Karácsonyi történetek címmel a Szabad Pécs alapításának évétől, 2017-től közlünk kortárs írók és költők, illetve lapunk munkatársainak az ünnepre írt novelláit, tárcanovelláit és verseit. Az első novellát idén is szenteste adtuk közre, Ungár Tamás Az őrangyal című karácsonyi történetét. Karácsony első napján Halmai Tamás József Attila-díjas költő két versét közöljük, fogadják sok szeretettel.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Halmai Tamás (1975) Pécs-Somogyban élő József Attila-díjas költő, kritikus, tanár. A versek mellett dalszövegeket, esszéket, glosszákat, filmjegyzeteket is ír, monográfiák sora kötődik a nevéhez, Karácsony előtt jelent meg a hatvanadik kötete (Örömnek olaja rajtad. Bibliai haikuk – Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024), amelyről a Napút internetes oldalán olvashatnak bővebben.
Halmai Tamás
Rege
A szarvasnak nincs szüksége
istenre,
hogy magát a mennyek közé
illessze:
ő a titok a peremek
közepén,
köd előtte, köd utána,
közte fény.
Gondot visel de az ég
a szarvasra,
nehogy a szél hazátlanná
szaggassa,
nehogy a víz elapadjon
szájától,
ha az erdő az emberhez
átpártol.
A szarvasnak nincs szüksége
istenre,
hogy a földet szent futással
illesse:
nagy szemében ott laknak az
angyalok,
ha lecsukja, nincsen náluk
szebb halott.
Halmai Tamás
Kolostor a parton
Elképzelem, hogy irodalomtanár vagyok
egy New York-i főiskolán, ahova senki sem jár.
A katedrán tulipánültetvényt gondozok,
Billy Collins verseit nekik olvasom fel.
Együtt értelmezzük őket, mint a fényt,
melyet fotonokra bont a test, hogy a fotonokat
fényekre bonthassa a lélek. Az elemzés végén
behajtom a könyvet, a tulipánok a szirmukat,
és elköszönünk a tengertől. A pad-
sorok közül őszapók fiatalsága száll fel.
