A gyakorlati teológiai gondolkodásról szól Wildmann János új könyve, amely Korszerű hűségben címmel jelent meg. A szerzővel szerda este Pécsen mások mellett Felföldi László pécsi megyéspüspök beszélget.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Wildmann János teológus-közgazdász új könyvének bemutatója a Tudásközpontban, a pécsi Csorba Győző Könyvtár konferenciatermében lesz holnap, azaz szeptember 25-én, szerdán, 18 órai kezdettel. A szerzővel Felföldi László pécsi megyéspüspök, Görföl Tibor, a Vigilia főszerkesztője és Pauker Csaba közgazdász-szociológus beszélgetnek.
A pécsi teológus-közgazdász, volt kormánytanácsadó, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára, főiskolai docense, az Egyházfórum című teológiai periodika társalapítója és korábbi főszerkesztője könyvbemutatója és az a köré szervezett beszélgetés nemcsak a konkrét művel kapcsolatosan, illetve a megjelölt téma miatt különösen érdekes. Hanem abból a szempontból is, hogy Felföldi László elvállalta a felkérést a beszélgetésre. Olvasóink egy része bizonyosan emlékszik ugyanis arra – ahogyan azt a Wesley János Lelkészképző Főiskola honlapjának Wildmannról szóló ismertetése is emlékeztet rá –, hogy Wildmannak és a reformszellemiségű Egyházfórum folyóiratnak,: „döntő szerepe volt a Pécsi Egyházmegye visszaéléseinek leleplezésében, amely 2010-ben az egyházmegye (akkori) vezetésének bukásához vezetett”.
Az esemény plakátja szerint a beszélgetés központi témája az egyházak szerepe, helyzete és esélyei lesz a (poszt)modern társadalmakban.
A művet az Egyházfórum adta ki, s ez a kötet egy trilógia darabja, pontosabban gyakorlati teo-trilógiának nevezett háromrészes sorozat befejezése. Wildmann János e sorozatban megjelent két korábbi könyve Katolikus Tükör, illetve Egy reformzsinat üzenete címmel jelent meg, ugyancsak az Egyházfórum gondozásában.
Mire keresi a választ?
Kamarás István vallásszociológus így ír a szerzőről: „A közgazdász-teológus szerző az egyházak kettős, vagyis nem evilági, spirituális, isteni, valamint evilági, emberi, szervezetszociológiai arculatát egyaránt halálosan komolyan véve arra a kérdésre keresi választ, hogyan maradhatnak az egyházak az elbizonytalanodás, az elvilágiasodás és az elvarázstalanítódás világában korszerűek és jézusiak egyszerre. Ehhez szolgál jó eszközül gyakorlati teológiája, melybe szervesen bele van építve a társadalmi szövedékkel foglalkozó tudományok (köztük a politikatudomány és a szervezetszociológia) ide vonatkozó tudása. Így aztán az olvasó, légyen ő akármilyen felekezetű vagy éppen nem hívő, belefeledkezhet a keresztény intézményesség mozgalmas és izgalmas történetébe, az egyházak életét is átszövő és áthidalhatatlannak tűnő ellentétek megoldásával próbálkozó, és az olvasót további töprengésre serkentő nagyon is gyakorlatias gondolatkísérletekbe. Wildmann gyakorlati teológiája arra is választ keres, hogy mit kezdjenek az egyházak (nemkülönben mi magunk) az értékrendek zavarbaejtő átalakulásával, általában az intézmények, de különösen az egyházi intézmények válságával, a különféle ideológiák szakralizálódásával és a vallás ideológiává válásával, az egyházpolitika átpolitizálódásával, a rohamos technológiai fejlődés viharában szédelgő jámbor vallásossággal, a közösségi és intézményi érdekek, a hagyományhoz való hűséges ragaszkodás és a szüntelen reformálás, az intézmény és a karizma egyensúlyának kialakításával.„
19? Lapot!
