A tanodákban is felpezsdült az élet a múlt héten. A hátrányos helyzetű gyerekeket segítő intézmények finanszírozása még a közoktatásénál is rendezetlenebb. A tennivalókról, problémákról a gyárvárosi Élmény Tár Tanoda vezetőjével, Tasnádi Zsófiával beszélgettünk.

A cikk a hirdetés után folytatódik



Hivatalosan mi a tanoda? Neked mit jelent?

A tanodákban olyan gyerekeknek segítünk, akik egy átlagos, középosztálybeli családban felnövő gyerekeknél kevesebb esélyt kapnak. És közben a szüleikkel is együtt dolgozunk. Olyan diákoknak segítünk, akiknél például nincs hely otthon tanulni, mert nyolcan élnek egy szobában és még egy asztal sincs, ahova le lehetne ülni. De közben rengeteg szabadidős programot is szervezünk, amik nem feltétlenül a tanulásról szólnak.

Milyen korosztállyal foglalkoztok?

Leginkább általános iskolásokkal, mint a tanodák általában, de óvodásoktól középiskolásig járnak ide gyerekek. Délután kettőtől hétig vagyunk nyitva, és önkéntesek tanulópárokban foglalkoznak a gyerekekkel az asztaloknál. Nem vasszigorral, hanem partnerként. Aztán később ez egy kavalkáddá alakul, mert nagyon sok szálon dolgozunk. Sport, tánc, közös beszélgetés. Kicsit olyan, mint egy jó nyári tábor.

Hány diák jár hozzátok?

Támogasd a Szabad Pécs működését!

20-25 fő a keménymag, azaz aki minden nap nálunk van, de összesen kb. 50 gyerek jár rendszeresen hozzánk. Vannak, akik bizonyos programokba kapcsolódnak be. Négy mentorunk van, őket félállásban alkalmazzuk. Az önkéntes bázisunk szerencsére elég nagy, 20-30 fő segítségére számíthatunk, őket tudjuk beosztani. Ők többnyire egyetemisták, de vannak az iskolai közösségi szolgálatos gimnazistáink is. Ennek az utóbbinak a rendszere nincs igazán átgondolva, így olyanok is kerülnek hozzánk, akiket aztán inkább megkérünk, hogy többet ne jöjjön segíteni. De vannak pozitív példák is ebből a korosztályból, most a Leöwey gimi egyik osztálya a nyár elején eljött hozzánk falat festeni a gyerekekkel. Igaz, ez az iskolai közösségi szolgálat keretein kívül történt, ők jelentkeztek, hogy szeretnének segíteni.

Hogyan lettél tanodavezető?

Az Üres Tér Egyesülettel volt egy pályázatunk, a Hősök tere környékén élő gyerekeknek tartottunk foglalkozásokat, és rájöttem, hogy sokkal jobban érdekel, mint amit korábban csináltam. Nyirati András barátommal szerveztünk egy ifjúsági klubot az egykori Zionban (egykori Fekete Gyémánt művelődési ház és mozi – a szerk.), és elkezdtem végigjárni Gyárvárost. A környék nem szegregátum, inkább családi házas övezetbe ékelődve találunk mikroszegregátumokat. Többnyire önkormányzati bérlakások ezek, közös wc az udvaron, közkutakról hordott ivóvíz stb. Ezeket végigjártuk és fokozatosan elindítottuk a klubot. Aztán 2013-ban nyertünk tanoda létrehozásra pályázatot, és innen minden nap lehetett hozzánk jönni.

Hogyan néz ki a finanszírozása egy ilyen projektnek?

Lassan 15 éve jöttek létre az első tanodák Magyarországon és ezek nagyjából mindig valamilyen európai uniós konstrukcióhoz kapcsolódtak. Közben épült mögé a szakmai tartalom és érdekérvényesítő platform is született. Kiszámítható finanszírozás, normatív támogatás nincs. Nem is biztos, hogy ez jó lenne, mert elképzelhető, hogy olyanok is rámennének, akiknek a belső motivációjában azért kételkedem. Láttunk erre példát így is: mivel tanodára írtak ki pályázatot és lett forrás, így minden tapasztalat nélkül vágtak egyesek bele. Nálunk a fejlődés folyamatos volt. A nehézség az, hogy a pályázatok közötti időszakot – amik évek is lehetnek – ki kell húzni valahogy. Abból a kormányzati ígéretből, hogy folyamatos lesz a finanszírozás, végül nem lett semmi. Sőt, a 2015-ben meghirdetett pályázat eredményhirdetése fél évet csúszott, ráadásul nem csak mi nem nyertünk, de igazán nagy múltú tanodák sem. Ezután – talán a felháborodásnak köszönhetően – még egy pályázatot kiírtak, aminek az elbírálása tényleg gyors volt. Mindenesetre volt egy másfél éves időszak, amikor alig akadtak források.

Hogyan lehet egy ilyen időszakot túlélni?

Nagyon jó a szakmai csapatunk, így igazi visszalépés lett volna, ha elveszítünk mentorokat. A két legnagyobb tétel nálunk a humánerőforrás és a rezsi. Ezeknek egy jó részét be tudtuk építeni kisebb pl. norvég alapos pályázatokba. Voltak félretett pénzek, közösségi gyűjtések. Az én státuszom mindig az utolsó, de jelenleg az Autónómia Alapítvány munkatársaként a tanodába járók szüleivel dolgozom. A legínségesebb időkben pedig jött egy jótevő, aki mondta, hogy keressünk egy tanodának alkalmas épületet ő pedig megveszi, és átadja nekünk használatra. Ez hatalmas segítség volt.

Mik a terveitek a következő időszakra?

A mostani finanszírozási időszak is hamarosan véget ér, és a következő, magyar kormányzaton keresztül meghirdetett európai uniós pályázatokra már nem fogunk jelentkezni, mert nem látom értelmét. Ezek annyira le vannak osztva, hogy időpocsékolás velük foglalkozni. A következő másfél évben kell kitalálnunk, hogy merre tovább, de úgy tűnik, hogy társadalmi vállalkozásban és külföldi pályázatokban érdemes gondolkodni. Mi szeretnénk magunkra kitenni a külföldről támogatott szervezet címkét. Szeretnénk függetlenek maradni.

Nyári szünet után nálatok is most indult a munka?

Igen, most kezdődött a nagyüzem nálunk is, de nyáron is voltak folgalkozások. Kicsit más volt, mint általában, kevesebb tanulással, túráztunk, főztünk, bicikliztünk. Illetve két hétig pótvizsgára készítettünk fel két hozzánk járó diákot. Illetve volt olyan iskola, amelyik megkért minket, hogy készítsük fel néhány tanulójukat. És azért idén is táborozni vittük a gyerekeket a Balatonhoz, harmadszorra sikerült közösségi finanszírozással összehozni erre a keretet.

Az online vagy az offline közösségi finanszírozásos kampány, akció működik jobban?

Mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai, de együtt működik igazán. Egyébként vagy most kezd el működni, vagy most nagyon nem működni. Másfél évvel ezelőtt lényegesen könnyebb volt átütni az ingerküszöböt.

KategóriákMETÁL