Tizenegy éve, Tusványoson beszélt Orbán Viktor az illiberális államról, amely talán a legtöbbet emlegetett, és nemzetközi szinten is idézett beszéde volt mind közül, amelyet Tusnádfürdőn a nyári szabadegyetemen mondott el. Az idei beszéd jóval csendesebb volt e tekintetben, ugyanakkor volt annak most is legalább egy része, amelyre megint felfigyeltek, és nemcsak Brüsszelben, hanem a nemzetközi sajtóban is.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A következő magyarországi parlamenti választás előtti utolsó tusnádfürdői szabadegyetemet tartották a nyár közepén, egy hónappal ezelőtt. Amint az előző években, idén is beszélt ott Orbán Viktor, és nemcsak azért kísérte figyelem a szavait, mert ez volt az utolsó tusványosi beszéde a 2026. tavaszi országgyűlési választás előtt, hanem mert Orbán Viktor szokásosan és nagyon tudatosan üzenni szokott Tusnádfürdőről a világnak, sok esetben valamiféle ideológiai üzenetet vagy keretet meghirdetve.
Idén sem volt ez másképpen, ugyanakkor talán nem véletlen, hogy valamelyest visszafogottabb volt, mint szokott, az idei beszéd mellőzte a harsány és erős kijelentéseket, legalábbis egyes más, korábbi beszédekhez képest, pláne a 11 éve elmondott beszédéhez képest, amelyben először beszélt az illiberalizmusról, és arról, hogy Magyarországon a Fidesz illiberális államot épít.
Most bizonyos szempontból konkrétabb, megfoghatóbb és jobban érthető, s egyenesen Brüsszelnek szóló üzenetet fogalmazott meg, amely nem kerülte el a nemzetközi sajtó figyelmét, mások mellett például a Reuters is írt róla.
Már csak azért is, mert lehet Orbán Viktor kijelentését árnyalni, annak okát és hátterét, esetleges jogosságát/jogtalanságát elemezni, de pusztán a kijelentést önmagában tekintve nehéz nem zsarolásként tekinteni rá. Orbán Viktor ugyanis arról beszélt, hogy Magyarország nem fogja megszavazni az Európai Unió új, 2028-tól induló hétéves költségvetési ciklusát, amennyiben Magyarország nem kapja meg a befagyasztott európai uniós forrásokat. Márpedig az EU költségvetésének elfogadásához minden tagállam egyetértő szavazata szükséges.
A Reuters konkrétan azt írta, hogy „Orbán Viktor magyar miniszterelnök (…) azzal fenyegetőzött, hogy megtorpedózza az Európai Unió új hétéves költségvetését, hacsak Brüsszel nem oldja fel az összes felfüggesztett uniós forrást”.
A nemzetközi hírügynökség cikkében emlékeztetett arra, hogy “a nacionalista vezető” évek óta konfliktusban áll Brüsszellel a migráció, az LMBTQ-jogok kérdései és – Orbán kritikusai szerint – a magyar demokrácia aláásása miatt. Az EU éppen ezért több milliárd, Magyarországnak szánt euró kifizetését függesztett fel, miközben még zajlik egy elhúzódó jogállamisági vita.
Orbán tusványosi beszédében arról is szólt, hogy szerinte „a tiszások meg a DK-sok” már megállapodtak Brüsszellel: megkapják az elvont pénzeket, “cserébe” viszont támogatják az ukrajnai háborút, Ukrajna európai uniós tagságát, és a migráció ügyében is fejet hajtanak Brüsszel előtt, csakúgy mint a gyermekvédelmi törvény kapcsán is, amit vissza fognak vonni, ha hatalomra jutnak. Orbán szerint a rezsicsökkentés is azonnal veszélybe kerülne, és a szuverenitásunkat is feladhatjuk. Ők azonban ezt nem akarják és nem fogják hagyni, ezért kell nyerniük.
Amint az ismert is, Magyarországtól valóban vontak el forrásokat, nem is keveset, amely egyrészt egyes kifizetések halasztását, egyes kifizetések felfüggesztését jelenti, de kisebb volumenben olyan, ugyancsak Magyarországnak szánt pénzek elvonását, amelyet már akkor sem lehetne már visszakapni, ha valami csoda folytán holnapra az EU minden követelését teljesítené az ország. Magyarán a ki nem fizetett pénzek között van már elvesztett támogatás, amit sem Orbán Viktor, sem Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője nem fog tudni már “hazahozni”. Szerencsére ez az amúgy a teljes támogatáshoz képest, amelyhez hasonló nagyságrendű forrást viszont idén év végén is elveszíthet hazánk.
Az is ismert, hogy a különböző módon elvont forrásoknak egy jelentős része az úgynevezett kohéziós vagy felzárkóztatási forrásokat érinti, ami pedig azért fontos részlet és egyben fájó pont, mert az az EU-tól érkező olyan, összegszerűségében is jelentős forrástípus, amelyet számos területet és alanyt (többek között önkormányzatokat, egyetemeket, vállalkozásokat) érint, ugyanakkor nem minden európai uniós tagállam veheti igénybe. A kohéziós pénzek ugyanis a kevésbé fejlett EU-s tagállamokat segítik, a legerősebb gazdaságokkal rendelkező tagállamok szereplői kohéziós alapból finanszírozott pályázati kiírásokon el sem indulhatnak. Az összeg pedig, mint írtuk is, jelentős, ebben a jelenlegi ciklusban 22 milliárd euróról, mintegy 8800 milliárd forintot tett ki eredetileg a hazánknak biztosított kohéziós vagy felzárkóztatási keret.
Az már megint más kérdés, hogy Orbán Viktor beszédében keverte azokat a területeket, amelyeket valóban érint a kohéziós források elvonása, olyanokkal, amelyeket egyáltalán nem. Ráadásul azon területek közül, amelyek miatt valóban életbe léptette a források befagyasztását az EU, és indult uniós vizsgálat hazánkra vonatkozóan, azokat említette, amelyek politikailag a maga és a Fidesz szempontjából hasznosnak tart (magyarán hergelni tudja vele a saját követőtáborát és újra “Brüsszel” ellen hangolni), így a menekültek és a szexuális kisebbségek jogaival kapcsolatban, amik viszont kevésbé alkalmasak erre, azokat kerülte, mint például a magyar igazságügy és jogállamiság kérdése, vagy éppen az egyetemeket és az akadémiai szabadságot érintő ügyek.
Orbán Viktor tehát beszélt arról idén Tusványoson, hogy ő visszaszerezné az elveszni látszó EU-s támogatásokat, ami az egyik legfontosabb és legelső konkrét ígérete volt Magyar Péternek. Azt mondta ki, hogy ha ezeket a pénzeket az ország nem kapja meg, akkor nem számíthat Brüsszel arra, hogy hazánk megszavazza az EU új, 2028-tól induló hétéves költségvetését, márpedig annak elfogadásához hazánk szavazatára is szükség van.
Orbán Viktor amúgy erről már korábban is beszélt, csak most — talán mert Tusnádfürdőn mondta, és ezúttal nem volt nagy és hangzatos kijelentése – hangosabbnak hatott, ráadásul időben közelebb kerültünk 2028-hoz és az új uniós büdzsé megszavazásához.
Orbán most vázolt tervével nemcsak az a baj, hogy zsarolásnak hathat, annak is vehetik és szinte bizonyos, hogy annak is veszik, de az is, ami ugyancsak ismert lehet a magyar újságolvasók előtt: hogy a magyar kormány itthon is és külföldön is azt kommunikálja, hogy ők már az EU elvárásait, vagy azok többségét teljesítették, miközben az Európai Bizottság ennek éppen ellentmond.
„A nekünk járó pénz felét, 12,5 milliárd eurót már hazahoztuk” – ismételte vasárnap Orbán. Nem mondta ki külön, de az összeg és a helyzetértékelés alapján is az első csoportra, a felzárkóztatási pénzekre gondolt. „Az ott van a számlánkon, a magyar gazdaság használja. De a másik felét is haza kell hozni. Az is meglesz, ugyanis az új, hétéves költségvetés elfogadása egyhangúságot igényel” – nyomatékosította a korábban már belengetett tervét Orbán Viktor, konkrétan is kimondva, hogy amíg Magyarország nem kapja meg az eddig ki nem fizetett,. le nem hívható összeget, addig nem lesz új európai költségvetés.
A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.
19? Lapot!
