Ennek az egésznek ebben a formában a világon semmi értelme nincs. Mégis írtunk róla egy túl hosszú cikket. Elnézést!
Közmeghallgatást tartott a pécsi közgyűlés a városházán csütörtök délután öt órától. Egy közmeghallgatás alapvetően arról szól, hogy a város polgárai egy adott témában (és csak abban) elmondják véleményüket vagy kérdéseket tesznek fel az önkormányzat vezetőinek.
A magyar demokrácia mai állapotát ismerve előre, nagy összegben le mertem volna fogadni, hogy ötnél több pécsi polgár nem jön el erre a késő délutáni eseményre. Ebben szerepet játszhat a félelem (Ne szólj szám, megmarad a munkahelyem), az apátia (A szar is le van szarva) és talán az is, hogy valami okból az emberek elsöprő többsége nem hatalmas tanácstermekben, öltönyös politikusok előtt feszengve szereti elmondani véleményét fontos dolgokról. Ahogy azt is valószínűtlennek tartom, hogy a városházi illetékesek kezüket-lábukat törve igyekeznek kérdezni akaró közönséget szervezni egy ilyen jellegű eseményre, hogy megnehezítsék szegény városvezetők életét.
Ha a médiamunkásokat és városházi alkalmazottakat nem számítom, úgy öt-hat érdeklődő fáradt el ezen a nem sokat ígérő csütörtökön a városháza nagytermébe, de nyilvánvaló volt, hogy a megjelentek (képviselők, polgárok, médiamunkások) 99 százaléka tisztában van vele: teljesen feleslegesen áldoz két órát az életéből erre a színjátékra.
A város polgármestere, Páva Zsolt nem is lacafacázott sokat, egyszerűen kihagyta ezt a programot, és milyen jól tette! Hiába, a rutin meg az évek.
Pécs új városfejlesztési irányai és szabályozási terve, valamint az önkormányzat ezekkel kapcsolatos településrendezési feladatai – ez volt a címe Szécsi Zsolt városi főépítész vitaindítónak szánt előadásának.
A következőkről beszélt:
- A PTE új orvoskari tömbjének fejlesztéséről, ami 24 milliárdba kerül. Ez szerinte meg fogja határozni a nyugati városrész fejlődését. Elmondta, az alapkőletétel következik rövidesen. A teljes kampusz területe megújul, új épületeket terveznek, új park jön létre. Történelmi belvárosban lévő egyetemi épületeket is felújítják és a Boszorkány úton is lesz fejlesztés, a műszaki karon.
- Útfelújításokról, azon belül a Mohácsi utat a Nagykozári úttal összekötő Hegedűs János utca átadásáról.
- Az új Vásárcsarnokról, a közbeszerzés folyamatban van.
- A Centrum-parkoló és az Ifjúsági ház tervezett felújításáról, a közbeszerzés állítása szerint folyamatban van.
- Az uránvárosi piac felújításáról.
- A Misina tető fejlesztéséről, a közbeszerzés kiírása előtt vagyunk.
- Napelem-erőművekről, amelyeket a következő esztendőkben alakítana ki a város.
- A Déli ipari park vállalkozásokkal való feltöltéséről.
- A nemrég átadott Nemzeti Kosárlabda Akadémiáról.
Miután a főépítész befejezte rövid előadását, elkezdődött egy talán minden jelenlévőnek rendkívül kínos, ugyanakkor teljesen kiszámítható ámokfutás, ami ráadásul még szórakoztató sem volt, csak mérhetetlenül lehangoló. Mint minden, aminek ma politikához van köze Magyarországon.
Az ülést Őri László alpolgármester vezette, róla itt egy szuper mini portré még abból az időből, amikor a megyei lap próbálta tájékoztatni olvasóit a körülöttük lévő bonyolult világról.
Az alpolgármester feltette a kérdést, ki szeretne kérdezni vagy hozzászólni, de még mielőtt az 5-6 külsős bátorságot merített volna a megszólaláshoz, egy politikus kapott szót Őritől.
Oszoli Dénes (KDNP), ha jól értettem, valami olyasmit kérdezett a főépítésztől, hogy Pécs új városfejlesztési irányainak kialakítása során a közlekedésfejlesztési lehetőségeket is figyelembe veszik-e. (Ha esetleg nem ezt kérdezte, elnézést!) Az biztos, hogy az elektromos buszok beszerzését fontos és elkerülhetetlen lépésnek nevezte a képviselő, de emlegetett villamosokat, sőt TROLIBUSZOKAT is. Utóbbi új, általam sosem hallott elem a megvalósulni sosem fogó ÖRÖK PÉCSI ÁLMOK sorában. (Felkészül: Meszes-Uránváros metróvonal.)
Erre valamit válaszolt a főépítész, de hogy mit, megmondom őszintén, nem tudom, pedig esküszöm, jegyzeteltem, de nem nagyon volt mit.
Sosem érne véget ez a cikk, ha minden érdektelen választ és viszontválaszt megemlítenék, úgyhogy ugorjunk kicsit az időben.
Kővári János (Összefogás Pécsért Egyesület) azzal kezdte, hogy úgy érzi magát mintha egy régi tanácsülésen lenne. Azt mondta, jó lenne, ha a közmeghallgatás közmeghallgatás lenne és nem a képviselők beszélnének először. Aztán persze ő beszélt jó hosszan, igaz, állítása szerint olyan kérdéseket tett fel, ami a pécsi polgárokat foglalkoztatja.
Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor pár évvel ezelőtti bejelentése, hogy 5000-re emelik a külföldi hallgatók számát, azt eredményezte, hogy bizonyos városrészekben hirtelen rengeteg társasház épült, és ezért ezek ?túlterheltté váltak?. Az önkormányzatnak milyen válasza van erre? – kérdezte.
Aztán felhozott egy témát, amit mi is hiányoltunk a főépítész előadásából. Kővári felhívta a figyelmet arra, hogy már 3 éve zajlik a kacsalábon forgó élményfürdő előkészítése. Van egy olyan érzésünk, hogy nem véletlenül nem esett szó az egyre kínosabbá váló témáról. Elég sok pénzt elköltöttek ugyanis már a tervezésre, de még azt sem lehet tudni, hol lesz a fürdő, amiről pár éve még azt mondták, ez a pécsiek ELSŐ SZÁMÚ KíVÁNSÁGA.
Körömi Attila volt az első nem képviselő felszólalója a közmeghallgatásnak, pedig az akkor már vagy egy órája tartott. Az ex-fideszes ex-országgyűlési képviselő, aki tavasszal a Momentum színeiben indult a választáson Pécsett, először közlekedési témában kérdezett. ?Van egy Kaposvár méretű Kertvárosunk, ahonnan reggel nagyon nehéz bejutni a belvárosba, délután pedig nagyon nehéz oda visszajutni. De ez elmondható Pécs-Keletről is, ezért azt kérem, hogy a közlekedésfejlesztést erőteljesebben érvényesítsék a jövőben a városfejlesztésben? – fogalmazott.
Körömi fölvetette még, hogy az Áper laktanya állapota szégyen, a Karolina külfejtés akár még egészségügyi kockázatokat is hordozhat, a vidámpark helye pedig lehangoló.
Őri László válaszában elmondta: úgy volt, hogy a Karolinánál az erőmű megkezdi a rekultiváció első ütemét idén. Reméli, ez tényleg így lesz – tette hozzá.
A főépítész aztán Köröminek szánt válaszában arról beszélt, hogy a Lovarda-tömb (az orvosi karral szemben lévő üres telek) északi részén az egyetem új fogászati tömbje fog állni, és a terület másik részén is olyan beruházás valósulhat meg, ami kötődik majd az egyetemi fejlesztéshez.
Körömi a Lovarda-tömbről egyáltalán nem tett fel kérdést.
Ezt jelezte is, azzal, hogy akkor az Áperről azért mondjanak valamit. A főépítész kicsit bizonytalannak tűnt, többször Őrire nézett, mintha megerősítést várna tőle, de végül összerakott egy mondatot, amelynek lényege az volt, hogy az egyetem és ?az állam? innovációs parkot hozna létre ezen a területen. Erre kíváncsiak leszünk, mert utolsó információnk szerint az Áper magánkézben van, hiszen ez is az úgynevezett spanyol ingatlancsomag részét képezte.
A változatosság kedvéért újra Oszoli Dénes ragadta magához a szót. Nagy probléma szerinte, hogy a lakótelepek zöldterületei elhanyagoltak, és NEM AZÉRT MERT A BIOKOM NEM VÉGZI RENDESEN A MUNKÁJÁT, tette gyorsan hozzá, hanem mert az emberek szerinte azokat nem érzik magukénak. Szécsi főépítész elmondta: a budapesti békásmegyeri lakótelepen sok helyen közösségi zöldterületeket alakítottak ki, megállapodtak a társasházi közösségekkel, és ez ott jól működik. Szerinte ?esetleg el lehetne indulni Kertvárosban ilyen irányba?.
Aztán Kővári János megint kiborult egy kicsit azon, hogy ez nem igazi közmeghallgatás, sőt, meg szerette volna szavaztatni a képviselőkkel javaslatát, ami arról szólt, hogy hogyan kell megszervezni jól egy közmeghallgatást. Őri alpolgámester azonban ebben nem volt partner, értetlenkedett egy sort, mondván, a közmeghallgatás megszervezésének mikéntje pontosan szabályozott. Kővári azt is a városvezetés szemére vetette, hogy nincs a város polgárai és a képviselők között kommunikáció. Szerinte az új településrendezési terv kapcsán városrészi fórumokat kellene szervezni, különben olyan terv készül majd, ami nem tükrözi a valós igényeket.
Volt még egy kis ütésváltás a valamiért rendszeresen lehajtott fejjel beszélő (mintha olvasna, pedig nem) Decsi István alpolgármester és Kővári között. Decsi szerint Kővári azért látja úgy, hogy nincs kommunikáció a polgárok és a képviselők közt, mert nem egyéni körzetből jutott be a közgyűlésbe. Ő például, hangsúlyozta, éppen Uránvárosból jött, ahol EMBEREKKEL TALÁLKOZOTT. (Fanfárok, üdvrivalgás!!!) Kővári erre megjegyezte, több képviselői fogadóórát tartott, mint a tejfelesszájú Decsi. (A tejfelesszájút nem mondta, de szerintem gondolta.)
A végén a szocialista Gulyás Emil is bekapcsolódott a közmeghallgatás helyett tartott mini közgyűlési vitába. Leszögezte: ezek álkérdések és álválaszok, hiszen ezeket a témákat a beszélgetés résztvevői egy városházi irodában is megvitathatták volna. Megkérdezte, az azóta már a napirendről lekerült military park és a misinai korcsolyapálya kinek az ötlete volt, és hogy az Árpád gimnázium felújítása miért nem történik már meg. Felvetette: nem lesz elég parkolóhely az új, az eredeti terveknél most már jóval kisebb Vásárcsarnoknál. Egészen pontosan 82 lesz, Őri szerint ez pont 82-vel több, mint most.
Még volt két civil felszólaló, az egyik azt kérdezte, mi van a Búza téri betonteknővel (SEMMI), a másik pedig azt, hogy a pécsi építési szabályzatot a jövőben is magánérdekek mentén fogják-e alakítgatni (természetesen nem és eddig sem).
Hú, vége.
Aki idáig eljutott, az jutalmul elolvashatja a rendezvény legjobb jelenetét, ami igazából még a közmeghallgatás előtt zajlott az ülésteremben és egy magánbeszélgetés volt, szóval az résztvevők elnézését kérem, de sajnos nem tudom kihagyni. Körömi Attila mellett ültem, az egyik, képviselők mögötti széksorban. Körömihez odajött kezet fogni volt párttársa, a fideszes Erb József. A jelenet:
Erb József: – Szevasz Attila, újra a fedélzeten?
Körömi Attila: – Miért, ez egy fedélzet?
Erb József: – Miért, nem az?
Körömi Attila: – Szerintem egy ülésterem.
Keretes szerkezetek.
