A kiszámíthatatlanná vált állami támogatás miatt (erről EBBEN a cikkben írtunk részletesen) másfél hónapja adománygyűjtésbe kezdett a pécsi székhelyű Jelenkor. Hála a támogatóknak, és a nagyon jól sikerült adománygyűjtő eseménynek, most némi lélegzethez jutott az irodalmi folyóirat. Több mint százötvenen adományoztak ugyanis a pécsi Tudásközpontban, december 12-én megrendezett jótékonysági esten, így annyira megnövekedett az előfizetők száma, hogy több példányt kell majd rendelni a szerkesztőségnek a nyomdától.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Majdnem negyedórával később kezdődött a csütörtök esti pécsi adománygyűjtő rendezvény a tervezettnél. Ennél azonban soha rosszabb okot a késésre bármely rendezvényen, pláne egy jótékonysági gálán: három pultnál is kígyózott a sor ugyanis, ahová mindenki azért állt be, hogy előfizetéssel támogassa a pécsi irodalmi folyóiratot, a Jelenkort (web: www.jelenkor.net).
Az esten nemcsak írók és költők léptek fel, hanem két zenész, egy színész és egy balettművész is. A névsor: Beck Zoltán, Frank Ildikó, Havasréti József, Horváth Viktor, Keresztesi József, Kiss Georgina, Kiss Tibor Noé, Kukorelly Endre, Méhes Károly, Meliorisz Béla, Milbacher Róbert, Mohácsi Balázs, P. Horváth Tamás, Rozs Tamás, Simon Bettina, Szilágyi Eszter Anna, Uhrik Teodóra. A moderátorok: Ágoston Zoltán a Jelenkor folyóirat főszerkesztője, és Balogh Robert író, újságíró voltak.
Két fellépő – Csordás Kata és Darvasi László – betegség miatt kénytelenek voltak lemondani a szereplést.
Az adománygyűjtéshez csatlakozott a Kronosz Könyvkiadó is, ők a majdnem háromórás est ideje alatt könyveik legjavával jelentek meg, becsületkasszát nyitva a kiadványoknak, ők az ott összejött “bevétellel” támogatták a folyóiratot. Az est folyamán több mint hatszázezer forint gyűlt össze, míg a jórészt a közösségi hálón, másfél hónap alatt szervezett gyűjtéssel több mint 7 millió forintot adtak össze a Jelenkor támogatói, így csökkent a folyóirat mintegy tíz milliós hiánya is.
Az adománygyűjtés a jövő évben is folytatódni fog, Bősze Ádám és Nádas Péter segítségével.
A magyar állam kultúrafinanszírozását vizsgálva, nemcsak a korábbi, fentebb linkelt cikk elolvasása után, konkrétan, hanem általánosságban is érthetővé válhat, miért is jutott oda egy ilyen jelentős, kortárs irodalommal foglalkozó lap, amire most a Jelenkor kényszerült.
Tavaly a színházi szféra szenvedte meg leginkább azt, hogy késve és kevesebbet adott az állam. Sajnos helyi példák is vannak innen, tavaly a Pécsi Nemzeti Színház került csődhelyzetbe, a Pécsi Harmadik Színháztól pedig távozott Vincze János, több évtizedes színidirektori és rendezői munkásságot követően. A színház alapítója részben azért döntött így, mert a korábbi, jelentős közösségi összefogás sikere után újra fenyegető csődhelyzet alakult ki a színháznál.
Újságírói vélemény
Furcsa azt megtapasztalni, hogy olyan intézmények léte kerülhet veszélybe, amelyek esetén ez fel nem vetődött volna korábban, azt meg soha nem gondoltuk, hogy akár meg is szűnhetnek!
A Pécsi Balett történetében is előfordult már olyan (Herczog István vezetése idején), hogy annyira alacsony volt a táncosok fizetése, hogy konkrétan éheztek.
Most a Jelenkor került méltatlan helyzetbe, a hatalom egymást követő kiszámíthatatlan döntéseinek következtében. A szerkesztőség az irodalmi folyóiratok közül elsőként kezdett a közösségi hálón gyűjtésbe. A siker megmutatta a lap olvasó közösségének szeretetét, az akut veszély elhárult.
Ha a Jelenkor folyóirat szerepére kérdezünk rá, akkor talán elég lenne egy névsorolvasást tartani a legendás, kolompos ajtóval rendelkező régi, nagy szerkesztőségben: Csorba Győző, Weöres Sándor, Bertha Bulcsú, Kalász Márton, Lázár Ervin, Mészöly Miklós, és a Péterek, Nádas és Esterházy, és Bertók László éppúgy mint Pákolitz István, ott ülhetne Fodor András, vagy a macskás Makay Ida… És sokan, sokan, nagyon sokan a magyar irodalom történetéből, az irodalomra ráerőltetett szekértáborok bármelyikéből, „egy bizonyos szint fölött”…
És azt ki tudja, melyik főszerkesztő szeretett legjobban pingpongozni, Tüskés Tibor, Szederkényi Ervin, Csordás Gábor, Csuhai István, vagy Ágoston Zoli?
Ma ugyanaz történik a Jelenkorban, mint majdhogynem 66 éve: épül, egymásra rakódik, rétegről rétegre, lapról lapra a magyar irodalom története.
A Jelenkor talán legfényesebb időszakát a ’80-as évek elején élte, amikor Szederkény Ervin keze alatt dolgozott Csordás Gábor, Parti Nagy Lajos, és az „új prózának” nevezett korszak meghatározói alkotói Esterházy-Nádas itt publikálták a legfontosabb szövegeiket.
A folyóirat fontos kulturális szereppel bírt a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programban is, akkor is, ma is megadta/megadja a szellemi hátteret, mert ha a PécsLit rendezvényeire gondolunk, akkor bizton állíthatjuk: továbbra is meghatározó szereppel bír a szerkesztőség a város kulturális életében. Maradjon is így!
19? Lapot!
