Közeledik február 15-e, a felsőoktatási felvételik beadásának ideje. A kormány megint szorított egyet, s mintegy 9%-os mértékben csökkentette a PTE állami finanszírozású ösztöndíjas helyeinek számát – tudtuk meg a neten keringő adatsorból, ezért az alábbi kérdéssort küldtük el Miseta Attilának, a pécsi egyetem rektorának.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Kérdéseink:
Szeretnék tájékoztatást kérni arról, mit jelent az a sajtóban megjelent hír, hogy mintegy 9%-os mértékben csökkenti az állam az ösztöndíjjal finanszírozott diákok maximális létszámát. A Felvi.hu adatai alapján a 2024-es 6308-ról 2025-ben 5750-re csökken a szám. Megfelel ez az adat a valóságnak?
Folytattak önökkel szakmai egyeztetést az ügyben a kormány szakpolitikusai? Ha igen, mennyire tekintették az egyetem vezetését partnernek? Az egyetemet üzemeltető Alapítvánnyal egyező a véleményük vagy nem?
Ez a 9% körüli elvonás konkrét szakokat érint? Vagy a fűnyíróelv szerint egységesen mindenkinek jut az elvonásból? Ha nem egységes, mely karokat és mely szakokat érint és milyen mértékben?
A központ által előírt csökkenésen túl lesznek belső átrendeződések is? Egyes szakok, karok keretszámai változni fognak?
Mennyiben számíthatnak a PTE oktatói elbocsátásokra? Tervezik-e szakok megszüntetését? Milyen megszorításokra kényszerül a PTE azért, hogy talpon maradjon?
Az egyetem rektori vezetése hogyan értékeli a kormányzat döntését? Mennyiben tűnik ez szakmai döntésnek egy olyan régióban, amelyet egyre nagyobb mértékben fenyeget a fiatalok elvándorlása?
Mennyiben ért egyet azzal, hogy az állami ösztöndíjas helyek számának csökkentése a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyre szűkülő továbbtanulási lehetőségekkel rendelkeznek a régió fiataljai?
A PTE egy gazdaságilag elmaradott régióban működik, ahol szinte egyetlen intézményként kínál kitörési lehetőséget a fiatal generáció előtt. Nem érzi szükségét ön, Miseta Attila, rektorként, a régió egyik legnagyobb foglalkoztatója vezetőjeként, hogy nyilvánosan jelezze az állam felé, hogy az egyetemet érintő döntés helytelen? Ugyanis az állami finanszírozású helyek csökkentése jóval meghaladja a természetes fogyás mértékét.
A kérdéssorra egy összefoglaló válaszban reagált a PTE rektora, melyet változtatás nélkül, teljes egészében adunk közre, majd mivel a válasz meglehetősen rövid és tömör, a sorok között olvasva kényszerülünk megkeresni a „válaszokat”.
Dr. Miseta Attila, a PTE rektora válasza kérdéseinkre:
„A 2025. évi felvételi eljárásaiban meghirdetett állami ösztöndíjas országos létszámkeretek, valamint azok egyes intézmények közötti elosztásának meghatározása az ágazatirányító joga és feladata.
A hivatalos Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatóban megjelent keretszámok közül a gazdaságtudományok képzési területre meghatározott 202 fős állami ösztöndíjas keretszám valóban jelentősen elmarad a 2024. évi keretszámtól, és néhány további területen is mutatkozik némi csökkenés. Ugyanakkor több területen, így többek között a pedagógusképzésben, az orvos- és egészségtudomány területén, a műszaki és informatikai, valamint a jogi területeken emelkedne ez a szám a korábbiakhoz képest a PTE esetében.
A PTE vezetése a közeljövőben megvizsgálja a lehetséges megoldásokat, és az állami ösztöndíjhoz hasonló támogatási rendszer bevezetésének lehetőségét. Az egyetem a korábbi évekhez hasonlóan mindent megtesz annak érdekében, hogy az állami ösztöndíjas keretszámait valamennyi szakon maximálja, így a lehető legtöbb állami ösztöndíjas hallgatót vegye fel.”
Kommentár, avagy mi rejlik még a sorok között
A PTE-t érintő 558 fős ösztöndíjcsökkentés sok vagy kevés? 558 fős lehet egy nem túl nagy jövővel kecsegtető magyarországi falu összlakossága, lehet ekkora létszámmal működtetni egy iskolát is, fizethetünk ennyit két-három éven belül 1 euróért forintban.
Az ösztöndíjasok maximum létszámának 9%-os csökkentésének bejelentése valójában ugyanennyi fiatalt és a családjukat érinti hátrányosan a régióban. Idén ötszázötvennyolccal több egyetemi hallgatónak kell fizetnie, ha képes finanszírozni a tanulmányait valamiből. Ma már sokan csak munka mellett tudnak tanulni, vagy jobb esetben családi segítséggel képes tanulni a fiatal, mert eladósodással, hitelfelvétellel nehezítve már nem túl kecsegtető az életkezdés, mivel 2025 január 1-től a szabad felhasználású diákhitel kamata 9,65%, szemben a kamatmentes munkáshitellel („nyilván nem akarjuk a lustákat támogatni” – mondta O.V. a Kossuth rádióban), a diákhitel az eddigi támogatott kategóriából már majdnem átcsúszott a személyi kölcsön besorolásába. Ez azt a kormányzati mögöttes szándékot is jól mutatja, amit Varga-Bajusz Veronika, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkára is elmondott már több fórumon: a kormány elégedett a felsőoktatásban részt vevők jelenlegi arányával.
A PTE rektora válaszából az olvasható ki, hogy a kormány nem egyeztetett az egyetemmel. Az, hogy az egyetem vezetése, valamint az egyetemet fenntartó alapítvány önmagától egy szóval sem kommentálta a döntés szakmaiatlanságát, számunkra azt jelenti, hogy tudomásul veszik a PTE jelentős, 9%-os leértékelését. A PTE vezetése folytatja az eddigi bevált gyakorlatát – a rohamtempóban végrehajtott alapítványi egyetemmé alakítás ellenében csak „másfél” dékán szólalt fel – hogy asszisztál az egyetemet érintő hátrányos központi döntések sorozatához, amelyek akár az egyetem gazdasági jelentőségét kérdőjelezik meg, akár a régióban betöltött szerepét gyengítik, akár a tudomány szabadságának és az egyetemi autonómiának a kérdéseit befolyásolják hátrányosan.
A PTE-t érő csökkentés mértéke pontosan 8,8 %, ez a versenytársainak számító vidéki egyetemekhez képest (Szeged 7,7%, Debrecen 8,7%) nem tűnik az átlagosnál nagyobb mértékű veszteségnek, de mindenképpen jelzésértékkel bíró adat, hogy a legnagyobb vesztes ismét Pécs lett. Ha alaposabban megvizsgáljuk a debreceni adatot, akkor az ottani 8,7% 800 fős csökkenést jelent. Hangsúlyozzuk, hogy szinte semelyik egyetem nem járt jól a kormány döntésével, még a nemzetközi rangsorokban a magyar egyetemek közül legjobban szereplő ELTE sem, amelynek 19 százalékkal kevesebb államilag támogatott képzési hely jutott, mint az előző évben. A döntés egyértelmű nyertese az Állami Közszolgálati Egyetem lett, talán az új, idén induló tanárképző kara miatt, vagy nagyobb a kapcsolati tőkéje más intézményekénél.
A 9%-os csökkentés Pécsett főleg népszerű gazdasági szakokat érinti, míg például a tanárképzésben minimálisan növelték a keretszámokat. De mit kezdjünk azzal az időközben nyilvánosságra került adattal, hogy országosan 40%-kal csökkentette a kormány a bölcsész és társadalomtudományi szakok támogatását? Vajon a bátorságot és a jóstehetséget miből merítette a kormányzat, hogy ennyire feleslegesnek minősítette a társadalomtudományokat a következő évtizedekben? Pécsett az Eduline.hu adatai szerint gazdaságtudományt a 2024-es 801 fő helyett 202 fő tanulhat állami ösztöndíjas férőhelyen (az állami ösztöndíjas bölcsészek számát „csak” 59 fővel csökkentették, az hogy 7 fővel bővítették az informatikát tanulók létszámát, vagy ötven lehetséges hellyel a pedagógusképzésre előirányzott ösztöndíjak számát, nem tekinthető lényeges változásnak).
Tisztában vagyunk azzal, hogy a statisztikai adatokkal bárhogy lehet bűvészkedni, más-más minőségű adatokat okosan keverve a bukást is el lehet adni sikerként.
Az, hogy a 2024 őszére meghirdetett 95846 állami finanszírozású felsőfokú férőhelyet a minisztérium 2025 őszére 87174-re csökkentette, az az állami finanszírozással működő férőhelyek számának 9%-kal való csökkentését jelenti. Az MTI közlemény a negatív hírt kommunikációs eszközökkel sikerként tünteti fel „míg tavaly 75 ezer állami ösztöndíjas nyert felvételt a magyar felsőoktatásba, addig idén több mint 87 ezer férőhelyet biztosítanak a jelentkezőknek.” A lehetséges férőhelyek kategória nem azonos a felvettek száma kategóriával, e kettő rubrika etikus módon nem összehasonlítható. Mégis megtették, mert így a csökkentést is fel lehet tüntetni „dübörgő sikerként”. De az a „dübörgő siker”, azaz a 9%-os csökkentés, egy hátrányos helyzetű régióban, ahol a PTE működik, többszörösen jelentkezik, mivel alacsonyabbak a jövedelmek, és szegényebbek a szegényebbek is, ezért a szegényebb rétegek számára az egyetemi oktatás még elérhetetlenebb távolságba került, 2025-ben egyebeket nem számítva csak „9 %-kal”. De hogy ez mit jelent Európában? A 25–34 éves korosztályban a diplomások aránya Magyarországon a második legalacsonyabb az Európai Unióban, így a társadalmi egyenlőtlenségek tovább nőnek, és minden téren nőnek a különbségek. Az utolsó előtti helyen vagyunk, ami már tulajdonképpen maga a szamárpad. Azok kerülnek ide, akik rendetlenkednek (nem felelünk meg sok EU-s előírásnak), vagy annyira mulyák, hogy a létükkel is zavarják a többieket (egyre kevésbé támogatják az oktatást). Erre mondja azt az államtitkár, hogy a kormány elégedett a jelenlegi arányszámokkal.
Térjünk vissza ahhoz a tényhez, hogy a meghirdetett ösztöndíjas helyek csökkentése nem egyezik meg a felvettek létszámával. A felvételi ponthatárok meghúzásával évek óta sok pénzt „takaríthat meg” a kormányzat, például úgy, hogy a népszerűtlen tanárszakokra felvehetők számát növeli, a versenyképes szakok számait pedig csökkenti. A népszerű helyen magas a pontszám, a népszerűtlenebben pedig alacsony. Mondjuk valaki pszichológus, jogász vagy közgazdász akar lenni, de nem fér be az ingyenes képzési keretbe, viszont kémia tanárnak még plusz ösztöndíjjal is felvennék. Melyik fiatal hajlandó ekkora kompromisszumra? Tehát a pénz marad az állam büdzsében. A cél egyértelműen látszik, egyre nagyobb arányban fizetőssé tenni az egyetemi képzéseket.
A 2024-es évben meghirdetett állami ösztöndíjas helyeknek csak a 83%-ára vettek fel hallgatókat – ami azt jelenti, hogy 17%-os állami „megtakarítás” történt még. 2024-ben mintegy 27 ezren vettek részt önköltséges képzésen a felsőoktatásban, kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, a kialakult fokozódó gazdasági válságban, hogy alakul majd ez a szám. A kormány tavaly hiába módosított törvényt, nem engedték vissza a magyar egyetemi hallgatókat az Erasmus-programba, sem az oktatókat a jóval nagyobb anyagi jelentőségekkel kecsegetető Horizon-programba. E kettő nélkül a magyar felsőoktatás színvonala tovább csökken, a további, mintegy 9%-os megszorítás pedig már csak egy masni, az amúgy is jelentősen gyengülő magyar felsőoktatás csomagjára.
Még az alapítványosítás idején – akkoriban egyetemi dolgozóként – több egyetemi vezető szájából hallottam az alábbi gondolatsort, hogy a minisztériumokból mindig is meg akarták reformálni az egyetem működését, de ezek lassú folyamatok, előbb-utóbb úgyis beletörik a bicskájuk, leváltják őket, lejár a mandátumuk, stb. Hát, úgy tűnik, szépen lassan elreformálták az egyetemeket is. Eközben, ahogy a PTE rektora írta: „Az egyetem a korábbi évekhez hasonlóan mindent megtesz annak érdekében, hogy az állami ösztöndíjas keretszámait valamennyi szakon maximálja, így a lehető legtöbb állami ösztöndíjas hallgatót vegye fel.” Tehát nincs itt semmi látnivaló? Az egyetem megteszi, amit tehet? Sajnos ez kevés. Az egyetemi poteniciál ennél sokkal többre hivatott. Az alapítványosodással a PTE kilátásai, ha a jelenlegi, kormányirányítású változások ebben a szellemben folytatódnak tovább, akkor elég lehangolóak. 2006-tól 2012-ig a PTE szinte minden harmadik hallgatóját elvesztette. (Ebben benne van az is, hogy mára megszűnt/átalakult az egykoron jelentős hallgatói létszámmal rendelkező Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar).
A bőven a harmincezer fölötti létszám 2012-re 23 ezer 772 főre csökkent. A hallgatók egyharmada elhagyta a valamelyest korábban, a kétségtelen piaci igények kiszolgálása miatt is átmenetileg felduzzasztott PTE-t. Jelenleg a PTE a honlapon közzétett információk alapján 24 ezer hallgatóval rendelkezik, amelyből 5 100 külföldi, a magyar hallgatók száma 18 900 fő. Ha ezt a létszámot a természetes fogyást meghaladó mértékben csökkentik, akkor akár 5 éven belül már a 15 ezer fős magyar hallgatói tömeg is csak vágyálom lesz Pécsett.
S bár Miseta rektor leveléből kiolvasható az a szándék is, hogy nem terveznek elbocsátásokat végrehajtani, sőt, ösztöndíjakon is gondolkodnak (ilyen terveket egyébként korábbi szűkítésekkor is hallottunk), de minimum kétséges, hogy egy alapítványi egyetem képes lenne pótolni a csökkenő bevételeiből azt az összeget, ami a központi megvonások miatt keletkezett.
De akkor mi lehet helyette? Sajnos legalább ilyen racionális lehetőség a megoldásra a csodavárás. Például az, hogy a fű alatt a PTE-nek szánt és egyelőre még a Holdban lévő új, a várostól nem messze kialakítandó ipari park egyrészt egyáltalán megvalósul, és hogy az majd nem új és nagy problémát szül, hanem éppen hogy megold minden gondot.
