Karácsonyi történeteket, az ünnephez kapcsolható novellákat és verseket lapunk indulásának évétől, 2017-től kezdve közlünk. Az első idei írást, ahogyan korábban is mindig, 2025-ben is december 24-én, szenteste adjuk közre. A Szabad Pécs Karácsonyi történetek című sorozatában kortárs írók, költők, újságírók verseit, valós eseményekre építő vagy fiktív novelláit adjuk közre. Az idei első ünnepi írást Lackfi Jánostól kaptuk. Az alábbiakban a József Attila-díjas költő Lélekszakadva című versét, majd Lackfi János költészetének méltatását olvashatják, utóbbit lapunk munkatársa, Balogh Robert írta.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Lackfi János
LÉLEKSZAKADVA
Mária világra szülte Jézust,
hogy egyszer majd meglássa
az égig nyújtózó tengert,
hogy a gyermek majd megmarkoljon egy lágy
szőlőfürtöt, melynek kicsorran a leve,
hogy búzamagokkal teli zsákba nyúljon,
és alkarján megborzongjon a bőr,
hogy nyáron pincébe lépjen, és homlokára
hirtelen kiüljenek az izzadság gyöngyei,
hogy kibontson egy szikrázó vörös
drágakövekkel zsúfolt bélű gránátalmát,
hogy megszúrja egy rózsa, szájába
kapja az ujját, és elcsodálkozzék a vér ízén,
hogy felbosszankodjon egy félresikerült
munkadarabon, aztán fújtatva nekiálljon újra,
hogy szakállába ragadjon egy csepp méz,
hogy megérezze a mézga illatát,
hogy megérezze, amint a kecske
tőgyéből kipezsdül a tej,
hogy a háta beleborsózzon,
mikor a friss lepénykenyeret megtöri,
hogy lélekszakadva fusson tető alá,
mikor égszakadás közeleg,
hogy felkacagjon az égre,
mikor a vihar mégis elveri,
hogy megtapasztalja, milyen kemény
a föld, szikrázik az eke,
hogy rájöjjön, mennyi édesség és méreg
lakik az emberi tekintetben,
hogy hangyákat találjon
egy füge ragacsos belsejében,
hogy masszírozza talpát,
melyet sebesre feltörtek a kövek,
hogy érezze, amint a szálka
villámgyorsan a bőre alá szalad,
hogy milyen
minden sejtjével megtapasztalni,
és milyen másokért elveszteni
az életet.
Lackfi János költészete
Lackfi János költészete a közérthetőség és a poétikai tudatosság ritka egyensúlyára épül. Verseiben a hétköznapi élet jelenetei, családi és közösségi tapasztalatok emelkednek lírai térbe, gyakran humorral, iróniával vagy váratlan nyelvi fordulatokkal. Könnyedsége mögött komoly etikai és spirituális kérdések húzódnak meg: az emberi esendőség, a hit, az együttélés és a felelősség problémái. Lírája nyitott, megszólító jellegű, amely egyszerre képes játékos és elmélyült lenni, anélkül hogy lemondana a formai fegyelemről. /Balogh Robert/
