A pécsiek jól fogadták az üvegek és a PET-palackok betétdíját. Az – persze – bosszantja őket, ha a visszaváltó gép leállása vagy a hosszú sor miatt várakozniuk kell, ilyenkor szidják a boltot, hogy miért nincs több automata. A gyűjtésre ráállt hajléktalanok is elégedettek az új helyzettel.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Jó a lelkemnek! – mosolyodott el Fatáné Dekleva Éva, amikor arról kérdeztem őt, hogy miképp fogadta az üvegek és a műanyagpalackok 50 forintos betétdíját. Az asszonyt és férjét az egyik pécsi szupermarket üvegvisszaváltó automatája előtt szólítottam meg, s mindketten úgy vélték, a visszaváltható palackokkal a zöld szemlélet diadalmaskodott, s ennek örülni kell.
Az elmúlt napokban a pécsi boltokban több tucat vásárlóval beszélgettem az automatáknál, s szinte kivétel nélkül azt mondták, örülnek annak, hogy a betétdíjnak köszönhetően – várhatóan – kevesebbet szemetelünk majd. Hisz egy 3-4 tagú családnál havonta összejön 100-120 üveg, flakon és sörösdoboz, és kevesen engedhetik meg maguknak, hogy havonta 5-6 ezer forintot a szemétbe dobjanak.
A párjával három gyermeket nevelő, 38 éves Zsobrák Tamás óvodáskorú fiára, Ábrisra bízta a flakonok gépbe táplálását, aki a bevásárlókocsiban guggolva nagy igyekezettel etette az automatát.
– Ez a visszaváltó rendszer hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekekben kialakuljon egy egészséges szemlélet a környezet megóvásáról – mondta az apa, miközben néha besegített Ábrisnak.
Nem a kissrác volt ügyetlen. A gépek gyakran visszaküldik a szájukba nyomott palackokat, s csak többszöri ismétlés után nyelik el némelyiket. Sokan panaszkodtak is emiatt, hogy az automata lopja az idejüket, hisz látható ok nélkül teszi ezt.
– Hétvégente Gyálra járok, mert ott lakik a barátnőm – kezdte a gipszkartonozásból élő, 46 éves Kovács Péter –, és ott úgy jártam, hogy a palackok felét nem vette vissza a gép, pedig valamennyin rajta volt az 50 forintos jelzés. Ha horpadt volt valamelyik, felfújtam, de néha hiába. Itt most mindet elfogadta. Mellesleg nem értem, hogy egy kicsit horpadt palackot miért nem veszi vissza, hisz hallom, hogy a gép amint benyel egyet, mindjárt össze is roppantja. Akkor miért ragaszkodnak ahhoz, hogy sértetlen legyen? Tényleg nem értem…
Azokban az üzletekben, ahol egy automata van, gyakran kialakul egy rövid sor, részben amiatt is, mert egy-egy palackot sokáig nem akar befogadni a gép. Ám 5-6 emberesnél általában sosem nyúlik hosszabbra a sor, mert ha túl sokat kellene várni, az utolsónak érkezők inkább visszaviszik a palackokkal teli szatyrukat autójukba, hogy majd legközelebb…
Attól viszont mindenki bosszús, ha épp akkor telik meg a gép, amikor ő kerülne sorra. Olyankor 5-10 percbe telik, míg jön valaki, kicseréli a gép zsákját, és újraindítja a masinát. A várakozók ilyenkor szidják a boltot, hogy miért csak egy automatát telepítettek.
Az látható-érezhető, hogy az üzletek alkalmazottai nem szeretik a zsákcserét, kedélytelen arccal csinálják, talán azért, mert kirángatták őket egy másik tevékenységből, ráadásul hallgatniuk kell a sorban állók türelmetlen megjegyzéseit. (Két helyen kérdezni akartam őket erről, de nem válaszoltak, tilos nekik bármiről beszélni, ami a munkájukkal kapcsolatos.) A cserére váró vásárlók időnként megosztják egymással visszaváltós tapasztalataikat, elmondják, melyik üzletben van több automata (van, ahol hatot is felállítottak), meg azt is, hogy melyik bolt gépe dolgozik a leggyorsabban. Az is több helyen szóba került, hogy nyugaton a visszaváltás olajozottabb. Erről beszélt a 48 esztendős Nagy József is, aki klímaszerelőként évekig dolgozott németföldön:
– Ott már régóta vannak ilyen gépek. Illetve jobbak. Nem köpik vissza a sörös palackot akkor se, ha horpadt. Van olyan gép is, amibe nem egyenként kell betenni az üvegeket, hanem egyszerűen csak beborítja az ember az összeset, aztán a gép szétválogatja, és adja a blokkot. Bár ott inkább az megy, hogy az emberek egy mobiltelefonos applikációval egyből a bankszámlájukra utaltatják a pénzt.
Ez utóbbi lehetőség Magyarországon is rendelkezésre áll, de az általunk Pécsett megszólított vásárlók ötödének volt csak ilyen applikációja – ám néha hiába.
– Már másodszorra nem sikerült használnom az applikációt – mondta Varga Dániel az egyik hipermarket automatájánál. – Nem baj, majd levásárolom, de akkor se értem, miért nem ismeri fel a gép a mobilom kúer-kódját. Odatartom 20-30 másodpercig, újra próbálom, közelítem, távolítom, de semmi. Mindegy, én örülök, hogy nálunk is bevezették ezt a rendszert, majd beáll egyszer…
Eszter is a bankszámlájára akarta utalni a fiával, a 8 éves Nimróddal visszahozott hat PET-palack és két söröskonzerv árát, de neki se sikerült:
– Az applikációnak van egy pin-kódja, és most nem jut az eszembe – vallotta be kudarca okát az asszony nevetve. – Annyi kódot kell már megjegyeznem, hogy néha elfelejtem egyiket-másikat. Otthon fel van írva, majd megnézem.
Fruzsina ötödikes fiával és ovis lányával közösen etette az egyik üzlet gépét.
– Mi mindig jótékony célra ajánljuk fel a pénzt – mondta az asszony, majd, hogy felvetettem, lehet-e ebből a gyerekeknek egy kis zsebpénz, elgondolkodott. – Talán, ha nagyobbak lesznek, és egyedül hozzák vissza az üvegeket, akkor majd megtarthatják a pénzt. De nekünk fontos, hogy jusson a rászorulóknak.
Az általam kérdezett pécsiek közül Fruzsináékon kívül nem volt más, aki adománynak szánta a betétdíjat.
A 79 éves Gadó Éva bevallotta, hogy bár egyetért a visszaváltós rendszerrel, ő bizony nem szereti:
– Munkával jár. Jobban szerettem bedobni a szelektív kukámba. Nekem fárasztó, hogy ide kell jönnöm, várnom kell, ha visszaadja az üveget a gép, vacakolnom kell vele. De nem dobhatom a szemétbe a palackokat, minden pénz számít. Patikában dolgoztam mindig, és nyugdíj után se hagytam abba, heti két napot még mindig járok.
Többen megjegyezték, hogy mivel a magyarok többsége nem mondhat le a betétdíjról, így kérdéses, hogy marad-e visszaváltani való palack a kukákba belenéző hajléktalanoknak.
– Az biztos, hogy a Balatonon sokan egész jól megélhetnek belőle – állította a 45 éves kőműves, Keszthelyi Gábor. – A nyaralók, ha megisznak egy sört vagy üdítőt a strandon meg az állóbüféknél, behajítják a palackot a szemetesládákba. Lellén nyaraltunk, és ott néhányan ráálltak a palackok kiszedésére. Mi, a sajátjainkat visszavittük, és azt láttam, hogy egy lengyel férfi hatalmas zsákokkal hozott palackokat, a kocsija teljesen tele volt. Ő egyértelműen ebből élt. Amikor végzett, kiszedte a nem betétdíjas palackokat a gép mellett álló gyűjtőből, megtöltötte a zsákját, és betette a kocsijába. Valaki megkérdezte, miért csinálja ezt, és ő azt felelte, hogy hazaviszi, mert Lengyelországban fillérekért ugyan, de visszaveszik ezeket is.
Beck Gábor, a sztorit hallva legyintett:
– Dehogy viszi lengyelbe! – mondta az egyik külföldi tulajdonú, fővárosi cégnél rendszergazdaként dolgozó, harmincas férfi. – Szerintem a visszaváltós üvegek vonalkódját lefénymásolja, sokszorosítja, ráragasztja a nem betétdíjas palackokra, és azokat is visszaváltja. Ha ügyes, naponta tízezreket összehoz így. De ez bűncselekmény, úgy hívják, hogy: információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette.
Valóban létezik ilyen bűncselekmény, alapesetben legfeljebb 3 év jár érte, ha viszont valaki üzletszerűen és bűnszövetségben követi el és a kárérték az 500 milliót meghaladja, 10 év adható maximálisan. Utóbbi elképzelhetetlen a betétvisszaváltók esetében, hisz ekkora pénzt ebből a bizniszből nem lehet csinálni.
Próbáltuk megkérdezni az italcsomag-visszaváltás rendszerének országos integrátorától, a MOHU Zrt.-től, hogy ez a csalás egyáltalán kivitelezhető-e, de a cégnél nem értünk el nyilatkozni képes vezetőt vagy szóvivőt, a társaság honlapján csak olyan telefonszámok találhatók, amelyek a sajtónak semmit se segítenek.
A gyűjtésért Pécsett felelős Dél-Kom Kft.-nél viszont nem vitatták, hogy a leírt csalás kivitelezhető. Eddig feljelentés nem érkezett ilyen ügyben. Amúgy a bizonyítás se könnyű, szinte csak a leadáskor, tettenéréssel lehet lebuktatni a vonalkódmásoló csalókat, mondta az egyik üzlet vagyonőre. Erre a boltok alkalmazottainak van esélye, de nekik is csak akkor, ha kamera pásztáz a visszaváltónál.
De térjünk vissza a hajléktalanokhoz! A Támasz alapítvány Gomba utcai átmeneti szállásának lakói megerősítették, hogy ők eddig jól jártak a betétdíjjal. Egy, a látása miatt leszázalékolt, 23 és fél dioptriás szemüveget viselő férfi nem titkolta, hogy ebből egészíti ki havi 30 ezer forintos rokkant ellátását.
– Naponta összegyűjtök másfél-kétezer forintot, az nekem sokat jelent – mondta az egyik Siklós mellőli faluból származó, 30 éves férfi.
Amikor arról kérdeztem, hogy a rossz szemével miképp tudja eldönteni, betétdíjas-e egy palack, azt felelte, hogy ha egészen közel teszi a szeméhez látja, és egyébként is lassan minden palack betétdíjas lesz, így nem nagy kockázat kivenni a szemétből.
Szeptember elseje jó bevételt hozott a palackokat gyűjtő pécsi hajléktalanoknak, hisz a város napján koncert volt a Széchenyi téren, és a közönség sok beváltható üveget, sörösdobozt és műanyagflakont hagyott a belvárosi gyűjtőkben. A Támasz ellátottjai közül néhányan be se mentek aludni a szállásra azon az estén, ők egész éjszaka kukáztak.
Tibor nem maradt velük. Az 56 éves férfi négy hónapja kérte be magát a Támaszhoz. Tibor hosszú évekig egy rokonának a szállodájában dolgozott. A rokon meghalt a szállodát eladták, őt elküldték. Volt 20 milliója, azt nekiadta a lányának, hogy vegyen lakást. Ő a szüleitől örökölt házban lakott, ám azt tavaly egy csellel megszerezte tőle 25 évvel fiatalabb barátnője, így Tibor nincstelenné vált. Ettől annyira kiborult, hogy dolgozni se tudott, és hajléktalanná vált. Neki most csak a palackgyűjtés ad bevételt, s erről így beszélt:
– Amióta jött a betétdíj, meg tudok keresni napi 4-5 óra munkával ötezer forintot. Ez elég arra, ami nekem kell. Egy doboz cigire, néha egy sörre, valami ételre. Megvagyok így.
Arra viszont Tibornak nincs esélye, hogy kétszer-háromszor annyit összeszedjen, és a pénzből új életet kezdjen:
– Öt óra alatt megyek 15-20 kilométert. Teljesen kész vagyok. Aztán fel kell fújni a horpadt palackokat, az összenyomott söröskonzerveket bottal ki kell kerekítenem. Sok munka, nem bírok ennél többet. Meg szerintem ez se tart örökké. Már most is látom, hogy csinálják olyanok, akiknek van saját otthonuk. Nyugdíjasok, akik kevés pénzből élnek, nekik is jól jön, ha párezer forintot összekaparnak. Ha sokan ráállnak, nekünk nem marad. De most még jó. Ötezer forint naponta az nagy pénz nekem, nagyon nagy.
19? Lapot!
