Nem, nem feltétlenül az, hogy persze, jöjjön be, várjuk éjfél előtt fél órával, vagy hogy akkor beszéljük meg, szeretne-e súgógépet, de semmiképpen sem az, amit konkrétan válaszoltak a Tisza Párt elnökének. Mint ismert, az egyik előzmény az, hogy az eddigi legunalmasabb és legsúlytalanabb (és vélhetően annak is szánt) köztársasági elnök, Sulyok Tamás úgy gondolta, beújít, és nem újévi, hanem karácsonyi beszédet mond.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Egy újabb ki nem kényszerített hiba Orbánéktól. Igen, sajnos ezt kell mondani a köztársasági elnökkel kapcsolatban is, aki nem az ország, hanem Orbán Viktor és a Fidesz államfője. Pedig közismert, hogy a köztársasági elnöknek mindig és mindenkor pártok felett állónak kellene lennie.
És bár az államfő megválasztása korábban is minimum részben, aztán elsősorban pártpolitikai kérdés volt, soha nem csúcsosodott ki annyira ez, mint Novák Katalin megválasztásakor. Aki ennek ellenére is azt mondta a parlamentben, a szavazás után, hogy köztársasági elnököt választott az ország. Az alkotmányjogász Sulyok Tamás márciusi megválasztása pedig annak ellenére ezt a vonalat vitte tovább, hogy amúgy egy normálisan működő demokráciában és jogállamban, csupán az életrajzi adatait figyelembe véve kiváló jelölt és még jobb köztársasági elnökünk lehetne. De most egy biztonsági játékos, kiszámítható és (esküszöm, nem a nevével viccelődök) súlytalan államfőt kaptunk tavasszal az e tekintetben biztonsági játékossá lett Orbán Viktor (Viktorék?) választása után.
Az első, amit nem láttunk tőle jönni, egy olyan újítás volt, amely biztosította, hogy az év vége is hazai pártpolitikáról, médiáról és Magyar Péterről szóljon. Utóbbi, a Tisza Párt elnöke ugyanis szépen le is csapta azt a magas labdát, hogy a rendszerváltás utáni időszak eddigi gyakorlatával ellentétben a köztársasági elnök nem mond újévi köszöntőt. Be is jelentkezett erre Magyar Péter. Majd tovább emelve a tétet, a köztelevíziónak is üzent, hogy az elsőként a saját YouTube- és Facebook-csatornájára meghirdetett újévi köszöntőjét szívesen elmondja inkább a köztelevízióban.
És akkor jött a köztévé, és olyat tett, amit nem kerülhetett el, még ha akár hallgatásba is burkolózhatott volna: válaszolt Magyar Péternek. A válasz azonban éppen olyan ostoba, utat és arányt tévesztett volt, amilyen a több mint 140 milliárd forintból működő közmédia szinte egésze, de legalábbis a politikával és politikai hírekkel foglalkozó részei.
(Csak mellékesen jegyzem meg, hogy csupán az az összeg, a 15 milliárd forint, amennyivel idén többet kapott a kormánynak köszönhetően az adófizetőktől a közmédia a 2023-as év költségvetéséhez képest, a tíz legismertebb és legolvasottabb vidéki független online újságnak 25 évre elegendő lenne akkor is, ha minden évben optimális személyi állománnyal és ideális költségvetéssel tudnának működni.)
A hallgatás rossz választás lett volna, de sokkal jobb annál, amit összehoztak, ők vagy “Tóniék”.
Nem azzal van ugyanis baj, hogy a közmédia elutasította az önkéntes és önkényes, szinte utolsó pillanatos bejelentkezést – merthogy ezt tették. Akkor sem lett volna ezzel baj, ha mára tényleg a Tisza Párt lett a legerősebb párt, a Fideszt is megelőzve, ahogyan azt már egyre több közvélemény-kutató állítja. Mert nem egy egyszerű nemről van szó.
Nem arról van szó, hogy azt mondták, hogy ők csak hivatalban lévő köztársasági elnök újévi köszöntőjét közvetíthetik, és ebből nem engedhetnek. Vagy hogy alapesetben az államfőnek van joga és lehetősége a magyar közmédiában újévi köszöntőt mondani. De ha kivételt is tennének ebben, akkor is csak a másik négy, de leginkább két másik, a legfőbb közjogi méltóság személye közül hívnának be valakit, vagy rosszabb esetben fogadnák el a bejelentkezését: az országgyűlés elnökének vagy esetleg helyette a miniszterelnöknek. És persze egy ilyen finom, udvarias, de határozott és (valljuk meg) jogos elutasításnak a végén akár azt is meg lehetett volna jegyezni, hogy ennek ellenére természetesen a közmédia 2025. január 1-jén beszámol majd arról, hogy az egyik ellenzéki párt vezetője is mondott újévi köszöntőt, és arról ők, a közmédia beszámol majd a legfontosabb csatornáin.
Nyilván nem ez történt. Nem kaptunk épeszűnek nevezhető, elfogadható választ a közmédia részéről, de az MTVA a mára a valóságtól távol eső saját terepén is extrán teljesített a nettó politikai nyilatkozattal, amikor “viccelődve” úgy válaszolt, hogy „A kabaré műfaja foglalt. Arra már leszerződtünk.”
A kabaré műfaja persze nem foglalt a köztévében, hanem megcsúfolt és elárult. A kabaré műfajának hős- és aranykoráról ne is beszéljünk, mert az nagyon más kávéház volt. De a nyolcvanas években még létező hétfői adásszünetekkor sugárzott esti rádiókabaré is egy másik galaxist jelent a mai állapotokhoz képest. Ahogyan mára az ún. kormányközeli média egésze is süvegelheti azt, amilyen volt a rendszerváltás előtti években a magyar újságírás. Amiről pedig nagyon sokáig azt gondoltuk ‘90 után, hogy ahhoz közelítőt sem szeretnénk idehaza látni a magát komolyan vevő vagy annak mutató politikai sajtóban.
Igaz, azt sem gondoltuk, hogy úgy jön el a tévében ismét az adásszünetek kora, hogy már pénzhiány sincs, és a sugárzás sem áll le.
19? Lapot!
