Erősen indult a szezon, amikor július 7-én megvettem az idei év első dinnyéjét. Százas pontrendszerben simán hozta a 86-ot, ami nálam elég jónak számít.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Szilaj gyönyörnek viszont vége is szilaj (lásd még Rómeó és Júlia), és a helyzet az, hogy egy hete egyre rosszabb dinnyéket találok csak, és nem kevés pénzt adtam ki eddig a tökéletes dinnye keresése közben. Pedig igyekszem megtalálni a termelőhöz minél közelebb eső láncszemet, leutazva a dinnyetermő földek közvetlen közelébe. Mondjuk pont egy ilyen helyen sikerült az elmúlt öt év legótvarabb hétésfélkilósát beszerezni egy ezresért (49 pont s kizárás), hogy azonnal ment a kukába. (Harmadát nagy dünnyögve azért elmajszoltam.)
A második sikertelen próbálkozás után végül rokonaim tanácsára megpróbálkoztam a szupermarketekkel, pedig ott elvből nem veszek dinnyét, mert érzek némi felelősséget kedvenc gyümölcsöm termelői iránt. A dinnye ugyan innen jó volt (79 pont), meg jó olcsó is, volt is lelkifurdalás rendesen, de gyorsabban megposhadt, minthogy meg tudtuk volna enni. Vágástól számított 24 órán belül. (Azért megettem.)
Visszatértem tehát a termelőhöz közeli elosztókhoz, ahol sikerült egy nagyjából jó, de már cukrosodó példánnyal hazatérni. Maradt a keserédes öröm, hogy nem rossz, de azért messze van a jótól (82 pont).
Na most nagyanyám nekem mindig azt mondta, hogy a dinnyét addig kell enni, amíg a Lőrinc bele nem pisál (hugyol). Igen ám, de azt Ő sem tudta megmondani, hogy melyik Lőrinc? Augusztus 10-én, vagy a szeptember 5-én? (Július 21-ét kapásból elvethetjük.) Régen biztos a későbbi dátum volt a megoldás, de ma már nem vennék rá mérget. Inkább az augusztusi lehet a felező party. Akkor viszont nagy gondban vagyunk, mert vészesen közeleg a dinnyeszezon vége, és össze kell kapni magunkat rendesen, ha tisztességes dinnyét akarunk találni.
Az általam megkérdezett termelők és kereskedők jól kiokítottak és leoltottak persze, hogy ne hisztizzek, szerintük ugyan bőven tart még a dinnyeszezon, max rossz szériát fogtam ki. De biztosan bennem van a hiba.
Egyébként szeretném rögzíteni még, hogy a kopogtatás, paskolás, rázogatás ordas nagy pótcselekvés, én már bontottam a külső tesztek alapján piszok rossz dinnyét (lásd például fentebb), és olyat is, amit csak szánalomból hoztam el, végül életem TOP 5 dinnyéi között tartom számon a mai napig. A legdurvább tévhitek egyikével is érdemes leszámolni, a görögdinnye ugyanis nem érik be utólag. Ha leszedtük, onnan már csak a romlás vezet az útja. Ha éretlenül szedtük, színtelen és íztelen marad. Az a nagy büdös helyzet, hogy lékelés nélkül bizony vakon repülünk, és néha tényleg úgy érzem, hogy csak a Jóisten dönti el és az utolsó pillanatban, amikor belemetszünk a késsel, hogy milyen lesz a dinnye.
Ezért mostanában a kaszinóba belépő, utolsó pénzét is a rulettasztal egy darab számára odadobó szerencsejátékos lemondó, de mégis szorongó lazaságával vetem oda a dinnyeárusnak: mindegy melyik lesz, válasszon helyettem maga.
A mi Lőrincünkkel ellentétben a történelmi Szent Lőrinc szerény ember volt, s hiába volt II. Sixtus közvetlen munkatársa, nagyon sokat foglalkozott a betegekkel és a szegényekkel. Gyógyította, támogatta őket, alamizsnát osztott. Pápáját követően három nappal ő is vértanúhalált halt, egyesek szerint lefejezték, mások szerint megégették. Halála vélt helyén Nagy Konstantin templomot építtetett. Azon túl, hogy mi magyarok sok termésjóslást kötünk augusztusi névnapjához, Szent Lőrinc vértanúságának napjához, más kötődése is van hozzánk! I. Ottó 955-ben ezen a napon verte ronggyá a kalandozó magyar seregeket. Talán a tudatalatti néplélek bosszúból ruházta fel ezzel a pisilős dologgal a Lőrinc-napot, hiszen például az angolok az augusztusi meteorhullást nevezték el róla, méghozzá Szent Lőrinc könnyeinek. Ugye, hogy sokkal szebb?
Magyarországnak volt egy híres Mészáros Lőrince: Nagybotú Mészáros Lőrinc plébános a Dózsa György vezette parasztfelkelés egyik vezére volt, de névrokonához hasonlóan máglyán elégették.
19? Lapot!
