ebből az alkalomból a Szabad Pécs munkatársa, Balogh Robert író, újságíró, költő és drámaíró ötletére és szervezésében a Szabad Pécs tíz kortárs magyar költő versét közli, akiket arra is megkértünk, hogy írják le röviden az általuk kiválasztott és ajánlott vers keletkezéstörténetét. Az alábbiakban Simon Bettina versét és írását olvashatják.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Simon Bettina 1990-ben Miskolcon született, Pécsett nőtt fel, Budapesten él. Az ELTE művészettörténet szakán diplomázott. Első, Strand című verseskötete a JAK-füzetek sorozatban jelent meg 2018-ban, második kötete a 2024-es Költészetnapra jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, címe: Rengeteg állat a vonatból.

Simon Bettina

Boldog

Éreztem, hogy nem tudok továbbmenni.

Ültem a Sétatéren, küszködve.

Aztán rászántam magam, hogy belógjak

a Barbakánnál egy kerthelyiség vécéjébe.

A Sétatéren ültem, és küszködtem hosszú

percekig. Közben idegenek sétáltak

a fák alatt. A lombok úgy kapaszkodtak

össze fölöttünk, mint akik mára befejezték

a munkát, és a nap további részében

boldogok maradnak. Rajtam is átfutott a nyár

végi boldogság, amíg a fák alatt ültem.

Az a néhány perc küszködés annyira

hosszúnak tűnt, hogy szinte boldognak éreztem

magam, hiszen nagyon régóta voltam boldogtalan,

és mert rengeteg fagylaltot ettem azelőtt,

hogy a padra lerogytam. Aztán a Barbakánhoz

indultam, a kukába dobtam a tölcsért,

és épphogy csak észrevettem, mindvégig

egy nyilvános vécével szemben kínlódtam,

és így addig is boldog lehettem, amíg odaértem.

A vers árnyéka

Ez a vers egy nyárvégi napon történt, amikor egy munkával töltött nap után átsétáltam Pécs belvárosán. A Tudásközponttól elmentem a Sétatérig, és ott megálltam. Fél szememen árpa volt. A fagyit, aminek a Király utcában nem tudtam ellenállni, nem bírtam megenni, azzal együtt ültem a padra, ahonnan azt hittem, nem tudok majd többet felállni. Erről szól a vers, amit a jegyzetfüzetembe ott és akkor meg is írtam. Ahelyett, hogy még utoljára felmentem volna a Pollack Strandra azon a nyáron. 

Címkék:
KategóriákJAZZ

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük