Van, ami még az ellenzéki összefogásnál is fontosabb. Az ellenzéki vita.
?Ezt nem hiszem el! Miért nem tudnak már meg egyezni végre? Ez a sok vita csak a Fidesz malmára hajtja a vízet! 🙁 ?
?Gratulálok, inpotens idióták vagytok mind annyian!!! A Viktátor meg röhög a markába. ?”
?Jóvan, veszekeggyetek csak, ez kell a Fityesznek!!!! Ja vagy hogy benneteket is a főcsúti gömbsámán fizet??????
Az ellenzéki szavazók egy része csalódott az ellenzéki pártokban, mert még nem mindenhol borultak össze édes-bús szlogeneket ismételgetve a Fidesz elleni háború újabb nagy csatája előtt. Természetesen az őszi önkormányzati, és nem a májusi európai választásra gondolok. (Bár minden jel szerint Állítsukmeg Brüsszelben legalább annyira fontos döntések születnek, mint mondjuk a karcagi képviselő-testület ülésein, ezt tizenöt év alatt nem sikerült elmagyarázni a magyar emberek többségének.)
Budapesten és Pécsen például eléggé be vannak feszülve a politikai szereplők, a fővárosban a Puzsér-LMP-Jobbik hármas próbál teret nyerni magának a baloldali blokk kárára, Pécsett Puzsér helyett Mellár Tamás végez zavarórepüléseket a légtérben, ahol a szél egyelőre lufiként fújja ide-oda az LMP-t és a Jobbikot, akik bele is álltak a nagy helyi összefogásba meg nem is.
Lehet bénázásként értelmezni, ami történik, hiszen bőven vannak ilyen momentumai (bocs) is a történetnek, de egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon nem lesz hasznos a most szerencsétlenkedőnek tűnők számára ez az egész.
Lehet, hogy Orbán Viktor az alcsútdobozi volt Habsburg-kastélyban egy hatalmas terepasztalon már rég lemodellezte a szűk hadvezetésnek, hogy mi fog történni a hadszíntéren a következő tizenöt évben in Ungarn und in der Welt, és földön, vizen, levegőben mindenki úgy ugrál már most, ahogy ő fütyül. De lehet, hogy csak a kuvaszt jár simogatni oda és terepasztal sincs, csak luxusterepjárók.
Végső soron minden azon múlik, hogy kinek a története az érdekesebb és hogy azt el tudja-e mesélni hitelesen. A Fidesznek van egy. Érdekes történet amúgy, meg kell hagyni. Veszélyes migránsok szerepelnek benne, egy nagyon gonosz öregúr, és egy őszülő, pocakos vidéki középcsatár, aki év végén vásárlási utalványt küld és meg akarja menteni Európát. Nincs is már olyan, hogy Fidesz, csak ez a történet van. Ezt tolják az arcunkba izomból évek óta, és még ezt is akarják évekig. Egy pártban vannak különböző irányzatok, platformok. Emberek, akik kicsit máshogy gondolják. Ilyenek a Fideszben nincsenek. Nincs olyan, hogy vita, nincsenek versengő narratívák. Aki esetleg hibázik, azonnal eltüntetik a placcról. Csak a propaganda van, ugyanazt mondják, gépiesen, nagyjából ugyanúgy. Ez nagyon hatékony tud lenni egy ideig. De idővel minden történet unalmassá válik, a végtelen ismétlésre beállított gépezet pedig nem biztos, hogy elég gyorsan reagálni tud majd a kihívásokra. Mondjuk arra, ha a bénázó, vitázó, veszekedő ellenzék egyszer végre elkezdi mondani a saját történeteit.
Mert ha előveszem a spájzból a vastagon poros optimista szemüvegemet, letörölgetem, felveszem, majd hunyorogva körülnézek, akkor azt látom, hogy ugyan kicsit Benny Hill-szerűen csetlő-botló szereplőkkel, de mégiscsak egy verseny zajlik az ellenzéki térfélen. A verseny pedig jó, mert általa előbb-utóbb nemcsak az derül ki, hogy ki a jobb, hanem az is, hogy idővel kinek kell majd visszakullognia diót gyomlálni az üvegházba.
Keretes szerkezetek.
