David Pressman, az USA magyarországi nagykövete a Budapest Forumon mondott beszédet szerdán, amely még a korábbi magyarországi, és az Orbán-kormányt ért kritikus megszólalásaihoz képest is szintlépésként értékelhető, és a magyar kormány számára kemény üzenetnek tekinthető. Pressman többek között arról beszélt, hogy nagyon nem jó út a folyamatos kettős beszéd, amit tapasztalnak az Orbán-kormánnyal kapcsolatban.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Magyarország és a magyarok, illetve Budapest felé tett udvarias gesztusokkal, sőt amolyan kötelező kedveskedő körökkel kezdte szerdán, Budapesten, a CEU épületében elmondott beszédét David Pressman. Legalábbis ezt hihette a kétnapos nemzetközi politikai és közéleti tanácskozás, a Budapest Fórum hallgatósága. De nem is tévedhettek volna nagyobbat. Illetve nem is tévedhettünk volna, a Szabad Pécs e sorokat lejegyző újságírója ugyanis részt vesz a tanácskozáson, ahol a szakmai beszélgetések mellett rövid beszédet mondott Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, majd David Pressman amerikai nagykövet is.
Amint tehát a keretes szerkezetű beszéd végén kiderült: az udvariaskodó bevezető ezúttal az egyik legfőbb üzenetet jelentette, amit David Pressman valójában a magyar kormánynak és annak vezetőinek címzett. És ne feledjük, amint azt az amerikai nagykövet többször is hangsúlyozta – például akkor, amikor őt személyében támadta a hazai, fideszes propaganda –, hogy ő nem magát képviseli, hanem a hazáját, és nem a saját nevében, hanem az Amerikai Egyesült Államok nevében beszél. És ez alapján, a mai beszéd után, úgy tűnik, egyre aggasztóbbnak látják az amerikaiak a magyar politikai helyzetet.
Pressman a Budapest Fórum elnevezésű nemzetközi konferencián beszélt tehát, amelyet immáron negyedik alkalommal szervezett meg (idén szeptember 18-ára és 19-ére), a CEU Demokrácia Intézete, a Political Capital, illetve a Fővárosi Önkormányzat.
Az amerikai diplomata a beszédét úgy kezdte, hogy rengeteg tanácsot kapott, amikor elvállalta a budapesti nagyköveti tisztséget. Például azt, hogy csodálja meg Budapest szépségét, különösen éjszakai kivilágításban; legyen óvatos a magyar lángossal, mert függőséget okoz; és hogy próbálja meg elsajátítani a magyar nyelvet, habár azt a szinte lehetetlen feladatokkor szokásos pillantással kísérve mondták neki.
De Pressman egy másik tanácsot is kapott, igazából többször is: hogy arra figyeljen, hogy mit tesz a kormány, ne arra, hogy mit mond. Pressman erről már maga jegyezte meg azt, hogy a magyarok történelmében jelen van efféle kettősség, például a kommunizmus alatt, amikor a szavak nem egyszer a tényleges jelentésük ellenkezőjét hordozták.
„A magyarok bátran buktatták meg a kommunizmust. Ám a kétértelmű beszéd öröksége nem tűnt el nyom nélkül” – fogalmazott David Pressman.
Hogyan lehet például az, hogy “1956 népe” ilyen kedélyes viszonyban van Putyin Oroszországával is?
Hogyan lehet egy ország az Európai Unió tagja úgy, hogy eközben háborúban áll „Brüsszellel”?
Hogyan lehet az Egyesült Államok szövetségese, miközben – a miniszterelnök szavaival élve – annak „ellensége” is?
Hogyan akadályozhatja az orosz agresszió többszörös áldozata az arra történő válaszlépéseket?
Kényelmes megoldás lehet Magyarország kijelentéseit „puszta szavaknak” tekinteni, tette hozzá. Így lehetett, hogy például a „Brüsszelből” Magyarországra záporozó bombákat ábrázoló plakátokra a nemzetközi diplomáciában legfeljebb némi hitetlenkedés volt a reakció.
Az elmúlt 14 év korlátozott európai és amerikai szerepvállalása azonban Pressman szerint nem kommunikációs, hanem demokratikus válsághoz vezetett Magyarországon.
Ennek felismerése pedig szerinte nem ítélkezés, hanem elkerülhetetlen tény minden olyan ország esetében, amely közel egy évtizede folyamatos „veszélyhelyzet” alatt áll, ami lehetővé teszi a kormány számára, hogy a parlament megkerülésével, rendeleti úton hozzon törvényeket.
„Az amerikai politika régebben elfogadta azt a hozzáállást, hogy Magyarország mást mond és mást tesz. És most azt látjuk, hogy a kettő – a szavak és a cselekvés – egyre inkább és aggasztóan összemosódik. Magyarország óriásplakátjai, szalagcímei és szavai már nem puszta szavak, politikai retorika és kommunikációs trükkök – még ha valaha azok voltak is. Ezek az államhatalom egyik ága. Hatásuk, céljuk, rendeltetésük van. Röviden: ezek a politikai akarat részei, amivel hatással vannak a Szövetségünkre, és amire érdemes figyelmet szentelnünk.” – mondta az amerikai nagykövet.
Szerinte ma már az is világosan látszik, hogy például Orbán Viktor illiberális államról tett kijelentése nem puszta retorika volt.
„Eljutottunk oda, hogy ma egy budapesti demokrácia-konferencián – akárcsak a demokráciák csúcstalálkozóján a Fehér Házban – egyre többen teszik fel a kérdést, hogy Magyarország továbbra is demokrácia-e? Erre a kérdésre egy EU-tag és NATO-szövetséges ország esetében magától értetődő lenne a válasz. “
Egy demokráciakutató Pressman szerint (bár ezzel nehéz vitatkozni – a szerk.) azzal kezdhetné a fenti kérdésre a válaszadást, hogy megvizsgálja a demokrácia két alappillérét: a szabad médiát és a működő civil társadalmat.
Márpedig Magyarországon most találunk egy „Szuverenitásvédelmi Hivatalnak” nevezett szervezetet, amely eddig három vizsgálatot hozott nyilvánosságra. Az első azt a veszélyt vizsgálja, amellyel a Transparency International fenyegeti a magyar szuverenitást, csakhogy a Transparency egy olyan szervezet, amely két egymást követő évben Magyarországot Európa legkorruptabb országának minősítette. A második azt a veszélyt vizsgálta, amellyel az Átlátszó, egy független médium “fenyegeti Magyarország szuverenitását”, és melynek neve „átláthatóságot” jelent, és a korrupció leleplezésére összpontosít, többek között a miniszterelnök 38 éves veje által szerzett rendkívüli vagyonról szóló cikkekkel.
A harmadik vizsgálat pedig azzal a veszéllyel kapcsolatos, amellyel egy környezetvédelmi polgári csoport fenyegeti Magyarország szuverenitását azzal, hogy egy akkumulátorüzem biztonsági vonatkozásait firtatta.
Pressman szerint nem nehéz felismerni a sémát abban, hogy a „Szuverenitásvédelmi Hivatal” mit tekint Magyarország szuverenitását fenyegető veszélynek.
„A kormánypárt média felett gyakorolt ellenőrzése és a civil társadalom elleni támadásai a félelem légkörét teremtették meg. Magyarországon egyre fokozódóbb egzisztenciális kérdéssé vált, hogy részt vegyünk-e a politikai vitában, különösen, hogy nyilvánosan szembeszálljunk-e a kormánypárttal. Nem az a kérdés, hogy „félsz-e” attól, hogy mi történhet, ha megszólalsz – hanem hogy akik ezt teszik, azok ennek ténylegesen megfizetik az árát” – közölte David Pressman.
Majd arról beszélt, amelyet manapság hibrid rezsimnek, vagy legújabbkori, puha diktatúrának szoktak nevezni a társadalomtudósok. „Nincs szükség az állami kényszer fizikai megnyilvánulásaira, amikor „pusztán a szavak” önmagukban, ily módon felerősítve ugyanezt az eredményt képesek elérni.
Mert ha megszólalsz, jó eséllyel célponttá válhatsz. Hazugságokkal fojtogathatnak, címlapok fröcsöghetnek rólad online lejárató kampányok célkeresztjébe kerülhetsz, és a Megafon hozhat hírbe. Ezek a kormányzati termékek – puszta szavak – az áldozataikat szakmailag radioaktívvá, társadalmilag érinthetetlenné, és üzletileg alkalmazhatatlanná teszik”.
Egy demokratikus társadalomban Pressman szerint a szabad véleménynyilvánításnak nem szabadna kivételesnek lennie. Ehhez képest Magyarországon napjainkban „eljuthatsz oda, ahogy ez Iványi Gábor lelkész esetében történt, hogy egyik pillanatban még a miniszterelnök esküvőjének levezetésére és gyermekeinek megkeresztelésére kiválasztott lelkész vagy, a másikban pedig az egyházadat megfosztják az anyagi életképességétől, mert elmondtad a véleményedet arról, ami a saját országodban történik. (…) A félelem légköre lehetővé teszi a korrupció virágzását, és befolyásolja a kormány partnerválasztását, nemcsak itthon, hanem külföldön is”.
„Más demokratikus kormányok, amelyek népe felesküdött Magyarország védelmére, a magyar kormány következetes és lelkes becsmérlésének vannak kitéve. Oroszország és Kína – két tekintélyelvű állam – ellenben épp, hogy mentesülni látszanak ez alól” – folytatta nagyon kemény, és erős figyelmeztetésnek tekinthető kritikáját az amerikai nagykövet.
” (…) éppen az Egyesült Államokban zajló választások idején találkozunk most. Az amerikai belpolitikáról szóló kommentárokat meghagyom másoknak, beleértve a magyar kormány ebben aktívan részt vevő tagjait is. Orbán Viktor miniszterelnök úr nem titkolta, hogy kit szeretne győztesként látni. (…) Az Egyesült Államok országokkal köt szövetségeket, nem pedig adott személyekkel. Ez attól függetlenül igaz, hogy az Egyesült Államok elnöke éppen republikánus vagy demokrata. Igaz ez most is és igaz volt ez akkor is, amikor Orbán Viktor volt hatalmon, és akkor is, amikor nem. És ez így is marad. A politikai szövetségesek közti szövetségek nem “puszta szavakon” alapulnak”.
„(…) Magyarország szövetségesei és partnerei számára is el kell, hogy jöjjön a ráeszmélés pillanata. Nekünk is fel kell ismernünk, hogy ami fölött eddig szemet hunytunk, azzal most egyenesen szembe kell néznünk, és határozott választ kell adnunk rá.
Úgy tűnik, hogy a tanács, amit Budapest éjszakai szépségéről, a lángosról és a magyar nyelvről kaptam, telitalálat volt. Az a hagyományos bölcsesség azonban, miszerint a magyar kormány kommunikációja nem más, mint „pusztán szavak”, egyszerűen téves volt.
Ezek a szavak formálják ugyanis magát a politikát. És megváltoztatják Magyarországot. Tartozunk azzal szövetségesünknek, Magyarországnak – és szövetségünknek –, hogy a magyar szavakat jelentésük szerint kezeljük, és ennek megfelelően reagáljunk rájuk” – közölte David Pressman.
19? Lapot!
