Arra komolyan nem lehetett számítani, hogy Orbán Viktor ma reggel valami döbbenetes újdonsággal áll elő, miután – még tőle is szokatlan megoldással – már tegnap este bejelentette, hogy rendkívüli bejelentést tesz. Viszont nem volt semmi rendkívüli, amit bejelentett volna. Sőt, igazából semmit sem jelentett be.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Vállalhatatlan volt, amikor nem is olyan rég Orbán Viktor poloskázta a politikai ellenfeleit, a vélt ellenfeleit és kb. mindazokat, akik nem óhajtanak a Fideszre szavazni. Vállalhatatlan volt, amikor a választások utánra nagytakarítást hirdetett, arról nem is beszélve, amit az újdonsült országjárásán művel egyes esetekben a színpadon és választás előtti politikai üzenetek, ígéretek, program(?) ismertetése helyett az ellene tüntetőkkel foglalkozott, és úgy beszélt a véleményüket kifejező állampolgárokról, ahogyan jobb helyeken a politikai ellenfeleikkel sem bánnak.
Vállalhatatlan volt és egyszerre szánalmas, szomorú, dühítő, legfőképpen pedig méltatlan. Ma reggel azonban még ez a vállalhatatlan és méltatlan Orbán Viktor is hiányzott ahhoz a valakihez képest, akit láttunk egy néhány perces videóban fellépni és a miniszterelnöki Facebook-oldalt használva papíron a magyar néphez szólni.
Orbán Viktor nem miniszterelnökként inézte szavait és nem a magyar néphez, hanem pártelnökként, megfáradt és kétségbeesett pártelnökként a szavazóihoz, a még megmaradt szavazóihoz. Ilyet nem láttunk nem az elmúlt években vagy elmúlt 16 évben, hanem korábban sem. Nem egy sikeres, magabiztos, győzelemre készülő pártelnök szólt a hallgatóságához, hanem egy megfáradt, hitét vesztett ember. Nem Orbán Viktor jelent meg a képernyőkön, hanem Kétségbeeesés Úr.
A régi Orbán Viktort már rég elvesztettük. Ma pedig végleg elveszítettük az új Orbán Viktort is. A korábbi önmagával, elveivel, erkölcsével szembefordult, a magát egy jóval kevésbé vállalható útra terelő, de cserébe mégiscsak sokak számára megfelelő alternatívát kínáló erős pártvezért veszítettük el. Szimbolikusabban ez nem is mehetett volna végbe, mint ahogyan történt, hiszen (mégha ténylegesen nem is az lesz) jó eséllyel az utolsó miniszterelnöki munkanapján történt meg.
19? Lapot!
