Az újságíró szövetség, azaz a MÚOSZ Budapestre hívta a fővároson túli vidéki sajtóban dolgozókat, hogy egy fórumon összegezzék azt, milyen helyzetben is van a magyar vidéken ma a nyilvánosság és milyen lehetőségek maradtak, egyáltalán kik működtetnek még, adnak ki sajtóterméket. A szerdai, budapesti konferencián (Újságírás a fővároson túl – vidéken még nehezebb a helyzet címmel rendezték meg) a Szabad Pécs is részt vett, de nem is elsősorban saját jogán, hanem annak a vidéki médiaegyüttműködésnek a részeként, amelyet jelenleg FÜLKÉ-nek nevezünk, és amelyben hét kiadó tíz lapja fogott össze. Az alábbi beszámolót Révész Erikától, a szintén “fülkés” Veszprémkukac újságírójától kaptuk, amit az alábbiakban szerkesztve és kiegészítésekkel adunk közre.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (és Kocsi Ilona elnök) Budapestre, a MÚOSZ-székházba invitálta a független vidéki online újságok, és néhány más nem budapesti produktum képviselőit – így vettek részt a fórumon például akár nagyon kis vidéki településeken kiadott önkormányzati újságok/magazinok munkatársai is.
Szűkülő piac, erőteljes politikai nyomás, elkötelezett sajtó kontra alternatív újságírás, a helyi lapok hatása a közéletre, a függetlenség ára – többek között ezek voltak a fórum fő témái.
„Jól működő helyi sajtó nélkül nincs jól működő helyi demokrácia” – ezt a mondatot a beszélgetéssorozat felvezetéseként mondta Ónody-Molnár Dóra, a Jelen hetilap újságírója, a rendezvény moderátora.
Lett végre belpolitika
– Tavalyi kutatásunk szerint országosan az emberek 21 százaléka tájékozódik a helyi független médiából – közölte Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely társalapítója, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető tanára. – A lakosság 57 százaléka ismerősöktől hallja, hogy mi történik a településen, ahol lakik, 48 százaléka a helyi Facebook-csoport bejegyzéseiből informálódik. 55 százalékuk az önkormányzati kiadványokat olvassa. A legnagyobb probléma a helyi média finanszírozása – tette hozzá. A jó hír, hogy rengeteg pályázat jelenik meg, ami új kihívások elé állítja a szerkesztőségeket: meg kell tanulniuk pályázatot, beszámolót írni – folytatta a médiakutató.
Aki szerint azonban sajnos nem a demokráciaépítés irányába halad a világ – lásd itthon a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítását vagy éppen legújabban a világpolitikában Donald Trump újbóli megválasztását.
„Viszont van egy jó hírem. Véget ért az apátia, ami a 2022-es országgyűlési választásokat követte, és elkezdtek mozgolódni a helyi közösségek. Lett végre belpolitika” – foglalta össze ennek az évnek a belpoltikai és egyben médiapiaci történéseit Urbán Ágnes.
Tollvonásokkal eltörlések
Zöldi László nyugalmazott, Aranytoll-díjas újságíró is az amerikai választásra reagált előadása egy részében. Emlékeztetett arra, hogy Trump első elnöki beiktatását követően egy tollvonással eltörölte azt a 700 ezer dolláros pályázatot, amelyet még az akkori előző amerikai elnök (Barack Obama) adminisztrációja a magyarországi független média (és azon túl is a vidéki magyar sajtó) támogatására szeretett volna fordítani. Megjegyzés: azt a pályázatot magyarországi vidéki médiahálózat kiépítésére és üzemeltetésére írták ki és az akkori áron nagyjából 190 millió forintból két éves működtetésre kapott volna pénzt a nyertes. A 2017 végén kiírt, 2018. év eleji beadású pályázaton akkor (jó esélyekkel) a Szabad Pécs kiadója is indult, de Orbán Viktorék és Szijjártó Péterék közbenjárására az akkori új amerikai adminisztráció visszavonta a pályázatot, azt később abban a formában nem írták ki többé.
Zöldi László megemlítette az úgynevezett érdi esetet is, amikor egy perben a bíróság kimondta: az önkormányzatoknak annyi pénzt kell fordítaniuk a helyi független sajtó támogatására, mint amennyit az önkormányzat médiáinak működésére ad. A Kúria megsemmisítette ezt az ítéletet.
Magyar Péter vidéken is nagy téma
Zöldi László emlékeztetett arra, hogy Magyar Péter tavaszi országjárásáról gyakorlatilag semmi nem jelent meg a KESMA-lapokban (ilyen Pécsett a Dunántúli Napló és online kiadványa, a Bama). Az eseményekről kizárólag a független szerkesztőségek tudósítottak.
Illetve (és ezt már a Szabad Pécs teszi hozzá) azokon a helyeken (és Pécs ilyen), ahol vannak magukat függetlennek/buborékon túlinak stb. mondó, de valójában a NER-hez bekötött és a Fidesz politikai céljait szem előtt tartó, részben (fideszes) propagandisták által készített online és egyéb kiadványok, ott ez utóbbiak köre is megtette ezt a hivatalos NER-média fősodortól ezzel is megkülönböztetve magát – persze ez utóbbi beszámolók célja nem feltétlenül és nem elsődlegesen az informálás és az objektivitásra törekvés lehetett. Az viszont biztosan állítható, hogy tavasztól vidéken, a független lapoknál is a helyi fontos ügyek mellett az igazán nagy és jó olvasottságot produkáló témák egy része Magyar Péter és a Tisza ügyei körül forogtak.
Ugyanakkor – és itt már ismét Zöldi Lászlót idézzük – a NER-médiában és a KESMA napilapjaiban március 15-e óta megszámlálhatatlan alkalommal foglalkoztak Magyar Péterrel negatív kontextusban.
A rendezvényen Dömsödi Gábor, egykori televíziós újságíró, ma a Nógrád megyei Bokor település polgármestere amolyan kakukktojásként tartott előadást, mivel ő több oldalt is képviselt egyszerre, újságíróként a médiát és a hatalom kontrollját képviselete, polgármesterként pedig most a hatalom gyakorlója, egyfajta politikai szereplő is, ha úgy tetszik.
– Még az ellenzéki önkormányzatoknál is kifizetőhelyek az önkormányzati lapok, és előkészítik a regnáló polgármester újraválasztását – jelentette ki. – Ma Nógrád megyében a független sajtót úgy hívják, hogy Átlátszó.hu és Hadházy Ákos. A nógrádi megyei lap pedig szerinte kritikán aluli. (Ugyanez elmondható minden megyei napilapról – R. E.) Mondom ezt, mint újságíró, újságolvasó és adófizető. A legtöbb megyében nemhogy független sajtó, de semmi sincs. Állítom, hogy amikor egy terrorban éltünk, sokkal függetlenebbek voltunk, mint most. Manapság elképzelhetetlen, hogy ha valaki megír egy disznóságot, annak legyen következménye – fogalmazott Dömsödi Gábor.
FÜLKE: szakmai- és sorsközösség
A sajtónapon bemutatkozott a FÜLKE, vagyis a Független Helyi Lapok Közössége is, a vidéki, helyi, regionális független újságok összefogása. A közösség a csapat bemutatásával Babos Attilát, a Szabad Pécs felelős szerkesztőjét bízta meg, aki a következőkről beszélt.
– A valódi sajtó nincs jó helyzetben ma Magyarországon. Az országos lapoknak is vannak finanszírozási gondjaik, de a Budapesten túli lokális sajtónál ez hatványozott probléma. A vidéki független lapok a túlélésükért küzdenek minden nap. Rövid távon látnak előre, ami megnehezíti a napi munkát és a tervezést. Pályázati forrásokból, olvasói adományokból, minimális vagy nulla hirdetési pénzből tartják a víz felett magukat. Emellett néhányan valamiféle előfizetői rendszert is működtetnek, de mindez így, együtt is kevés sok esetben.
– Vidéken is gond az információhoz való hozzájutás, a sokszor nem megfelelő munkakörülmények, a kevés újságíró, a “mindent is csinálni kell”-munkakör, az újságíróutánpótlás.
– Vannak azonban pozitív fejlemények is. Ilyen az az összefogás, amely a Budapesten túli lokális független lapok között alakult ki és fejlődött az elmúlt években. Ennek az összefogásnak a neve jelenleg FÜLKE, vagyis Független Helyi Lapok Közössége.
– A FÜLKE egy nem formális együttműködés, közös gondolkodás néhány vidéki online lap között. Ez az összefogás egymással egyenrangúnak tekinti a csatlakozott tagokat. A tagság nem végleges, idővel tervezik a kör és a tagság bővítését, természetesen a közösség egyetértésével és olyan médiumok esetleges későbbi csatlakozásával, amelyek hasonlóak a jelenlegi tagokhoz, azonos szakmai elvek és szabályok szerint működnek, hasonlóan fontos nekik a szakmai és pénzügyi függetlenségük.
– A FÜLKÉ-nek jelenleg hét kiadó a tagja, amelyek összesen tíz online újságot adnak ki. Ezek a következők: Borsod24, Szabolcs24, Szol24, Debreciner, KecsUP, Nyugat, Enyugat, Szegeder, Veszprémkukac, Szabad Pécs.
– Minden szerkesztőség értéknek tekinti az önállóságot és a függetlenséget, és meg kívánja őrizni akkor is, ha esetleg a jövőben lesz olyan szervezet, amelyet közösen hozunk létre. Jelenleg tehát nincs mögöttünk formális szervezet, de lehetőségként ez is felmerült, bár ez a kérdés még nincs eldöntve, lehetséges, hogy később ebbe az irányba lép tovább az együttműködés, vagyis jelenlegi nevén, a FÜLKE, ami nemcsak együttműködés, hanem szakmai és sorsközösség is.
– A FÜLKE-lapok mindegyikét civil szervezet, egyesület vagy alapítvány adja ki és működteti (a Szabad Pécset nonprofit kft.). A kiadók mögött ők maguk, az újságírók vannak. Nincsenek politikai szervezetek, pénzemberek mögöttük, nincs befolyással rájuk politikai erő, ideológiai szervezet, nem pénzelik őket pártok, politikusok.
– A FÜLKE szerkesztőségek a szakma írott és íratlan szabályai szerint dolgoznak, a munkájukba senki sem szólhat bele, azaz az újságírók, szerkesztők döntik el, hogy miről, hogyan és mikor írnak. Ez egy nagyon fontos, kívülre, a nyilvánosságban is kommunikált közös értékük, egy szervező és összetartó közös erő és érték.
Van „ára” a függetlenségnek?
A rendezvényen ezt követően még két panelbeszélgetést tartottak. Az első témája a függetlenség és annak “ára” volt. Bethlen Tamás lapigazgató (Borsod24, Szol24, Szabolcs 24) elárulta, hogy a lapcsoport idén összesen 30 millió forintból gazdálkodott, tavaly viszont mindössze négymillióból. Ennyire hektikus és bizonytalan ugyanis a pályázatokból és a reklámokból befolyó összeg, és ez igaz minden ilyen kis vidéki független szerkesztőségnél.
Nagy Sándor, a Debreceni Nap kiadója és tulajdonosa is meghívást kapott a MÚOSZ-tól a konferenciára. Mint kiderült, Nagy Sándor valójában egy ingatlanvállalkozást visz, e mellett működteti a híroldalát (és más társlapokat is, pécsi leágazása is van, mint megtudtuk). Szerinte (és ez volt talán az egyik legmegosztóbb vélemény a fórumon) azok (mármint azok az újságok), amelyek tartják a markukat, pályázatokon, elsősorban persze külföldi pályázatokon vesznek részt, azok nem lehetnek függetlenek.
(Itt is zárójelet kell nyitnunk: a FÜLKE tagjai csak olyan pályázatokon indulnak, amelyek kiírójának a támogatásért cserébe nincs tartalmi és/vagy ideológia elvárása a pályázóval szemben, magyarul: nem szól bele a munkánkba, a korábbi teljesítmény és elsősorban a kiírásra beadott pályázatok alapján értékelik azt, hogy kit és milyen összeggel tudnak támogatni.)
Nagy Sándor fontosnak tartotta azt is megjegyezni, hogy kénytelen volt elindítani a hírportálját, mivel szerinte Debrecenben nincs független média. (Amúgy dehogyis nincs, hiszen ott működik a Fülke egyik alapítója és tagja, a Debreciner, immáron öt és fél éve.)
Szilágyi József, a Nyugat.hu főmunkatársa azzal viccelődött (magukkal és mindannyiunkkal, akik abban tagok), hogy a FÜLKE tagjai mindannyian „Soros-bérencek”. Merthogy a fülkés közösség tulajdonképpen egy négy évvel ezelőtti nyertes Soros(OSIFE)-pályázat elnyerését követően alakult meg. A pályázat kiírója persze ebben az esetben is kizárólag a fenntarthatóságot és a fejlődést várta el tőlünk, semmiféle ideológiai „utasítása” nem volt.
Weil Zoltán, az Egri Szín főszerkesztője arról számolt be, hogy Egerben a fiatalokra fókuszálnak. Létrehoztak számukra egy profi stúdiót, ahol a fiatalok podcasteket, videókat készíthetnek, megtanítják őket az alapokra. No nem az újságírás alapjaira, mert Weil Zoltán véleménye szerint a fiatalokat nem érdekli a klasszikus újságírás, ők az új platformokat kedvelik.
A nagyvárosi fényeken túl
A második panelbeszélgetés a kistelepülések helyi lapjainak gondjairól szólt. És itt látszott, hogy a vidéki nyilvánosság egy része hogyan is működik.
A meghívottak egyikének, az amúgy a sajtóról jól gondolkodó hölgynek az egyesülete képviselőjelölteket és polgármesterjelöltet indított Kalocsán (konkrétan az újságot képviselő nő férje volt a polgármesterjelölt), egy másik résztvevő a panelbeszélgetésben egy kistelepülés nyomtatott magazinját szerkeszti 25 éve, a harmadik egy szintén kicsi település önkormányzati lapját 13 éve (20-21 éve ír oda), de ez az utóbbi két újságíró 20-30 éve bedolgozik a helyi megyei lapnak, ma is. Arra a hallgatóság sorából érkező felvetésre-kérdésre (Babos Attila kérdezte), hogy hogy is van ez miután a KESMÁ-nál az újságíró szakmát sokszor lábbal tiporják, mindezt a fura helyzetet azzal indokolták, hogy már az utolsó tulajdonosváltás előtt ott voltak, és ha ők nem írnak a településükről, akkor az nem jelenik meg a nyilvánosságban. A harmadikként említett újságíró a saját önkormányzati újságukkal kapcsolatban pártpolitikamentes közéletet és lapot emlegetett. Mindhárman hangsúlyozták, hogy a település közösségének nyugalma érdekében kerülik a politikát.
Azt Alter Róbert, az ugyancsak FÜLKE-tag kecskeméti KecsUp Hírek lapmenedzsere, az Lcafe.hu (az elsősorban Lakitelek közéleti híreiről beszámoló online újság) tulajdonos-főszerkesztője kiemelte, hogy náluk irányelv, hogy kerülni kell a legkisebb mértékű összeférhetetlenséget, mert ilyenek akadnak a település méretéből adódóan is, de ezek miatt nem mondanak le semmilyen közéleti vagy helyi politikai témáról, amit amúgy egy helyi lapnak meg kell írnia. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kifejezetten figyelnek és ügyelnek arra, hogy egyes újságíróik, esetleges személyi vagy családi összeférhetetlenség okán, például az önkormányzattal vagy önkormányzati cégekkel kapcsolatos hírekkel, vagy egyes más helyi témákkal foglalkozhatnak-e vagy sem, avagy más kollégának kell az adott ügyről írnia.
19? Lapot!
