Adolf Hitler is békepárti volt, Mussolini is, csak mire tényleg béke lett a II. világháború után, a föld akkori lakosságának csaknem 3,5 százaléka meghalt. Katonaként, bombázások áldozataként, éhínségben, járványokban, meggyilkolva, tervezetten elpusztítva.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A II. világháború hat éve alatt 100 millió katonát mozgósítottak. Az adatok alapján nagyjából a negyedük meghalt. Az összes áldozat számát több mint 73 millióra becsülték (csak becsült az adat, nem voltak pontos nyilvántartások). A civil áldozatok számáról is jelentek meg becslések, 40 milliótól 52 millióig terjed a szám, a holokauszt során több mint 5 millió zsidót öltek meg (az európai zsidóság háromnegyedét), Magyarországról a hatóságok hathatós együttműködésének köszönhetően 400 ezer áldozatot hurcoltak el (haláltáborokba, vagy lőttek a Dunába), rajtuk kívül 2-3 millió szovjet hadifogoly halt meg, kétmillió lengyel, másfél millió roma, 200 ezer fogyatékos, másként gondolkodó, 15 ezer homoszexuális és 5000 Jehova tanúja is a náci rezsim áldozatává vált.
A háború végére Magyarország lakosságának több mint 6%-a veszett oda, de Lengyelországban ez az adat megközelíti a 15%-ot. A föld lakosságának több mint 3%-a halt meg. Több millióra becsülik azon nők számát, akiket megerőszakoltak. Malenkij robotra is elhurcoltak Magyarországról 130 ezer embert. És csak úgy röpködnek a vérengzésekben meghalt 15 ezrek, a gyűjtőtáborokba szállítás közben meghalt 66 ezrek… Ezek csak adatok. Olyan adatok, amelyek valakinek az apjáról, anyjáról, gyerekéről szólnak. 80 évvel a háború után már kevésbé könnyű emlékezni, de azt sem gondolom, hogy a mi családunk annyira különleges lenne, talán máshol is fennmaradtak történetek a Don-kanyarban elfagyott lábú nagypapáról vagy rokonokról, akár egész családokról, akiket különféle táborok felé tereltek, hogyan haltak meg, jobb esetben, hogyan menekültek meg…
Megjelentek olyan vizsgálatok is, legutóbb Németországban zajlott egy, amely arról szólt, hogy a fiatalok nem hiszik el az áldozatok számát, a Holokausztról még csak nem is hallottak…
A jelenlegi helyzetet, azt, hogy az oroszok megtámadták a velük szomszédos Ukrajnát, azt egyre többször a III. világháború nyitányaként emlegetik a médiában. Remélem, nem lesz igazuk. A jelenlegi magyar miniszterelnök a kormány propagandájának hangsúlyos elemeként is kimondottan békepárti. Kérdéses csak az, hogy milyen béke pártján áll? Akikkel barátkozik (Putyin, Trump), nem tűnnek pacifistának. Amit képviselnek, a „farkasok békéje”.
Orbán körberepülte kétszer is a világot, nagyhatalomtól nagyhatalomig cikázott. Horthy Miklós sem akart feltétlenül beleugrani a II. világháborúba, mégis megtette a „híres békepárti” Hitler és a dettó „békepárti” Mussolini oldalán. Vitéz nagybányait a történészek egy része gyenge képességű, befolyásolható politikusnak látja, aki nagyon kevés államférfiúi erénnyel rendelkezett, a saját impulzusaira hagyatkozva döntött fontos kérdésekben. Más részük azt hangsúlyozza, hogy a marxista történészek hazugságait visszhangozzák azok, akik rosszat mondanak róla. Horthyt a kiugrási kísérlete és a világpolitikai játszmák mentették meg attól, hogy Nürnbergben a vádlottak közé kerüljön, ezért csak tanúként hallgatták meg. De a háború után persona non grata lett, a vezető politikusok nem válaszoltak a leveleire, végül Portugáliában kapott menedéket.
A hírek szerint Orbán Viktor tavaly nyáron és ősszel világháborús visszaemlékezéseket olvasott, s kb. arra jutott, hogy akkor Hitler kényszerítette Magyarországot, hogy harcba szálljon, most meg Brüsszel azt akarja, hogy az oroszokkal szemben Magyarország Ukrajnát támogassa, aztán ahogy összerakta az olvasottakat és a jelent, kialakult benne a „Brüsszel az új Moszkva”-gondolat. Mármint hogy Brüsszel az, aki diktálni akar nekünk, mint a szovjet időkben Moszkva. Mondjuk, az EU-ba önként léptük be, az orosz megszállás meg Horthy politikájának a „jutalma” volt.
A „Brüsszel az új Moszkva”-gondolat nettó baromság, még fájóbb, hogy úgy tűnik, ismétli magát a magyar történelem, amelyben sokszor kezdett bele az ország aktuális vezetése oldalváltásba, a rossz oldal választásába. Kompországként most „Moszkvával” barátkozik az ország jelenlegi vezetője, csakhogy EU-tagállamaként ez már nem kikacsintás, sokkal inkább árulás, persze vérmérséklettől is függ a fogalmazás.
A világpolitikában jelenleg a nagyhatalmi szerepek felosztása zajlik. Kína egyre erősebb, ahonnan az USA kivonul (pl. US AID), oda beteszi a lábát. Az USA élén álló jelenlegi elnök (sárga hajú pojáca / futóbolond / bátor ember) az etikát, a demokrácia és a demokráciák védelmét éppen lecseréli, nyíltan hangoztatott üzleti szempontok a fontosabbak a számára, az kevéssé foglalkoztatja, kivel kell üzletelni, mert az üzlet az üzlet.
Korábban az olaj volt a háború/béke eszköze, most a ritka földfémek? Habár már szó van egyes hírek szerint Északi-sarkon való közös amerikai–orosz olajkitermelésről is (na, vajon miért is akarhatja Grönlandot a „megállapodások mestere”). Magyarország gazdasági és katonai szempontból egyaránt jelentéktelen szerepet játszik a világ működésében (habár vezetőjéről a saját határainkon túl is beszélnek erős emberként, például a Balkán maffiózó vezetői számára azt jelenti), mégis a magyar miniszterelnök háborús időkben is be meri jelenteni, hogy vétózni fog az EU-ban, ha Ukrajnát támogatni akarják.
Számomra már csak az a kérdés, hogy mikor koppintanak az orrunkra? Mi lesz az orbáni kalandorpolitikai ára? Jelenleg napi 400 millió forint a minimum veszteségünk Orbán „bátorsága” miatt, nem beszélve az elzárt EU-s forrásokról. Ez a magyar törvényhozás illiberális működésének költsége. Kitől lehet elvárni, hogy ezt felfogja? Vagy kimondja.
Eközben a kormány világtrenddel ellenes döntései nyomán a gazdaság romokban. Az állam működését meghatározó infrastruktúra (egészségügy, önkormányzatok, oktatás, közlekedés) súlyosan alulfinanszírozott, mert kifolyik a költségvetési pénz a nem megfelelő döntések nyomán a kormány kezéből, s plusz mert az ország az európai korrupciós listán az élen áll, azaz a közpénz „magánosítása” nagyüzemben zajlik.
Egyre nagyobb megélhetési válság van kibontakozóban. Ezt ideig-óráig el lehet kommunikálni, jó példa erre Észak-Korea sikere, ahol azt hirdetik, hogy ők élnek a legjobban a világon. Az Ukrajnát megjárt veteránok majd nyaralnak is Észak-Koreában.
De érdemes még pár dologra felhívni az igazi magyar igazi Békepártiak (nagy b-vel) figyelmét arra, hogy a II. világháború után a béke aztán jött létre, miután szétverték a német hadsereget, szétbombázták Németországot, Budapestet szétlőtték, Berlint még jobban, s Hitler harcba küldte a kamasz hitler-jugendeseket, majd a reménytelen helyzetében főbe lőtte magát, a holttestét benzinnel locsoltatta le, s elégették.
Japán még harcolt, de két atombomba felrobbantása után végül béke lett. Egy normális világban nem kellene leírni, szóval most le kell: a jelenlegi agresszort Oroszországban kell keresni, ő támadta meg Ukrajnát, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak hívják, az ő kegyét keresi láthatóan a magyar miniszterelnök.
Elképedve láttuk sokan, ahogy Trump elnök és csapata, köztük a Kreml egy újságírója hogyan alázza meg Zelenszkij ukrán elnököt. Eközben egy bántalmazott, megalázott ország vezetője képes volt kiállni nemcsak magáért, hanem az országáért. Tette a dolgát. Nem hagyta magát pszichológiailag megtörni. Szembe mert szállni a nagy, sárga hajú kupeccel, mert azzal, hogy garanciákat mert kérni az átadott ásványi vagyonért cserébe, az már hálátlanság. Mert a lényeg a ritka földfém? És a pillanat uralása. Trump a saját közönségének játszott, feltehetően eltervezték a heccelést, leosztották a szerepeket. Zelenszkij nem asszisztált. Otthagyta a termet. Furcsa volt látni élőben a történelmet. Furcsa volt érezni a manipulációt. Elő is szivárgott romantikus költőnk, Vörösmarty Mihály egy sora: „Az emberfaj sárkányfog-vetemény/ Nincsen remény! Nincsen remény!”
És lám-lám, a vita után pár nappal a hír az, hogy a kampányában 24 óra alatt békét ígérő Trump elnök enyhítene az orosz szankciókon, és felfüggesztette Ukrajna katonai támogatását.
