Habár sajtóhírek szerint volt olyan belső kórházi rendelkezés, hogy a kórházak heti két jó hírt küldjenek magukról, mert a magyar egészségügy bizony az a terület, amelyről rendre jelennek meg – és még nem is csak a “nem baráti” sajtóban – mindenféle rémes történetek, ennek ellenére úgy láttuk, a jóhírcunami azért elmaradt még a leghűbb médiumokban is. Nos, jó hír az efféle rendelkezések kiagyalóinak, hogy az alábbiakban mi sem egy olyan igazi, 100 százalékos rémtörténetet közlünk. A fekete leves azonban az, hogy alant azért mégsem egy valamelyik izgága kórházi asszisztenstől direktben küldött mosolygós hírről számolunk be, hanem egy kifejezetten jól megírt olvasói levelet közlünk, tulajdonképpen nagyjából szó szerint. Merthogy a ?Kedves szerkesztőség! Megosztanám mai “örömteli” történetem Balatonlelléről” kezdetű levélben ugyan csak egy kisebb, de ettől még fájdalmas szerdai balesetről esik szó, az azután következők figyelemreméltónak mondhatók a szép új futballstadionok országában. Hölgy olvasónk nevét nem közöljük, sőt még a monogrammját sem. Akit ez a tény zavar, mert lehet ilyen, még itt, szerintünk még időben figyelmeztetve lett.
A cikk a hirdetés után folytatódik
?A déli parton nyaralók figyelmébe, avagy az egészségüggyel minden rendben van!
13:30 – 10 hónapos gyerekemmel a karomban lehuppanok a lellei szabadstrandon a lépcsőtől 3-4 méterre oldalra, ahogy leteszem a jobb lábam, érzem,hogy mocskosul beleléptem valamibe…horog áll ki a talpamból…
13:45 – A fiúk a vízben, körülöttünk senki, de negyed óra alatt jön a segítség az üdülőtársaktól, közben a férjem is megérkezik a vízből, mert már sejti,hogy nem csak úgy integettem.
14:12 – Balatonboglár EÜ központ. Kérdezzük itt van e az ügyelet, mire az éppen arra járó, talán asszisztensnő azt mondja, ügyelet csak négy után van, “Mer’ mi a gond?”. Mondjuk, hogy kiáll egy horog a lábamból. A választól lehidaltam: jöjjek vissza négyre, vagy menjek át Siófokra, ott el tudnak látni, nekik ehhez nincs eszközük. Teszem hozzá rá sem nézett a lábamra.
Helyi bácsi és néni azt mondják ittvan nem messze a mentőállomás, próbálkozzunk ott.
14:22 – Mentőállomás Balatonlelle: kell mondanom,hogy persze sehol senki?!?!
14:28 körül – A férjem mentőt hív, mert mi mást tehetnénk. Közben a három gyerekre az üdőlőben nyaraló apukák és anyukák figyelnek.
15:08 – A mentőautóban ülök, két udvarias, kedves mentőssel, elmondják, hogy ők sajnos nem vehetik ki, ezért most az következik, hogy elvisznek Siófokra az ügyeletre. Két perccel később a velem egykorú mentős,szól a társának, hogy ő még felhívná a MOK-ot, hátha ők kiszedik és megspórolják nekem az utat (meg a betegszállítót, ami ki tudja mikor hozna vissza).
– A MOK valami különleges különítmény? – kérdezem én. – Mentő Orvos Központ – feleli nevetve a srác.
Szerencsére a MOK-osok épp a központban Lellén, ahol a doktornő rögtön rá is néz a lábamra. Azt mondja van a siófoki megoldás, sebész, érzéstelenítés, vágás, tetanusz, vagy ő fertőtleníti és kiszedi, de az fájni fog. Megegyezünk az utóbbiban, felüvöltök persze, ahogy a szakállas horog elhagyja a lábam. Fertőtlenítik, bekötik. Elmondják, hogy négy után jelentkezzek a háziorvosi ügyeleten tetanuszért, mert nekik az nincs és nem is adhatják be. A doktornő elmondja mire figyelljek, ha vörösödik, gennyes, megy a csík (elmondja mi az, hogy néz ki), rögtön kórház.
15:22 – A mentősök visszavisznek az üdülőbe.
15:59 – Elindulunk vissza a már megjárt egészség házba Boglárra tetanuszért, hogy felírassuk, kiváltsuk,majd beadassuk a tetanuszt.
16:12 – Az ügyeletes orvos asszisztense közli, jöjjek vissza holnap reggel, mert az ügyeletes háziorvos NEM ÍRHAT FEL tetanuszt (sokadik sokk). Ekkor elkattantam, elküldtem a teljes magyar egészségügyet a p….ba, és közöltem, hogy ide az életben én biztos, hogy vissza nem jövök.
16:20 – Újra az üdülőben, holnap elmegyek háziorvoshoz Zamárdiban, éjszaka pedig figyeljük a csíkot.
Közben folyton csak az jár a fejemben, milyen szerencse, hogy nem valamelyik gyerek lépett, tenyerelt bele a horogba, amit egyébként azok a horgászok hagyhattak el, akik két napja azt mondták a gyerekeknek este hétkor, hogy ne menjenek be fürdeni, mert ők horgásznak. A szabadstrandon, mert a stranmesterrel meg van beszélve. Magyarországon ez is rendben van gondolom én.
És ha mégis egy gyerekkel történt volna mindez, akkor is azt mondják, jöjjünk vissza négyre? Vagy autózzak 40percet az üvöltő gyerekkel Siófokig? És ha nem autóval vagyok,várjak fél órát a mentőre? Egy horog miatt, mikor nyilván a mentősöknek nehezebb, komolyabb dolguk is akad??? És amit egy mentőorvos két perc alatt kivett egy csipeszes ollóval?
Még jó, hogy az egészségügyben minden rendben van!! Ugye? Respect a doktornőnek és a mentősöknek, akik jól végzik a dolgukat és akik a rendszer áldozatai.
És ez CSAK egy horog!!!
Tanulság, Keszthelytől Siófokig 14 és 16 óra közben ne essen bajod, reméld,hogy időben jön segítség vagy érsz kórházba. A gyereket pedig ne hagyd szabadon a füves strandon, mert a horgászok a mentőorvos szerint mindent széthagynak!!”
A SZABAD PÉCS FÜGGETLEN HÍRPORTÁL, ÚJSÁGÍRÓK ALAPÍTOTTÁK, NINCSENEK MÖGÖTTÜNK SEM PÁRTOK, SEM ÉRDEKCSOPORTOK, SEM NAGY BEFEKTETŐK, EZÉRT TÁMOGATÁSRA SZORULUNK, ARRA KÉRJÜK OLVASÓINKAT, HA TEHETIK, KÜLDJENEK ADOMÁNYT A LAPUNKAT MŰKÖDTETŐ NONPROFIT KFT. E CÉLRA ELKÜLÖNÍTETT ALSZÁMLÁJÁRA, VAGY VÁLASSZÁK A MÁR ELÉRHETŐ PAYPAL-ON ÁT TÖRTÉNŐ UTALÁST A SZABAD PÉCSET KIADÓ NONPROFIT CÉG SZÁMLÁJÁRA.
19? Lapot!
