Mármint a NER által felvásárolt megyei lapokban, amikor évente párszor interjút ad. A mai ?történelmi? miniszterelnöki sajtótájékoztató egy nagyon őszinte pillanatát az Index csípte el.
Mondjuk, Orbán meg nem csípi, az Indexet. Viszont egyébként ebben egyetértek Orbán Viktorral, ahogyan azt már egyszer le is írtam. Mármint azzal, hogy olyankor ő van ott minden újságjukban.
Habár, bármennyire is lenne erősebb ez az információ, azt gondolom, korrektnek kell lenni. Mert, ha tényleg arra gondolt, hogy még szép, hogy ő van mindenütt, vagy csak ?poénkodott?, avagy arra gondolt, hogy még szép, mert így tudunk mindent könnyen ellenőrizni ?saját cégen? belül, akkor rosszabb a helyzet, mint gondoltuk, cinikusság- és személyiség-faktor tekintetében is.
De én hajlok az eggyel jobb verzióra, a kormányfő rekaciójából kiindulva. Valószínűleg nem arra gondolt itt Orbán, hogy még szép, hogy ő van mindenütt a lapokban, hanem arra, hogy még jó, hogy ugyanaz az egy interjú olvasható az egy lapcsoporthoz tartozó újságokban, és nem ad nyolc megyében külön-külön év végi karácsonyi interjút.
Egy interjút ad, és az jelenik meg, egyszer kell valakivel leülni, egy interjút lecsekkolni stb. És ebben így van is ráció, tényleg. Hogyne lenne? És ki lenne, akivel ezt koncentráltan megteszik, ha nem Magyarország miniszterelnöke. Más kérdés, hogy ha majd egyszer nem Orbán Viktornak fogják hívni a magyar kormányfőt, netán nem is fideszes lesz, de mellé maradnak a megyei lapok a mostani tulajdonosi kör kezében, akkor vajon majd az akkori karácsonykor is ott lesz-e a majdani kormányfő arca mindenütt? És akkor majd milyen kérdésekkel lesz ott?
De tényleg: egy lapcsoportnál hülyék lennének nem kihasználni ezt a lehetőséget. Ahogyan egyébként minden nap kihasználják: ott vannak a belső, központilag szerkesztett oldalakon is ugyanazok a cikkek hétfőtől szombatig.
A baj az nem ez, hanem az, hogy Orbán Viktor finnyásan megválogatja, hogy kinek ad interjút és kinek nem. Ahogyan tették a mai színjáték-sajtótájékoztatóval kapcsolatban is.
(Az megvan mindenkinek, hogy a regisztrálni próbáló, és elutasított médiumoknak azt mondták nincsen hely már, ezért küldik el őket, majd utána azt nyilatkozták, hogy meghívásos alapon töltötték fel a helyeket és a szerintük pártlapok /az ész megáll, de tényleg/ nem kaptak meghívást?)
A baj, hogy a magyar miniszterelnök, ez a bátor ember olyan helyen, ahol rendes kérdésekre számíthat, rendes interjúhelyzetre, korrekt, nem csak a hatalomnak tetsző kérdésekkel, korrekt újságírói munkára, jó kérdésekre, amiket akár újra és újra feltehetnek neki, vagy belekérdezhetnek a monológjába, ha mellébeszél, ott már nem szerepel.
És az a legeselgnagyobb baj ezzel, hogy az egyszerre, egyidőben megjelenő Orbán-interjúk nem valódi újságcikkek, nem valódi interjúk, hanem propagandaanyagok, valódi kérdések nélküli szerkesztett szövegek, Orbán számára tét nélküli kérdésekkel.
Ki tudja, talán még a kérdéseket sem az újságnál találják ki? De, ha ott is, a lényegen csak egy minimálisan javít az is.
Az viszont, hogy mindez Orbánt nem zavarja, sőt láthatóan ezt várja el, az nem arról szól számomra, hogy Orbán mit gondol a sajtóról, annak szerepéről stb., hanem arról, hogy milyen ember is ő. Vagy milyen emberré is lett, ha esetleg korábban valóban másmilyen volt, amilyennek tűnt, és nem csak jól leplezte a valódi énjét.
19? Lapot!
