Az idei évben első alkalommal nem csak Budapesten, hanem Pécsett is tartanának Pride-ot, azaz a szexuális kisebbségek, az LMBTQ-emberek figyelemfelhívó menetét. A hírről, a felvonulás szervezésének elindulásáról elsőként a Szabad Pécs számolt be. Az alábbiakban a témában egy vendégírást közlünk: Halmai Tamás pécsi irodalmár juttatta el lapunkhoz gondolatait.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Halmai Tamás pécsi irodalmár, az alábbiakban, változtatás nélkül közölt írása arra a hírre is reagál, amely szerint már mintegy ötezer támogató aláírás van egy olyan online petíción, amely tiltakozik a pécsi “melegfelvonulás” megrendezése ellen. Azt már mi tesszük hozzá, hogy az amúgy is, a kezdetektől fogva ellentmondásosan és vegyes érzelmekkel fogadott bejelentés és tervezett Pécs Pride kapcsán az elmúlt hetekben nem egy, egyértelműen ellenséges, a felvonulás ellen hergelő írás jelent meg a pécsi sajtó egy részében.
Bicikli és könyörület
„…egynek így, másnak pedig úgy.”
(1Kor 7,7)
„életünk: izzó körmenet,
vonul a boldogság iránt”
(Szécsi Margit)
A „Nemet mondok a Pécs Pride-ra, hogy ne lehessen Pécsett provokatív LMBTQ felvonulást tartani!” elnevezésű online petícióhoz e sorok írásáig csaknem ötezren csatlakoztak. Mielőtt még többen értenék félre, miről van szó, érdemes volna megegyeznünk néhány apró evidenciában – sorra véve egynehány vonatkozó illúziót. Hátha végül az aláírók is belátják mérgük okafogyottságát…
1. A homoszexualitás betegség.
Nem az. Sem sokunk felfogása, sem az orvostudomány mai állása szerint. – S ha az volna is: változtatna bármin? (Ha cukorbetegek vonulnának föl, hogy ráirányítsák a figyelmet a cukorbeteg-ellátás esetleges hiányosságaira, őket is közmegvetés fogadná? Aligha. Tehát itt nem a betegség / nem betegség a perdöntő dilemma.)
2. A homoszexualitás bűn.
Nem az. Egyetlen jogszabályt sem sért. – Bibliai elveket talán igen. Más bibliai elveket meg nem. Mindenesetre vallási iratok legalábbis a felvilágosodás óta nem írhatják felül a szekuláris állam törvényi berendezkedését. Ezen túlmenően: a homoszexualitás erkölcsi értékeket sem rombol. Nagyjából annyi kárunk származik nem heteroszexuális emberek jókedvű sétájából, mint abból, ha zöld szemű vagy balkezes polgárok baktatnának csapatostul a napsütésben.
3. A homoszexualitás természetellenes.
Nem az. Az állatvilág is szolgáltat példát az azonos neműek közti intim kapcsolatra. S az ember sem propaganda hatására vagy génmanipuláció nyomán válik meleggé. (Mindazonáltal miért volna bűn, ha valami nem természetes? A természet a biciklit sem, a számítógépet sem, sőt a könyörületet sem ismeri. A természetre, természetességre hivatkozók elfelejtik, hogy a kultúra és a civilizáció épp a természeti rendet újragondoló rendszerek megalkotását jelenti.)
4. A homoszexualitás undorító.
Kinek igen, kinek nem. Ez magánügy. De emiatt kár petíciót indítani. Mert az csak megbánt sokakat. S ez az enyhébb eset. A tartós és rendszerszintű homofóbia nem pusztán bántja az érintetteket – s a velük szolidárisakat! –, de sorsokat tehet tönkre. (Nekem például tériszonyom van, de nem undorodom a szakadékoktól, s aláírásokat sem gyűjtenék toronyházak ellen.)
5. A homoszexualitás gyógyítható.
Nem igaz. Főként azért, mert nem betegség. De abban az értelemben sem, hogy megváltoztatható állapot volna: a homoszexualitást az ember nem választja, elsajátítja vagy kialakítja, hanem csak fölismeri magában. És jó esetben elfogadja. (Ahogy, még jobb esetben, a környezete is.)
6. A homoszexuálisok többletjogokat akarnak.
Nem igaz. A melegek (és a másként mások) egyenlő jogokat és azonos bánásmódot szeretnének, minden téren és tekintetben.
7. Miért propagálják a homoszexualitást?
Nem teszik. Homoszexualitást propagálni, terjeszteni, reklámozni nincs értelme; ilyet senki nem is akar. A nem heteroszexuális identitások közbeszédbe emelésének s az ún. érzékenyítő programoknak a célja az emberséges gondolatok fölébresztése, a méltányos és igazságos magatartás kialakítása. Mindez egyúttal biztatás és megerősítés azok számára, akik évszázadok óta frusztrációkba fojtják másságukat.
8. Mi értelme annak, ha valaki büszke a melegségére?
Semmi. De a melegek (és az egyéb identitásúak) nem a nemi irányultságukra büszkék, hanem a bátorságra, hogy azt elutasító közegben is föl merik vállalni.
9. Magyarországon nem éri hátrányos megkülönböztetés a melegeket.
De igen. Munkahelyi kellemetlenségek; kitaszítás a családból; gunyoros szavak és tekintetek az utcán; Pride-ellenes petíció (humánumtól meg nem érintett kommentek kíséretében); politikusi megnyilatkozások; a homofób közízlést kiszolgáló anyagok megyei napilapban; nyelvben rögzült sztereotípiák (pl. feminin beszédmodor parodizálása vagy a „buzi” és a „köcsög” mint szitokszók). S egy meleg párnak a törvényi lehetőségei sem teljesen azonosak heteroszexuális házastársakéival.
10. A Pride-felvonulások provokálni akarnak.
Igen is, nem is. A Pride elsősorban a nemi identitások sokféleségének (s általában a testi-lelki-szellemi diverzitásnak) a magától értetődő voltát kívánja megnyilvánítani. Hogy nem heteroszexuálisnak lenni éppolyan természetes, mint heteroszexuálisnak. A Pride elleni tiltakozás paradox módon épp azt igazolja, hogy egyelőre szükség van a Pride-ra. – E békés, demonstratív séta annyiban provokáció, amennyiben zavarba hozza a közgondolkodás előítéletes alakzatait. Mint annak idején a szüfrazsettmozgalmak vagy a fekete polgárjogi megmozdulások.
11. Miért viszik utcára a szexualitást?
Nem viszik. A homoszexuális szó (s a többi hasonló) félreérthetően hangsúlyozza ki a szexet, a szexualitást. (Ha Valentin-napon fiú-lány szerelmespárok vonulnának föl vígan, senki nem vélelmezné előzetesen, hogy köztéri orgiára készülnek.)
12. A közszeméremsértés ártalmas a gyermekek lelki fejlődésére.
Igen. De a Pride csak annyiban közszeméremsértő akció, amennyiben bármely tömegrendezvényen előfordulnak anomáliák. – Mindamellett: a hiányos öltözet elvi elutasítói a strandokat is bezárnák? A magánélet és a közügy összefüggéseit nem értők vajon a hagyományosan hangos, látványos esküvői meneteket is nehezményezik? (A szabadságjogok indokolatlan korlátozása veszélyes precedenseket teremthet. Például egy megkínzott és keresztre szegezett emberi test különösen elborzasztó látvány; mégsem gondolnám – jóllehet a kérdést elméleti szinten érdekesnek találom –, hogy egy keresztény családban felnövekvő gyermek elől 16-18 éves koráig el kellene zárni a feszületeket.)
Sokan sokféle véleményt hajlamosak hangoztatni. De eggyel sem találkoztam, mely azt taglalta volna: mi a manóért probléma – és miért nem közös örömünk –, ha két (vagy több) ember szereti egymást.
A bevezetőben említett petíció aláírói legbölcsebben és legfelelősségteljesebben akkor járnának el, ha személyesen mérnék föl, valóban sátáni erők kanyarognak-e a Pécs Pride menetében – ha tehát részt vevő jelenlétükkel maguk avatnák teljesebbé, színesebbé és derűsebbé a rendezvényt. Ötezer ember nem tévedhet ☺
Halmai Tamás
irodalmár, Pécs
