Történt egy baleset Pécsen, egy munkahelyi akasztás. Amiről vagy készült jegyzőkönyv, vagy nem. A baleset helyszíne Pécs, azon belül a Pécsi Nemzeti Színház. A lentiekben részletesen írunk erről az ügyről és egy ezzel kapcsolatos, minimum érdekes belső, a társulatnak mondott színházigazgatói nyilatkozatról is. És egy olyan friss színházi közleményről is, amelyet nem tudunk az alábbiaktól teljesen függetlennek tekinteni, noha látszólag semmi köze hozzá, erre semmi sem utal a Lipics Zsolt színházigazgatói közleményében.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Érzékeny témáról lesz szó az alábbiakban, nagyon érzékeny ügyről. Amiről már jóval korábban, hónapokkal ezelőtt (az eset időpontjához képest későn) hallottunk, de minden részlet még mindig nem világos és nem is áll minden információ a rendelkezésünkre, ezért a szokottnál is igyekszünk óvatosabbnak lenni.
Történt ugyanis egy munkahelyi baleset, a Pécsi Nemzeti Színházban, ráadásul évekkel ezelőtt, amiről eddig nem tudott a nyilvánosság, s mi is csak néhány hónapja szereztünk róla tudomást.
A Szabad Pécs független újság, amelynek működtetéséhez nagy szükségünk van olvasóink önkéntes támogatására, adományaira. A PayPal-on és közvetlenül is támogathatjátok a Szabad Pécset. PayPal: https://tamogatas.szabadpecs.hu – Közvetlen támogatási lehetőség utalással: Freedom Média Nonprofit Kft. 10701214-70339145-51200002 – IBAN: HU97107012147033914551200002 – Minden támogatás számít! Köszönjük!
A PNSZ / Pécsi Balett egyik művészét érte baleset egy próbán, amit szerencsésen túlélt, de rosszabbul is végződhetett volna ez az eset annál is, ami történt. A Pécsi Nemzetiben 2022-ben, a Chicago nyilvános főpróbája előtt (a musical bemutatója 2022. október 15-én volt) történt a baleset, amelynek egy hölgy volt az elszenvedője. Konkrétan egy színpadi akasztás történt, mármint egy olyan akasztás, amely jelenetként (akkor még) szerepelt a darabban, de végül nem színházi, mímelt, eljátszott, hanem a színházi baleset miatt valódi akasztás történt.
Ez kifejezetten súlyos ügy, de nemcsak a balesetről magáról szeretnénk az alábbiakban írni, hanem annak elhallgatásáról is. Mert jelen tudásunk szerint a balesetet, nemcsak a nyilvánosság előtt, elhallgatták, eltitkolták.
A színház veszélyes üzem. Ezt a közelmúltban több, nagy figyelmet kiváltó baleset is megmutatta. Egy-egy szakmai hiba vagy mulasztás következtében akár életveszélybe is kerülhetnek művészek. Az esetek kivizsgálása hosszadalmas procedúra, ráadásul a téma annyira érzékeny, hogy amennyiben csak felmerül az eltussolásnak a legkisebb jele, vagy akár annak kísérlete is, már az is komoly indulatokat kelt – jogosan.
Többször foglalkoztunk a Pécsi Nemzeti Színház helyzetével, igazgatójának, Lipics Zsoltnak a tevékenységével, sok pletyka terjedt a Pécsi Nemzetiről, kirúgásokról éppúgy szó esett, mint művészek, háttéremberek kínos helyzetbe hozásáról, mellőzéséről.
Újságunk a fent említett cikkekben a társulattól vagy az őket jól ismerőktől származó, s informális vonalon ellenőrzött állításokkal és hírekkel, és elsősorban a mindenki által megismerhető tények elemzésével foglalkozott.
A balesetről azonban, amikor erről értesültünk, csak úgy kívántunk írni, ha többen meg tudnak szólalni azok közül, akik erről biztos információval rendelkeznek, ott voltak, avagy a leginkább érintettek. Erre nem volt módunk eddig.
Most azonban a birtokunkba került egy hangfelvétel, amelynek tartalma nemcsak megerősíti ezt a színházi baleset tényét, hanem közvetve azt is, hogy mennyire volt/lehetett ez kínos a PNSZ vezetésének, s mennyire nem kívánták azt kommunikálni, nemcsak kifelé, de talán még a tulajdonos felé sem, ami viszont kötelező lett volna.
Amellett, hogy a birtokunkba került a napokban ez a felvétel, amelyen erről az ügyről, a 2022-es balesetről is szó esik, az más miatt is aktuálissá vált: az aPont Pécs nevű civil csoport ugyanis egy olyan közérdekű adatigényléssel fordult a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójához, amely erről a balesetről kérdez. Meg kell jegyezni, hogy az aPontnak van másik közérdekű adatigénylése is, amelynek a fókuszában a színház egyéb más tevékenysége, kötelezettsége, illetve annyi teljesítése vagy nem teljesítése áll, de most csak a balesetről és a hangfelvételen hallható igazgatói közlésről írunk.
A civilek közérdekű adatigénylésére Lipics Zsolt válaszolt a napokban (augusztus 24-én), és élt azzal a lehetőséggel, hogy még két hetet kérjen a válaszadásra – a szerint szeptember 10-éig kell válaszolnia.
A pécsi civilek közzé is tették a közösségi oldalukon Lipics igazgató levelének érdemi részét egy fotón. Így ezzel már a nyilvánosság elé került az, hogy a 2022 októberében bemutatott Chicago próbafolyamata közben baleset történt.
Lapunk digitális postaládájába ezzel párhuzamosan érkezett a minap a színidirektori pályázók tavalyi, PNSZ-beli meghallgatásáról szóló hangfájlt tartalmazó levél, ismeretlen feladótól. A felvételt nem játsszuk le, de leírjuk azt, ami álláspontunk szerint a teljes következtetéssel / abból következő sejtésekkel együtt a nyilvánosságra tartozhat és közérdekődésre tarthat számot, függetlenül attól, hogy ki és milyen körülmények között (de vélhetően titokban) rögzítette az igazgatói tájékoztatót.
A rögzítés időpontja tehát 2025 októbere, a helyszín a Pécsi Nemzeti, az esemény pedig Lipics Zsolt színházigazgatójelölti meghallgatása.
A számunkra most érdekes részben egy színész és Lipics Zsolt direktor (egyben igazgatójelölt) beszélnek:
„– Miért nincsenek jegyzőkönyvezve a munkahelyi balesetek, (…) felakasztása például?
Lipics Zsolt: – Jegyzőkönyvezve vannak!
– Ezek a jegyzőkönyvek egyébként elérhetőek? Mert nagyon sokan azt állítják, hogy nincs erről jegyzőkönyv. Ez pletykaszinten felmerül, szerintem jó lenne ha – nekünk is és nektek is –, hogyha ezt tudnátok bizonyítani, mert akkor el lehetne kerülni az ilyen pletykákat.
Lipics Zsolt: – Ha nem hiszel/hisznek nekem, akkor nehéz lesz. Annyit elárulhatok, hogy Pécs önkormányzata is bekérette tőlünk egyszer, az összes jegyzőkönyvet, beküldtük, mire ők válaszoltak, hogy köszönöm szépen.”
Az adatkérés tehát Pécs önkormányzatát is érintette, őket is megkeresték a balesettel kapcsolatban, nemcsak a színházat, hanem a teátrumot részben fenntartó városházát is. Onnan nem kértek halasztást a válaszadásra, az önkormányzat válasza viszont minimum elgondolkodtató. Lipics Zsolt korábbi kijelentése miatt.
„Az önkormányzat válasza is megérkezett, miszerint sem Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata, sem a Polgármesteri Hivatal nem rendelkezik az általunk kért, a balesettel és a baleset utáni eseményekkel kapcsolatos adatokkal, információkkal” – ezt írta ugyanis Facebook-posztjában az aPont.
Magyarán lehetséges, hogy a PNSZ küldött be jegyzőkönyveket a városházának, és az is lehet, hogy valóban készült jegyzőkönyv az akasztásos balesetről, de arról nem került a fenntartó elé semmilyen dokumentum. Lipics direktor mégis ezt mondta a teátrum közösségének.
Logikusan tehát három-négy dolog történhetett.
1) Lipics Zsolt nem mondott igazat, és nem is készült jegyzőkönyv. Ez a legrosszabb, legsúlyosabb eshetőség. Egy ilyen ügyet jegyzőkönyvezni kell és ki kell vizsgálni.
2) Lipics Zsolt nem mondott igazat, de csak abban, hogy nem küldték be a balesetet dokumentáló jegyzőkönyvet, de az amúgy elkészült, létezik. Ugyanakkor azt tudjuk, hogy erről nem kommunikáltak, így a „véletlenül” nem küldték be opció gyengébb lehetőség annál, hogy szándékosan nem küldték be az iratot.
3) Lipics Zsolt igazat mondott, mindkét állítása igaz volt, de a városházán elkeverték vagy nem tárolták mostanáig az iratot. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha ugyan bekérték, de A) nem olvasták, vagy B) eleve süllyesztőbe tették. Valljuk meg, ez az eshetőség, bár nem kizárható, csekély a valószínűsége.
+1) Lipics Zsolt azért nem mondott igazat, vagy a jegyzőkönyvről, vagy az önkormányzat felé történő elküldésről is, mert meg akarta úszni ezt a kérdést a meghallgatáson és úgy gondolta, hogy ezzel mindenkit megnyugtat, és úgysem néz utána senki annak, hogy amit állít, az nem igaz.
A fenti sejtésekkel, találgatásokkal ellentétében viszont biztos: Lipics Zsolt állítása ellentmond a pécsi városháza tájékoztatásának, a balesetről pedig nincs hír a nyilvánosságban.
Lipics Zsolt állítása félreérthetetlen volt a meghallgatásán: „Készült jegyzőkönyv.”
Vajon az áldozat személyiségi jogai figyelembe vételén túl, miért nem tisztázott egy ennyire éles helyzetet az igazgató?
Vajon mire kell még két hét, ha ott lapul valamelyik fiókban, vagy egy számítógép mappájában a baleseti jegyzőkönyv?
Mert Lipics állítása szerint készült ilyen irat, de erről még a színházban, mint a kérdésből és a válaszból is kitűnik, sem hallott senki, avagy a társulat egy jelentős része nem, mert olyan színházi dolgozóval nem sikerült beszélnünk, aki látta volna ezt a dokumentumot, ráadásul az önkormányzatnál sincs nyoma.
A balesetről viszont többen is tudtak, többekkel is beszéltünk, akik érzékeny részleteket árultak el, még korábban is, most pedig újra, de vállalni arccal, névvel a nyilatkozatot, nem kívánták. Többen beszéltek arról, hogy biztosak abban, hogy nem készült jegyzőkönyv.
Igaz, nem ma történt a baleset, de az nem jelenti azt, hogy csak amiatt, mert évekkel korábbi az ügy, ne lenne szükséges tisztázni azt, s emiatt vissza kellene tartani egy ilyen információt.
A vizsgálatnak, ha volt, vagy lesz, különböző szempontból nyilván vizsgálnia kell(ett) Lipics Zsolt igazgató, Vidákovics Szláven rendező, Vincze Balázs koreográfus és a színpadmester felelősségét is.
Beszéltünk egy színpadtechnikához értő szakemberrel az esetről. Hangsúlyozzuk: a baleset körülményeit csak közvetett forrásokból ismerjük. Mindenesetre arra jutottunk, hogy egy, az előadásban használt kötél rögzítésével lehetett a gond. A forgószínpad megindítása azért okozhatott balesetet az akasztási jelenetben (azaz valódi akasztást), mert például nem tépőzárral vagy nem megfelelő tépőzárral rögzítették az akasztókötelet, s így a művész súlya alatt nem oldott ki a kötél. A balesetről beszámolók szerint az volt a szerencse, hogy az egyik táncosnak nemcsak lélekjelenléte volt, hanem gyorsan kapcsolt is, mert a fuldoklás nem maradt abba, és egyértelmű volt, hogy valami nagyon félresikerült. Szerencsére időben lépett.
Információink szerint a művész az akasztás közben nemcsak fuldoklott, de el is ájult, mentőt hívtak hozzá, a sürgősségi osztályra szállították, egy vagy több munkatárs elkísérte, a kórházban ellátták, felépült. A próba aznap is folytatódott, a premiert megtartották a tervezett időpontban. Az akasztásos jelenetet pedig értesüléseink szerint nem hagyták ki az előadásból, de változtatás történt ezen a ponton: élő színész helyett egy bábut akasztottak fel.
Lehetnek, akik azt is megkérdezik majd amellett, hogy miért írunk egy négy évvel ezelőtti ügyről, hogy miért írunk egy olyan esetről, aminek ráadásul jó vége lett – mármint nem lett tragédia. A balesetet szenvedett színész később újra csatlakozhatott a társulathoz és a Chicago stáblistáján is ott van a neve.
A bemutatót meg tudták tartani, az ominózus próbán fuldokló művész maga nem jelentkezett a sajtónál, hogy elmesélje, mi történt vele.
Igaz, de az ügy ettől még nagyon komoly szakmai és etikai kérdéseket vet fel.
Mi fontosabb, a színház, az igazgató, a rendező, a koreográfus stb. jó híre, avagy az ott dolgozók épsége, egészsége és a legalapvetőbb morális, etikai kérdések? Mert minimum a látszat ezt is sugallhatja.
Kinek érdeke az igazság? Vagy inkább kinek nem az? Mert a sérültnek, másodsorban a színház társulatának és a színházat szerető, részben finanszírozó közönségnek biztosan az érdeke.
A színház veszélyes üzem. A legjobb szándékok mellett is történhet baleset, mindannyian képesek vagyunk hibát elkövetni, de ha a baleset tényét eltitkolják, ha tényleg eltitkolták, az már nem hiba, hanem tudatos döntés. Persze, annak is lehet következménye. Sőt, annak lehet csak igazán.
Kerestük természetesen Lipics Zsolt igazgatót az elmúlt három napban többször is, egyik alkalommal sem vette fel a telefont, és nem hívott vissza. Amennyiben később reagál cikkünkre, természetesen frissítjük írásunkat.
A PNSZ minapi, friss sajtóközleménye egy új szolgáltatásról szól
Lapunkhoz is eljutott a Pécsi Nemzeti Színház friss, Lipics Zsolt igazgató által jegyzett sajtóközleménye, amelya pécsi teátrum egy új szolgáltatásáról szól. A közleményt lentebb olvashatják teljes terjedelmében. Azt azonban mindenképpen meg kell jegyeznünk ezzel kapcsolatban, hogy ez a közlemény, ha kommunikál valamit az adott, konkrét tartalmán kívül, az leginkább fejetlenségról, rosszabb esetben cinizmusról árulkodik.
A színház ugyanis most jelentette be, hogy mentálhigiénés szakembert fog alkalmazni a jövőben. Négy évvel a baleset után, de csak pár nappal azt követően, hogy a pécsi civilek rákérdeztek a balesetre. Természetesen, vagy sokkal inkább sajnálatos módon a közlemény az új szolgáltatásról nem említi sem a Chicago próbáján történt balesetet. sema közérdekű adatigénylést, noha egyértelműnek tűnik, hogy szoros összefüggés lehet ezek között, illetve a korábban a teátrum vezetését ért, a sajtóban megjelent kritikák miatt. Sőt, az új helyzetet, és a természetesen üdvözlendő új szolgáltatást már az új államtitkárra, Nagy Ervinre hivatkozva vezetik fel.
„Új szolgáltatást vezet be a Pécsi Nemzeti Színház minden dolgozója számára a teátrum vezetése.
A jövőben független, diplomás mentálhigiénés szakember is segíti majd a színházban dolgozókat.
Nemrégiben a kulturális államtitkár egy olyan problémára hívta fel a figyelmet, amely a színházi szakmát régóta érinti és terheli. Nagy Ervin úgy fogalmazott: „a kulisszák mögött sem uralkodhat félelem”, „egészséges intézményi légkör megteremtésére” van szükség, valamint „zéró toleranciát hirdetünk a hatalommal való visszaéléssel, a toxikus munkahelyi légkörrel és a zaklatás minden formájával szemben, hogy a színház a szabadság és az alkotás tere legyen.”
Ezekkel a gondolatokkal teljes mértékben egyetértünk, ezért örömmel jelentjük be, hogy a Pécsi Nemzeti Színház művészeit és dolgozóit a jövőben egy független, diplomás mentálhigiénés szakember is segíti majd, aki igény szerint áll valamennyi kollégánk rendelkezésére.
A színház világa különleges közeg. Munkánkat egyszerre határozzák meg objektív szakmai szempontok és az alkotás természetéből fakadó szubjektív tényezők. Egy próbafolyamat vagy egy szerepformálás nem csupán szakmai, hanem komoly lelki megterhelést is jelenthet. Éppen ezért számunkra kiemelten fontos, hogy társulatunk tagjait biztonságos, támogató és emberi légkör vegye körül.
Érzékeny lelkivilágú, érzékeny önképpel és erős alkotói személyiséggel rendelkező művészekkel dolgozunk nap mint nap. Egy-egy szerep kedvéért hónapokra más emberek bőrébe bújnak, más érzelmeket élnek át, és ez óhatatlanul hatással van rájuk, valamint azokra a kollégákra is, akik velük együtt dolgoznak – legyenek színművészek, műszaki vagy a háttérben dolgozó munkatársak.
A Pécsi Nemzeti Színház valóban egy nagy közösség, szinte egy család. Fontos számunkra, hogy minden kollégánk tudja: nincs egyedül a problémáival. Ha valaki úgy érzi, segítségre van szüksége, legyen kihez fordulnia egy független, képzett szakemberhez, aki nemcsak felismerni és feltárni tudja a nehézségeket, hanem azok kezelésében is támogatást nyújt.
A mentálhigiénés szakember szolgáltatása a Pécsi Nemzeti Színház valamennyi dolgozója számára díjmentes lesz, a költségeket intézményünk vállalja.
Meggyőződésünk, hogy egy jó színház nemcsak értékes előadásokat hoz létre, hanem olyan munkahely is, ahol mindenki biztonságban, megbecsülve és emberileg is támogatva érezheti magát. Ezért a Pécsi Nemzeti Színház továbbra is mindent megtesz azért, hogy a színpadon és a kulisszák mögött egyaránt a kölcsönös tisztelet, az együttműködés és az emberi méltóság érvényesüljön.
Lipics Zsolt
igazgató
Pécsi Nemzeti Színház”
