Napi 400 millió. Ennyit kell fizetnünk. És tudjuk, mi az oka, és ki az igazi felelőse. De lehet bármi olyan az életben, ami megérhet ennyi pénzt?
A cikk a hirdetés után folytatódik
Akár örülhetnénk is annak, hogy az EU-nak magyar elnöke van. Az első napok eseményei után sokan voltunk úgy, hogy azt sem tudtuk eldönteni, nevessünk vagy sírjunk a hírek láttán. Mert Orbán Viktor kicsit úgy viselkedett, mint az oviban a túl aktív gyerekek. Nem először történt ilyesmi persze, de ennyire azért még ő is ritkán van kirakatban, és a dolga is, amivel foglalatoskodott sok szempontból volt támadható (itt elköszönnék azoktól, akik szerint ez a megjegyzés háborúpárti).
Körbe-körbe röpködött és világbékét hirdetett. Senki nem kérte erre, s nem állt mögötte támogatás, persze ezt ő is tudta. Ki tudja, talán Béke-Nobel-díjra hajt, vagy talán addig-addig mondogatta magának, hogy ő maga is elhitte, hogy fontos szerepe lehet a világban. Bár, tegyük hozzá, a béke, amit ő hirdet, nem béke – legfeljebb egy bizarr, kifordult világban lehet a béke az agresszornak való meghunyászkodással egyenlő. Új jelentést kapott hát a béke, ugyanúgy mint a szuverenitás, a migráns, a magyar emberek, a háborús veszélyhelyzet, Brüsszelről nem is beszélve.
A politikai rezsimek már csak olyanok, hogy fel-felkapnak szavakat, ilyen volt régebben a pluralitás, a másság, a multilaterális. A jelenkori magyar nyelvben elképesztő az agresszivitás, ezt külföldre szakadt barátaim, rokonaim állapították meg. Van, aki, amint tud, visszamenekül választott hazájába, mert Magyarországon „gyomorideget kap”.
Azt, hogy ennyire megosztottak lettünk, a világsajtóban is lassan megtapasztalják. De egyrészt, pár hét alatt megszokták Orbán retorikáját, szóvirágai tartalmatlanságát, s már a helyén kezelik a minden gazdasági, s bármiféle erő nélküli „hatalomként” fellépő, nagytermészetű miniszterelnököt, aki diktálni, javasolni, közvetíteni akar, vagy akármit tenni, amivel rá figyelnek – elérni, ott is, amit itthon már rég valóság. Tényezővé válni lehet, alapvetően dicséretes lenne az efféle akarat, Miniszterelnök úr, de egyre több EU-s államfő emlegeti fel, hogy ki is lehet lépni az EU-ból.
De azért vannak nagyon érdekes, mi több, mindenki életét rendesen befolyásoló ügyek, amik ugyanide vezethetők vissza.
Nem tudni, elég magyar állampolgár fejében ragadt-e meg az a tény, hogy idén június közepétől egy egyszeri, 80 milliárdos büntetés után mintegy napi 400 millió forintunkba kerül, vagy inkább fáj Orbán Viktor tevékenysége (az egyebeket nem számolva).
Még egyszer: napi 400 000 000 forint. Napi. Egyelőre persze, de meddig?
Ezt a büntetést úgy sikerült kiharcolnia a maga szerint afféle utcai harcos Orbánnak, hogy tíz éve húzd meg-ereszd meg-et játszik a magyar állam az EU-val, fideszül: Brüsszellel migrációs témakörben.
Nem tudom, hogy az Orbán-rendszer szavazói, az azt életben tartó választópolgárok tisztában vannak-e azzal, hogy menekülteket, nőket, gyerekeket, férfiakat konkrétan éheztettek a magyar állami erőszakszervezetek a tranzitzónákban. Sem a higiénia, sem az élelmezés, sem a jogi keretek nem felelnek meg az EU-s előírásoknak. Az erről szóló per elhúzódott, a magyar állam csak látszatintézkedéseket hozott, jogi trükköket vetett be, s mire minden kiskapu bezárult, meg is lett a „szabadságharc” jutalma: a büntetés.
Napi 400 millió forint.
És, hogy mire is elég napi 400 millió forint?
Majdnem a teljes pécsi lakosságot, azaz 133 ezer embert lehetne meghívni belőle egy jó éttermi menüre, desszerttel. Aztán másnap is, meg harmadnap is, hiszen napi 400 milliós büntetésről van szó.
Vagy 133 ezer szegény embernek könnyíthetnénk meg a mindennapjait. Ők kaphatnának, mindegyikük napi 3000 forintot. Minden nap. Az itt élők közül a legszegényebb kb. 1,5%-ot.
Vajon a rendszer hívei azt szajkózhatják erre, hogy megér ennyit Orbán, a szabadságharcunk? Mert az értékeinket védjük?
Idei áprilisi adat, hogy 120 ezer külföldi vendégmunkás dolgozik nálunk. Ők nem veszélyesek? Vagy a háborús övezetből, Oroszországból, könnyítésekkel, gyakorlatilag ellenőrzés nélkül érkező munkások? Ők sem veszélyesek?
Minden egyes nap, minden egyes új napon, ahogyan elütötte az éjfélt az óra, már újabb 400 millióba kerül nekünk Orbán Viktor ellenállása az EU-val szemben. Azóta ő is többe kerül nekünk, frissen megemelt fizetése most júliustól immáron bruttó 6 millió 539 ezer forint, havonta, és még nem röpködött Moszkvába, meg a Türk Tanácshoz, vagy Kínába…
Habár szögezzük le gyorsan: biztosan vannak, akik a miniszteri és miniszterelnöki fizetéseket hallva azt hiszik, csengett a fülük, de biztosan vannak, megintcsak nem kevesen, talán (remélhetően) még többen is, akik nem bánnák tőle ezt a pénzt, sőt többet sem, ha közben a gyerekkori barátja és a családtagjai nem közpénztengerből és EU-s pénzrengetegből gazdagodnának, majd beszélnének arról, mindenféle következmény nélkül, hogy több luxusra van szükség.
A napi 400 milliót egészen addig kell fizetni Orbán tevékenysége miatt, amíg vagy ki nem lépünk az EU-ból, vagy meg nem tesszük azt, amit az EU-ba belépéskor vállaltunk. Megjegyzem, a ma démonizált, „Játsszuk le” Gyurcsány Ferenc ehhez képest a miniszterelnöki fizetését nem vette fel. Lehet azt mondani Orbán híveként, hogy annyit is ért a munkája, de a fizetését karitatív célokra fordította, a szegényeket támogatta.
Amióta kiépült az Orbán-rendszer, az ország korrupciós szintje az élre tört az EU-ban, míg a polgárainak fogyasztását már nemhogy Románia, de Bulgária állampolgárai is meghaladják (az összehasonlításban Dobrudzsa is szerepel, és Francia Guinea is ez EU része). És az összes többi EU-tagország lakosainak átlagfogyasztása több, mint a magyar állampolgároké. Közben meg Magyarország előre megy, nem hátra! És senkit nem hagyunk az út szélén! – hogy csak két kampányblődségüket olvassam a fejükre.
Miközben az országban nő a szegénység, a szegények támogatásával foglalkozó Iványi Gábor egyházát folyamatosan ellehetetleníti a rendszer, most épp a NAV által, már csak trükkösen eljuttatott adományokból maradhat fenn, ameddig fennmarad az Oltalom Karitatív Egyesület.
Orbán Viktor a gigabüntetés kapcsán említett olyat, hogy tesznek majd valamit, és az Brüsszelnek jobban fog fájni, mint nekünk a büntetés. Remélem, talán a nagy békemisszóra gondolt, és nem fundáltak ki valamit, amivel még mélyebbre jutunk. Mert eleve is az van, hogy amennyiben Kormányunk nem változtat a politikáján, akkor egy év alatt a tétlensége mintegy 145 milliárd forintba kerül nekünk – ennyi Nyíregyháza teljes éves költségvetése 2024-ben.
Mindeközben az ellenzék legerősebb pártja a Magyar Péter-féle Tisza lett. Így már nem is Gyurcsány ellen uszít a hatalom, hanem megtudhatjuk, mennyit keresett Magyar Péter, amikor még rendes fideszesnek tűnt a magukat rendes fideszesnek tartó fideszesek szerint. A show persze nem állhat le. Tovább tart a sajtóban és az interneten folytatott manipuláció, felcserélhető ellenfelekkel, de pusztítóan, hatékonyan. Eközben, mint egy zombi, lassan lépeget a Szuvi Hivi (Szuverenitásvédelmi Hivatal), a cél a szabad sajtó és a független civil szervezetek megzabolázása. Akármit jelentsen a szuverenitás, akármilyen hasznos szerepet töltsenek be a civil szféra független szereplői, ők váltak az aktuális ellenféllé, akiket le kell darálnia az államgépezetnek.
Ahogy korábban a filozófusok vagy a tudósok (stb., stb.) ellen folyt lejárató kampány, bárki lehet ellenfél, elég hazudni róla valamit, és ismételgetni. „Nem zörög a haraszt…”-szokták mondani. A susmus, vagy a nyílt propaganda megteszi a hatását (emlékszem egy idős barátomra, aki élete vége felé rettegett a migránsoktól, rémálmai lettek a kampánytól). Ha egy állami szerv komoly, vagy annak látszó embere azt mondja a magyar sajtó „nem hatalomtól függő” részéről, hogy idegen érdeket szolgál, akkor az általa közölt információ hamis, azaz dezinformáció. Mert a jelenlegi hatalom orosz érdekeket szolgál, orosz álhíreket propagál.
A független média oknyomozó anyagai megmutatják a rendszer valódi arcát, azaz, ha még jónak is tűnik egy-egy állami törekvés, jelentős mértékben az állami, illetve az EU-ból érkező pénzek magánosítsa a cél (a magántőke alapokban több 4-es Metróra elegendő pénz landolt, ami azért eléggé szimbolikus, mert korábban az volt a korrupció leglátványosabb példája, mára ezt sokszorosan meghaladta az Orbán-rendszer). Az idegen érdekek szolgálatát az Átlátszóra, vagy a Helsinki Bizottság fejére olvasni elsőre nevetséges, de ezzel a trükkel próbálják meg hitelteleníteni a magyar sajtó kritikai részét és azokat a szervezeteket, amelyek önállóan is képesek cselekedni. Az, hogy a később meginduló perek nyomán mondjuk négy év múlva pert nyernek a most zargatott függetlenek, kit érdekel?!
Az Orbán-rendszerben a most számít, a pillanat és annak uralása. Miért nem vizsgálják a NER-égköveit, a KESMA-hálózotot? Mert ott aztán lenne mit vizsgálni, álhírektől kezdve a szoftpornóig minden van ott. Ki tud komolyan venni olyan lapokat, ahol hosszú combok és almamellek közé csomagolják a magyarpéterezést (a korábbi gyurcsányozás mintájára)?
Lehet trükközni, húzni-halasztani a szembenézést, de senki nem ér meg napi 400 milliót! Még a majdnem világsztár focista, Szoboszlai Dominik fizetése is kicsit napi 8 millió alatt marad. És ő a teljesítménye után kapja a fizetését, ha nem fog jól focizni, simán szerződést bontanak vele Liverpoolban. Aki ennyi kárt okoz az országnak, mint Orbán, azt egy átlagos országban leváltanák, jobb helyeken elszámoltatás is lenne. Elkormányzott minket a szégyenpadig az aktuális Orbán-kormány, már csak a németországi szélsőjobboldal radikálisabb, mint a magyar. Az AfD-vel még nem működik nyíltan együtt Orbán.
Sikerült kettészakítani a magyar társadalmat, megosztani a határon túli magyar kisebbséget, az egészségügyi ellátás minőségét a korábbiakhoz képest is nagyobb mélységbe süllyeszteni, de ezek is csak példák arra, ami történt az elmúlt 14 évben (igen, volt fejlődés is, megvoltak pozitív dolgok is, csak ne lenne a világon az a bizonyos serpenyő).
Abszurdisztán velünk él. A kormány a késéseket produkáló repülőtársaságokat próbálja szankcionálni, de az általa felügyelt állami vasutat nem szólítja fel ugyanilyen szigorral a problémák megoldására, pedig már gyakorlatilag a késés a normális, nem a menetrend pontos betartása.
Az uborkaszezon 2024-ben (is) elmarad, de vajon melyik az az ellenzéki párt, amelynek tagjai naponta sajtótájékoztatót tartanak, plakátkampányt indítanak – legalább a közösségi hálón tesznek valamit – hogy ma megint 400 millióval többet szórt ki a kormányzat az ablakon, mint kellett volna?!
Vagy arról ki szól, hogy bárhová nézünk, bármibe kezdünk Magyarországon, itt minden drágább?? Világverő az ÁFA, de akár egy zacskó tészta is többe kerül, mint máshol, az autópályadíjra is majdnem igaz ez, a sztrádák építésének áráról nem is beszélve – igaz, már koncesszióba adták azt a nemzet pénztárosainak, így még annál is többe kerül, mint előtte.
Ha a Kormány ellenáll az EU-s bürokráciának (és miért ne tenné, politikai életben maradásának érdeke), és nem fizeti ki a tíz éven át húzott, a perben jogosan kirótt büntetést, akkor természetesen levonják majd a nekünk „járó” EU-támogatásokból. Az első felszólítást már meg is kaptuk az EU-tól. A menekültügy hazai kezelése nyilvánvalóan „dafke” nem felel meg az EU-s szabályozásnak („Meghosszabbítjuk Bicskéig!”), mintegy rövidtávú, belpolitikai célzatból, a folyamatosan választási kampány üzemmódba kapcsolt kormányzati kommunikáció egyik kedvenc szitokszavának, a migránsnak most megint más értelme lett. A migráns visszavág?
Elég sokba került a kormány akciója nekünk, már nemcsak erkölcsi, hanem anyagi értelemben is.
S mivel a rendszert működtetni, etetni kell (és ha az EU nem ad), akkor titokban felvettünk (mármint a magyar állam) egy elképesztő mértékű kölcsönt, kínai hitelt.
Fizetni, természetesen, mi, állampolgárok fogunk. Hol marad az átláthatóság? A kiszámíthatóság? Mennyit ér még meg a magyar választók többségének ez a politikai kalandor? Aki a tusványosi lázbeszédében már 2050-ig elmondta a magyar nagystratégiát. Igaz, hogy az utóbbi évtizedekben most született a legkevesebb gyerek, de Orbán szerint 2035-re demográfiailag önfenntartónak kell lennünk! Mit fog tenni? Ha nagyobb lesz az adókedvezmény, akkor többet szülnek a nők? (A régi vicc is megmondta: „Tud úszni? Nem. És ha megfizetem?”) Hát, ha a határidő tíz év múlva lesz, akkor bármit meg lehet ígérni! Így könnyű akár blőd féligazságokat hangoztatni, hatalmi gőgtől átitatva, kritikus hangokat kizárva még sokkal könnyebb.
De a valódi problémákra nem hallottam egyetlen értelmes mondatot a miniszterelnök szájából: mi lesz az egészségüggyel, az oktatással? Mit teszünk azért, hogy élhető maradjon az egyre forróbb Kárpát-medence? Ehelyett arról beszélt, hogy olyan változás jön, ami 500 éve nem volt. Megnéztem, mit jegyeztek fel 1524-ből a történelemkönyvek. A legnagyobb esemény az volt, hogy a stüchlingeni parasztok Waldshutba vonultak, ez volt a nagy német parasztháború kezdete. A történelmi Magyarország területén két végvári harcról írtak, Klissza és Szörény várát ostromolták a törökök, előbbit sikerült felmenteni, utóbbit elfoglalta a török. Vagy Orbán arra gondolt, hogy hamarosan elfoglalják az országot a törökök? Vagy ez a beszédírói részéről alkalmazott balladai homály? Döntsék el önök!
Az én fejemben pedig már csak egy kérdés visszhangzik: miért nem maradt focista ez az ember?
