Ma, április 11-én van a magyar költészet napja. Ebből az alkalomból a Szabad Pécs munkatársa, Balogh Robert író, újságíró, költő és drámaíró ötletére és szervezésében a Szabad Pécs tíz kortárs magyar költő versét közli, akiket arra is megkértünk, hogy írják le röviden az általuk kiválasztott és ajánlott vers keletkezéstörténetét. Az alábbiakban Halmai Tamás versét és írását olvashatják.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Halmai Tamás Pécsett élő költő, esszéista, kritikus, dolgozott már tanárként, irodalomszervezőként, de pályafutása során korrektorként is működött. Utolsó verseskötete 2023-ban látott napvilágot, Hangtáj címen, a Napkút kiadó gondozásában.
Halmai Tamás
Bertók László: Szonettől ki vár balladát?
Uram, talán az egy között.
Mintha a szíved hallanád.
Dobog, dobog, pedig zörög.
Szonettől ki vár balladát?
Szertegurulnak a rögök,
elfoszlanak a maskarák,
uram, én már csak dödögök,
hogy jobbra át a bal, nahát.
Tó partján még akadna nád?
Akadna tó? Megköszönöd?
Hogy az ember nemcsak naszád,
de Pascal is, mikor örök?
Égig érnek az almafák.
De földig is. Mint a ködök.
A vers árnyéka
Mikor – talán 2021 őszén – a Bárka folyóirat paródiapályázatot hirdetett, még nem tudtam, hogy beszállok a versengésbe. Mikor elküldtem két verset (egy Báthori Csaba- és egy Iancu Laura-hangpróbát), még nem gyaníthattam, mi lesz a sorsuk. Mikor a díjazottak közt kötöttem ki, még nem terveztem további mókát. A folytatáshoz Acsai Roland költő barátom biztató szavai kellettek, a bogarat ő ültette jobbik énem fülébe. Két héten belül meg is született egy kötetre való stílusjáték, amely sorozat végső formában Szondi György kiadói nyitottságának köszönhetően látott napvilágot: ez volt az Egy papagáj gyerekkora című könyvem (Cédrus Művészeti Alapítvány, 2023). Hogy a klasszikus és kortárs költőket hol tapintatosan parodizáló, hol tisztelettel imitáló szövegek közé pécsi mesterünket, Bertók Lászlót is be kell csempésznem, pillanatig sem volt kérdéses. Rendszerváltás környéki, híres szonettsorozatához tért vissza újraíró figyelmem. „Ez már misztika, de én hiszek benne, hogy a szöveg szemantikai sajátságai beáramlanak a forma alapstruktúrájába, a formának létezik tudatalatti emlékezete” – fogalmaz G. István László egy nemrégi interjúban. Magam is ezzel az élménnyel lettem gazdagabb, mikor a Bertók-szonett alaktanát és hangütését kölcsönvettem – pontosabban hagytam, hogy e poétika kölcsönvegye billentyűzetre szabott jelenlétemet.
