Az iráni származású magyar állampolgár, dr. Kia Goolesorkhi migrációs egészségügyi mendzsmenttel foglalkozik, ezen belül a fenntartható globális egészségügyi munkaerőt kutatja egészségügyi közgazdászként. Élt és dolgozott Angliában, az USA-ban, Hollandiában, 27 éve Magyarországon lakik, jelenleg a PTE Általános Orvostudományi Karán dolgozik, migrációs egészségüggyel foglalkozik, szakterülete világszintű, és a régiónkat is érintő aktuális kérdéseiről beszélgettünk.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Mi az a migráció?
Nem egy tankönyvi definíciót szeretnék felmondani. Inkább egy példát. Jártam Botswanaban, rengeteg elefánt él ott, és amikor megindulnak a szárazság miatt, hogy átvándoroljanak a szomszédos Dél-Afrikába, akkor nekik hogyan mondhatná meg valaki, hogy hol a határ. Megállíthatatlanok. A madarak is el tudnak röpülni mindenhová. A gólya, a fecske Magyarországon magyar madár. Vajon Afrikában afrikainak számítanak? Afrikában az emberek kinevetik a határokat. Azt mondják, hogy az angolok egyszercsak odarajzolták. Na és?! Aki menni akar, az megy. A magyaroknak még mindig trauma Trianon. Ha egy felvidékivel beszélek, vagy egy erdélyi magyarral, nekem ők ugyanolyan magyarok, mintha Pesten vagy Pécsett élnének. A politikusok és a politológusok számára fontos a határ, de a civilizáció fontos része a migráció is. Erre fel kell készülni. Én magamat cirkuláris migránsnak tartom, hozom-viszem a tudást. Iráni-holland-amerikai-magyar „nagykövet” vagyok. Hol itt, hol ott élek. Tudok hidat építeni.
Ma Magyarország kormánya, ha migrációról beszél, akkor azt veszélyforrásként jelöli meg, s erre való hivatkozással határozati kormányzást alkalmaznak. Ennyire veszélyes a migráció?
A homo sapiens története összefonódik a migráció történetével, az ember úgy hódította meg a Földet, hogy átlépte az akkori törzsi társadalom határait. A migráció az emberiség fejlődésének természetes része. Közben meg félünk a másságtól, már attól is, ha valaki átlépi az országhatárt Afrikából, Ázsiából érkezve, mert idehozza a saját kultúráját, sőt holnapután átveszi az ország irányítást, akárcsak egy ufókról szóló színes, szélesvásznú amerikai sci-fi-ben. Ma a magyarok egy része úgy fél a migrációtól, mintha már tényleg itt lennének a Földön az ufók. Ha százezer éves visszatekintésben gondolkodunk, akkor ennyi idő alatt Afrikából eljutott az emberiség Alaszkán át Dél-Amerika csücskéig, Ausztráliáig, olyan helyeken keltek át az emberek – a legforróbb sivatagokon, vagy eljegesedett vidékeken át –, amiről azt gondolnánk, hogy lehetetlen. Talán kíváncsiságból, talán kalandvágyból vagy kényszerből tették. Columbus miért ment Amerikába? Hogy találtak rá az európai hajósok Ausztráliára? A migráció ma nem annyira romantikus történet, mint a felfedezők korszaka. A határokon többféleképp lehet átkelni: engedéllyel, hivatalos papírokkal, vagy csak átsétálni, kerítésen átmászni, csónakkal átkelni a tengeren, de mindegyiket papírok nélkül. Az országok léte jogi, politikai, kulturális előny, de ha túlzásba visszük a határok védelmét, akkor hátrányt is jelenthet. Miért beszélünk az Egyesült Európa előnyeiről? Együtt jobb, mint egymás nélkül? Mit jelent az európai kultúra? A klasszikus görög műveltséget? A svéd kultúrát? A németet? Egyforma mindegyik? Egy közgazdász azt válaszolná erre a kérdésre, hogy ha nagyobb a piac, nagyobb az innovációs potenciál is. Tudunk interkulturálisan létezni, együtt termelni, venni és eladni: minél kevesebb a határ, annál nagyobb a fókusz!
Mégis a politika folyamatosan napirenden tartja a bevándorlás kérdését Magyarországon, az EU-ban ugyan másként, de ott is felszínen maradt. Ha közgazdász szempontból előnyösnek tűnik, akkor miért gerjesztenek ennyi indulatot a migrációval szemben?
Még az EU-nak is van határa, és úgy tűnik, a befogadóképessége is véges, ettől még mindig újabb és újabb vándorlási hullámok indulnak meg, így a kérdés kérdés marad. Az Afganisztánból kért hivatalos úton intézett betelepedési vízum az EU-ba – bár biztosan létezik ilyenre is példa – nekem illúziónak tűnik. A migrációhoz a magyar közmédiában azok a képek társulnak, hogy az európai átlagnál több árnyalattal sötétebb bőrű fiatal férfiak tömegesen törnek át a zöldhatáron… Félelmetesnek és veszélyesnek mutatják őket. Az International Monetary Fund-nak (vagyis az IMF-nek) van egy migráció hatásait elemző intézete, sok vetületét vizsgálják a kérdésnek: a fehérgallérosokon át a kékgallérosokig, azaz értelmiségtől a szakmunkásig. A reguláris migránsok engedéllyel, útlevéllel, hivatalos úton, papírokkal lépik át a határokat, és vannak olyanok, akik csak úgy megindulnak, mert van egyfajta nyomás (háború, klímaváltozás, gazdasági kényszer), őket nevezzük irreguláris migránsoknak. Megint előjön belőlem a közgazdász: ha a nettó eredményeket nézzük, akkor megállapították már, hogy a befogadó országba érkező migráns tömeg 1%-os emelkedése 2%-os GDP emelkedéssel jár. Ami nem kis dolog.
Hogyan lehetséges ez?
Olcsó, nyitott munkaerő, betöltenek hiányszakmákat. A migráns sokszor kevesebb alkuval hajlandó dolgozni, mint a befogadó ország lakói. Jó példa erre az Egyesült Királyság, amikor kiléptek az EU-ból, még nem gondolták, hogy hatalmas gondot fog okozni nekik az, hogy nem lesznek kamionsofőrjeik. Magyarországon veszélynek tekintik a migrációt, viszont, ha a magyarok mennek ki külföldre, ők nem migránsok? És az a több mint 600 ezren magyar, aki külföldön dolgozik, mégiscsak hazaküldi a pénz egy nem jelentéktelen részét. A magyar migránsok, ha visszatérnek, gazdagítják az itthoni munkakultúrát. Gondoljunk az Ausztriában dolgozó magyar vendéglátósokra, a Hollandiában dolgozó építőipari alkalmazottakra. Nemcsak anyagi előnyökkel jár az ottani munka, hanem ha ott részt vesznek egy-egy integrációs programban, az a mentalitásban is komoly változásokat hozhat. Én ezzel foglalkozom, a reguláris bevándorlás támogatásával. Mert az utazás előtt, de a vándorlás közben, és az érkezéskor, az első néhány hét után is lehet segíteni a beilleszkedési folyamatot, ez a bevándorló és a befogadó ország érdeke egyaránt.
Ma Magyarországon az irreguláris migrációról van főleg szó a médiában. A migráns kifejezés a tudományos köznyelvben semleges tulajdonságokkal bíró főnév, de ez mára gyakorlatilag szitokszóvá vált nálunk. Mit szól ehhez az ön tudománya?
Ilyeneket lehet hallani a magyar médiában, hogy „migráns gettóból menekülve”… Ezt a tudomány nyelvén nem lehet megfogalmazni. A migráció az emberiség alapvető antropológiai jellemzője. A magyarok sem itt születtek a Kárpát-medencében. A migráció ellen beszélni olyan, mintha az emberi evolúció ellen beszélnénk. Migráns mindig is lesz. Viszont, ha arról beszélünk, hogy valaki törvényellenes módon tartózkodik valahol, akkor ez nem csak a migrációról szól. Az is törvényellenes, ha rabol valaki. Az én szakmám azt mondja, hogy ez disztribúciós kérdés. Ha rövid időn belül ideérkezik egy nagy tömeg, amelyet nem tudunk ellenőrizni, nyelvi, kulturális okok miatt, hogy mihez ért, nem tudjuk őket felkészíteni, hogy megfelelő helyre kerüljenek a gazdaságban, akkor ez is problémaként jelentkezik, ezt elismerjük. Olyan, mint egy sokk, ez egy krízishullám. De ha megfelelően van előkészítve a rendszer, mert tudjuk, hogy úgyis érkezni fognak ezek az emberek, akkor megoldható, könnyebben kezelhető a probléma. Ha falakat, kerítéseket építünk, azzal nem állítjuk meg a problémát. Ausztriában felkészültek erre a problémára. Ott egy komplex rendszer működik. Az egészségügyben a sürgősségi szolgálat erre jött létre, olyan, mint egy katasztrófavédelmi modell, egészségügyi vetülettel. Én közgazdászként dolgozom a tanszéken, de vannak nálunk katasztrófavédelmi, honvédelmi szakemberek is. Ausztriában a rendszer felkészült arra, hogyha vészhelyzet alakul ki, akkor tudjanak cselekedni. Amikor tömeges bevándorlási hullám jelentkezik, csak működtetniük kell a rendszert, és mindenki tudja a szerepét.
A magyar hatóságokkal milyen kapcsolatban vannak?
Vannak együttműködéseink a honvédelemmel, sőt képzéseket is szoktunk tartani, kutatási információkat is szoktunk cserélni. Van olyan munkatársunk, aki a Honvédségnél, van aki a Bevándorlási Hivatalnál is dolgozik. Pályázati támogatásokkal finanszírozunk hasonló munkatársakat, most épp a Belügyminisztériumból érkezett hozzánk egy szakértő. A migrációs egészségügy multidiszciplináris terület, sok tudományág képviselőinek együttes munkáját igényli. Megértem, ha Magyarországon félnek a munkavállalók attól, hogy elveszik a munkájukat a bevándorlók, vagy egyszerűen az utcán szembejön velük egy ember, akinek más a bőrszíne, s már ettől is félnek, tartanak, de mindig csak a negatív oldalról beszélünk, miközben a migrációnak rengeteg előnye is van.
Milyen előnyökkel jár a befogadók számára egy más országból érkező menekült jelenléte?
Említettem, hogy az ideékező tömeg hatására emelkedik a GDP. A magyar munkavállaló elmegy Ausztriába, mert ott többet keres, de az ő helyére egy másik munkavállalóra van szükség. Ha idejön valaki kívülről, akkor a munkája révén a magyar GDP is emelkedni fog. A migráció akkor jó, ha többirányú. Minőségi és mennyiségi előnye is lehet a migrációnak. A magyarok közül sokan ápolnak betegeket Ausztriában, Németországban. Magyarországra korábban Erdélyből érkeztek ide házi betegápolók, most inkább Ukrajnából.
A magyar kormány a másságra és az illegális migrációtól való félelemre épít jó ideje kommunikációt, talán az sem túlzás, hogy politikai propagandát. Vagyis fontos lehet erről, az illegális vagy irreguláris migrációról beszélni, behozni a közbeszédbe. Például olyan kérdést feltenni egy e területtel foglalkozó kutatónak, hogy mit lehet kezdeni egy ismeretlen tömeggel?
Meg kell ismerni a problémáikat. Menekülttáborokba járunk, például Jordániába. Magyarországon alig vannak menekültek. Oda kell mennünk kutatni, ahol a menekültek tartózkodnak. Albániába, Boszniába kell utaznunk, ott vannak még menekültek. Itthon nem tudjuk a migrációt kutatni, ha nincsenek migránsaink! Azt ajánlották, hogyha a migrációt akarjuk kutatni, akkor vizsgáljuk a magyarországi roma kisebbséget, mert az ő egészségügyi, interkulturális helyzetük hasonló, mert egy szegregált csoport. Baranyában európai szinten is a legszegényebb régiókhoz tartozunk, ha az Ormánságban uralkodó viszonyokra gondolunk. A délszláv háborúk menekültjeinek sorsát is kutatjuk még, követjük az integrációjukat. A WHO-val is kapcsolatban vagyunk, bár Magyarországon nem aktuális a kérdés, de szakértőként részt veszünk a kutatásokban Jordániában, és sokat tanultunk a menekülttáborokban. A magyar diaszpórát is kutattam, hogy azok, akik kitelepültek Amerikába, nekik például a vidéki Ohióban milyen a helyzetük. A mai napig kint vannak a magyar zászlók a házak előtt.
Volt Pécsett egy amerikás magyarok témáját érintő színdarab (Spiró György Kvartettje a Pécsi Harmadik Színházban, Vincze János rendezésében), amelyet amerikai turnéra is vittek, és a hírek szerint az egyik előadás után majdnem összeverekedtek az eltérő kitelepülési hullámok tagjai, annyira másképp gondolkodtak. Ön mit tapasztalt ebből kutatóként?
Állandóan vita van a magyar emigrációban, valaki a Fidesz mellett, valaki ellene érvel, állandó a megosztottság ott is, sőt néha szélsőségesebben viselkednek egymással szemben. Ohióban megosztotta az embereket az, hogy korábban saját zsebből finanszírozták a magyar kultúra művelését – tudni kell, hogy Clevelandben jelentős szereppel bírnak a magyarok (erről ITT írtunk korábban részletesen) –, és amióta megjelent a magyar kormányzati pénz, és átvette az irányítást a magyar kormány politikai szólama, azóta ott is, a diaszpórában is erőteljesebb a megosztottság.
Nem politikai állásfoglalást kérek öntől, hanem a szakmait. Érez ön vészhelyzetet Magyarországon migrációs szempontból?
Egyáltalán nem. Vagy akkor én is veszélyt jelentek. 12 éves koromig éltem Iránban, utána Törökországban, az Egyesült Államokban, de éltem Hollandiában is 6 évet, Magyarországon 27 évet. Nem érzem magam veszélyesnek.
Elfogadom, hogy nem veszélyes, de a migráció azért veszélyt is hordoz magában, vagy tévednék?
Ha megjelenik egy hatalmas irreguláris migráns tömeg, akkor azzal nem lehet úgy kalkulálni, hogy rögtön a GDP-t fogja növelni a jelenlétük. Ők a költségvetési keretből pénzt fognak kivenni, mert el kell látni őket, ez nagy költség. Krízishelyzet keletkezik. De a krízismenedzselés elvezethet a jó megoldásig. Magyarországra nem lehet menekültgettókat jósolni. Nem vagyunk Hollandia, Svédország, sem Németország. Magyarország steril hely ebből a szempontból. És azt mondom közgazdászként, hogy sajnos. Tudom, hogy vannak hiányszakmák az országban. Hollandiában az angol nyelvtudás miért elég ahhoz, hogy valaki el tudjon helyezkedni, nálunk ennyi miért nem elég? A hiányterületek nem látszanak a rendszerben. Hollandiában hatvan nap alatt eljuttatnak olyan nyelvtudásig, hogy valamilyen munkát el tudjál vállalni. Nálunk nincsenek ilyen programok. Aki idejön, hamar felméri a helyzetet és tovább áll, ahogy a magyar munkavállalók egy része, ők is Németországba, Ausztriába indulnak.
A költségeken kívül milyen hátránnyal járhat még a migráció?
Ha olyan embernek adsz támogatást, aki nem érdemli meg. Amikor szír menekültnek mondja magát egy bangladesi. Vagy amikor Iránból valaki, csak mert nem tudta azt a zenét hallgatni a rádióban, amit szeretett, elindult a migrációs hullámmal. Ez etikailag, morálisan nem elfogadható összevetve az afrikai polgárháborús övezetekből érkezőkkel. De egy más embernek segíteni rendszerszinten pozitívumként fog jelentkezni. Adósoddá válik az az ember, akinek segítesz. Hálás lesz érte. Ismerek Hollandiában egy olyan iráni menekültet, aki 17 éven keresztül nem kapott státuszt, de ha valaki Hollandia ellen mer szólni a jelenlétében, ő lesz az első, aki védeni kezdi az országot, mert hálás azért, hogy befogadták. Biztosnak kell lennünk abban, hogy ki az, aki megérdemli. Nem jó menekülttáborokban tartani az embereket, amíg lezajlik a vizsgálat.
Az embercsempészet kapcsolódik a migrációhoz?
Igen. Az embercsempészet is negatív jelenség. Nemcsak az országnak árt, hanem annak is, aki fizet érte, annak sem jó, mert sérültként érkezik meg. A hozzá kapcsolódó jelenségek sem pozitívak, a lánykereskedelem, gyerekek tűnhetnek el… Nem jó motiválni egy ilyen vonalat, mert hazugsággal vonzza ide az embereket.
Az embercsempészet szép modellje lehet az egyetemi hallgatók idevonzása, van olyan közvetítő, aki azt mondja, hogy ha Magyarországon akar tanulni valaki, nem baj, ha nem tud angolul. Ez nagy baj. Az iráni hallgatóknak korábban 100%-a végzett orvosként, most ez 20%-ra csökkent. Ha valaki nem tud angolul, akkor előkészítőre kell járnia, közben a család azt hiszi, hogy harmad-negyed éves a gyerek, közben meg még el sem kezdte a tanulást. Mert nem meri bevallani otthon, ebből tragédiák keletkezhetnek. Mert a közvetítő csak pénzt akar.
Egy olyan kutató, mint ön, hogyan tud segíteni?
A kutatásból, az esettanulmányokból rengeteget lehet tanulni. Mondok pár példát. A szír háború alatt megérkezett egy menekült egy magyar faluba. A vendéglátók kedvesen fogadták, megkínálták a legjobb pálinkával, és szalonnával is, de ő nem fogadta el, erre megsértődtek a háziak. De egy muzulmán számára az alkohol és a disznóhúsból készült étel tilos. Ez egy kulturális probléma. Közben mindenkinek igaza volt, de nem volt egy erre felkészült rendszer, ami segített volna. De mondok mást, egy pécsi albérletben a szomszédok panaszkodni kezdtek, mert vasárnap az iráni bérlők elkezdtek reggel hangosan táncolni. Nem tudták, hogy Iránban hétvégén táncolni szoktak. A szomszédok vasárnap reggel aludni szerettek volna. Egy bevándorló esetén a kulturális beilleszkedéssel is foglalkozni kell. Esettanulmányokat gyűjtünk össze a későbbi problémák megoldásához. A betelepülőknek magyar történelmet is fontos tanulni. Az egyetemi hallgatóknak és az itt dolgozó orvosoknak szintén. Olvastatunk velük magyar verseket is. Nemcsak az állampolgárság elnyeréséért kell küzdeni. Azt bajnak érzem, ha valaki nem tudja annak a városnak a történetét, ahol él. Ha egy ember nem tud beilleszkedni az őt körülvevő közeghez, az problémákhoz vezet.
Mikor kell elkezdeni ezzel a problémával foglalkozni a magyar államgépezetnek? Bármikor megindulhatnak a klímamenekültek a Közel-Keletről…
Rövidtávon nem, középtávon sem feltétlenül, de hosszabb távon szembesülni fogunk a migrációval Magyarországon is. Már ma el kell kezdeni felkészülni erre. Nem kell megvárni a krízist, mert akkor fogjuk a legjobban megszenvedni. Szükség van protokollokra. Már késő is van ezt elkezdeni. Azért is aktuális, mert ha idejön külföldről valaki dolgozni, mondjuk egy ukrán menekült, akkor ha jól érzi magát, az nekünk is jó. Híre megy és idejön majd több ukrán, mert tudja, hogy nem kell elmenni Hollandiáig, hogy jól érezze magát. Ha hivatalosan nem tud idejönni, meg fogják találni az útját annak, hogy máshogyan sikerüljön. Ha Ománból, Jemenből jön valaki, az több másik embernek adhat megerősítést. Sikertörténeteket is mondhatnánk, az egészségügy abszolút befogadó terület, mert hiány van. Közel-keletiek éttermeket vezetnek, a kínaiak boltokat is, volt egy orvostanhallgató, aki fodrászatot tartott fönn, művészeti területen is előfordulnak sikeres migránsok.
De az államnak azzal is foglalkoznia kellene, hogy milyen egészségügyi ellátást kapnak a migránsok. Kevés olyan nőgyógyászunk van, ahová a külföldiek bizalommal tudnak fordulni. Akár csak a nyelvtudás miatt. A kínaiakról például nem lehet tudni, hogy kihez fordulnak, ha betegek lesznek. Mert jelenleg elhalasztják az orvoslátogatást, ha tudják, arra az időre, ha majd hazamennek, és csak akkor mennek el orvoshoz. Így megszűnik a prevenció. Az EU-ban kevés az előszűrés, például az orvosi egyetemekre simán bejuthat egy hallgató nem megfelelő papírokkal, sok betegséget nem szűrünk ki, mert itt, Európában már eltűntek, mondjuk a TBC. Amikor kimentem Botswana-ba, rengeteg vakcinát kaptam, amit kinn nem kaptak meg az ott élők.
A rendszer felkészültsége mellett a szakemberek képzése is fontos. Mennyiségi és minőségi problémák is vannak. Sem az NGO-k nincsenek felkészülve, sem beavatva, de az állami gépezet sem alkalmas jelenleg a problémák kezelésére. Ausztria példáját érdemes lenne követni. Vagy Szingapúrét, amely a világ egyik legsikeresebb országa, ha nem lenne bevándorlás, nem lenne ekkora a sikerük. De Kanada és az USA sem működne migránsok nélkül. Az olasz mezőgazdaság sem tudna migránsok nélkül működni. Soroljam még?
Ez a cikk a “Szabad oldal” kezdeményezés részeként jelent meg, együttműködésben a Szabad Európával.
