A HVG közölt ma cikket a birtokába került hivatalos dokumentumok alapján a NER úgynevezett elitjének „vadászkalandjairól” és trófeáiról. Hatalmas hírem van: ha az erkölcs nem, csak a trófea számít, a legnagyobb vadász egy baranyai politikus, aki most nem Hollandiába repült buszokkal kapcsolatos ügyeket intézni éttermeket és koncerteket látogatni a táskahordozójával, hanem Afrikában vadászgatott. Bánki Erik akár 35 millió forint értékben lőhetett ki vadakat Dél-Afrikában, többek között egy kihalás szélén álló orrszarvúfaj egy példányát. Mészáros Lőrinc pedig az egyik isztánig, Tádzsikisztánig utazott áldozatáért, de a magát újságírónak képzelő Bayer Zsolt és a korábban jegesmedve-vadászatról álmodozó Semjén Zsolt is tarolt Afrikában.
A magyarok maradjanak itthon! Nyaraljanak a Balatonnál (már ha van rá pénzük egyáltalán). A NER úgynevezett nyertesei pedig a saját, törvényesen megkeresett pénzükből (nyilván nem a mi közös pénzünkből vagy lopott javakból) Indiába mennek télen focimeccsre repülővel, megállnak egy olaszországi kitérőre úri dolgukban, az Adrián hajózgatnak egy állandó nyertes tenderbubus meghívására, miközben az „irodából” posztolnak, hogy dolgoznak. Ki a feleségével, ki a haverjaival hajókázik, meg pár könnyű nőcskével, avagy éppen olyan feleséggel, aki pár éve még az intelligenciát kereste az ideális férfiban, aztán megfogadta a Bátorak legyetek! intelmet, és hozzáment ahhoz, aki talán még a pénzért és befolyásért könnyen hajló Zuckerbergnél is okosabb. Megint mások országon belül is röpködnek – akár helikopterrel, esküvőre, akár sürgős teendőkre, hivatalos utakon. Vagy éppen csak egy jó reggeliért a horvát vagy görög tengerpartra egy szép szerda reggel.
Vagy szafarizgatnak és vadászgatnak Afrikában. Oda mennek állatokat kilőni jó pénzen, ahonnan ide, hozzánk senki se merjen jönni pl. munkáért, jobb megélhetésért, miközben elsősorban azért menekült el onnan, ahol élt, mert a világ más részein élők az életmódjukkal okozott globális klímakatasztrófával élhetetlenné teszik az élőhelyüket.
Afrikát a legtöbb nem odavalósi kizsákmányolja, a javaikat, az embereiket, a földjük kincseit és nyersanyagait – ehhez képest csak egy kis szelet, hogy nagy, fehér vadászok érkeznek hozzájuk, és legalább jó pénzért (e szempontból mindegy is, valójában kinek a pénzéért) ott tesznek-vesznek.
Az is mindegy, hogy ők tényleg a legnagyobb vadászok, a legszerencsésebbek, avagy olyanok, akik elé hajtanak gyönyörű állatokat, hogy ha még így sem rontják el a célt, akkor leterítsenek olyan vadakat, amelyek trófeáival aztán otthon, a civilizációban és a kellemes akolmelegben lehet majd büszkélkedni. És még az is lehet, hogy az afrikai kalandok között olyan is lesz, amit utólag úgyis letagadnak.
Egy jó hír biztosan van abban, hogy Semjén Zsolt Namíbiába utazott vadászni: hogy ott aztán biztosan nem tudott jegesmedvét ölni! Arról álmodozott ugyanis egy évekkel korábbi videó tanúsága szerint. Amely vágyáról csak azért tudhattunk, mert arról közönség és kamerák előtt is elmerengett.
És nem, nem szégyellte emiatt magát.
Az Orbánék által lovagkereszttel kitüntetett, korábban a budai Várban lévő lakásokkal csencselő Bayer Zsolt is az Afrika déli részén fekvő Namíbia felé vette az irányt, hogy szafarizgasson, vérben tocsogjon, és a lövései miatt kimúló vadállatok a taknyukon és nyálukon csússzanak előtte.
A kedvencünk azonban (újra) Bánki Erik lett, aki a HVG cikke szerint a kihalás szélén álló fehér (pontosabban szélesszájú) orrszarvút is ejtett, és hozta haza egy ilyen állat trófeáját.
Nem. Nem az irigység beszél belőlem. Ha valamit biztosan nem irigylek senkitől, az a kétes siker, a kétes vagyon, az erkölcsileg és társadalmilag megkérdőjelezhető életmód. A harag, zsigeri indulat beszél belőlem. A mélységes szomorúság. Nem, erre már nem fognak emlékezni 2026-ban azok, akik majd kapnak pár ezer forintot azért, hogy behúzzák az ikszet oda, ahová kell. Persze nem emiatt kell elbukniuk azoknak, akik ezt a rendszert működtetik, ahol ilyen elitet termel ki a hatalom. Igen, tudom, az említettek között tényleg vannak vadászemberek, akik ráadásul régóta vadászgatnak.
És tudom azt is, hogy három és fél évtizeddel a rendszerváltás után már rég nem azt jelenti az afrikai szafari, mint jelentett egykoron. Másképpen azonban egyes emberek kapcsán nagyon is hasonló érzelmeket válthat ki sokakból, mint korábban.
És ezt meg is lehet érteni. Mert nagyon sokan érezhetik úgy, hogy ők nem csak azok, akik ezt soha nem engedhetik meg maguknak, akik ezt sosem engednék meg maguknak, akik valójában le vannak nézve, semmibe véve, becsapva a hóbortjaikkal jól meglévő, a pénzt két kézzel szóró, a markukba röhögő, rájuk vigyorogva mutogató nagyságos uraktól. Akikben van annyi becsület, hogy a NER haszonlesői helyett is mélységesen szégyellik magukat.
Akik azt is gondolhatják, hogy szimbolikusan ők azok a leendő trófeák és áldozatok, akiket ezek elé az emberek és cimboráik elé hajtottak, hogy esélyük se legyen másra, mint arra, hogy ezeknek a nagyságos uraknak a szórakozását és jólétét garantálják.
19? Lapot!
